Az egész világ lélegzetvisszafojtva várta a libanoni síita terrorcsoport, a Hezbollah vezetője, Hasszan Naszrallah november 3-án mondott beszédét. Általános félelem volt, hogy az Irán által támogatott síita szervezet nevében háborút hirdet Izrael ellen, kiszélesítve ezzel a gázai konfliktust, s lángba borítva ezzel akár az egész Közel-Keletet. Az armageddon azonban szerencsére elmaradt. Ugyan hősöknek nevezte a Hamász fegyvereseit, óvatosan el is határolódott tőlük hangoztatva, hogy az október 7-i Izrael elleni akció teljes egészében palesztin akció volt.
Bár a Hezbollah és Izrael között is vannak összecsapások Izrael és Libanon határszakaszán a gázai konfliktus kitörése óta, amelyben eddig a Hezbollah legalább 61 harcosa vesztette életét (a 2006-os libanoni háborúban 263-an haltak meg), teljesen más minőséget jelentene, ha a Hezbollah hivatalosan is belépne a háborúba, hiszen a világ legjobban felfegyverzett nem állami milíciájáról van szó. Míg a Hezbollah izraeli források szerint a 2006-os háború előestéjén 15 ezer rakétával rendelkezett, s majdnem 4 ezret lőtt ki közülük Izraelre a 34 napig tartó konfliktus során, becslések szerint ma már több mint 100 ezer rakétát mondhat magáénak és 100 ezer milicistára számíthat.
Hasszan Naszrallah múlt pénteki hosszadalmas, de tartalmasnak nagy jóindulattal sem nevezhető beszédét egy hírmagyarázó találóan olyan szövegnek nevezte, ami ha emailban érkezne, azonnal a spamszűrőbe kellene áttenni. S bár a regionális konfliktus esélye csökkent, a veszély nem hárult el. Múlt héten a Jemen nagy részét ellenőrző síita fegyveresek, a húszik hirdettek háborút Izrael ellen. Igaz, cirkálórakétáikkal aligha árthatnak, lényegében nincs esélyük arra, hogy izraeli célpontot eltaláljanak: a Jementől 2000 km-re lévő Izrael elérése a leghosszabb hatótávolságú jemeni rakéták számára is gondot jelentene. Ám hogy mennyire bonyolultak a regionális viszonyok, jelzi: a húszik igazi célpontja nem is Izrael, hanem az ősellenség Szaúd-Arábia. Rijádot minél inkább el akarják szigetelni az arab világon belül és meg akarják nehezíteni a konfliktus diplomáciai rendezését.
A húszik lehetőségei azonban minden tekintetben rendkívül korlátozottak. Az igazán nagy kérdés inkább az, mit lép Irán? A perzsa állam katonai erejét tekintve rendkívül erős regionális szereplő, Teherán áll a Hezbollah és a húszik felfegyverzése mögött is.
Irán az Egyesült Államokat a Nagy Sátánnak nevezi, Izraelt pedig, amelynek létezését el sem ismeri, cionista entitásnak. Az 1979-ben létrejött iszlám köztársaság alapítója, Khomeini ajatollah már a kezdet kezdetén azt hirdette, hogy a zsidó államot "el kell törölni a föld színéről". A Hamász terrortámadását követő kemény izraeli válaszcsapás után az iráni vezetők veszélyes háborús retorikára váltottak át.
Bár Teherán gyorsan tagadta, hogy bármi köze lenne az október 7-i agresszióhoz, kitartóan az EU és az Egyesült Államok által terrorcsoportnak tekintett Hamászt dicséri. Hosszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter az Al-Dzsazíra pánarab televíziónak egy héttel a válság kitörése után nem zárta ki, hogy új szereplők lépnek a konfliktusba. Miután Ali Hamenei ajatollah, az ország legfőbb vezetője népirtásnak minősítette a gázai bombázást, Ebrahim Raíszi elnök az X (korábban Twitter) közösségi oldalon azt mondta, "a cionista rezsim bűntettei átlépték a vörös vonalakat, amelyek mindenkit cselekvésre kényszeríthetnek". Napokkal korábban a Paszdaran (a rezsim ideológiai hadseregének) helyettes vezetője, Ali Fadavi pedig egyenesen azt állította, Irán "szükség esetén" rakétákat indítana a Tel-Avivtól 80 kilométerre északra fekvő város, Haifa ellen.
Minden harcias és a világ biztonsága szempontjából ijesztő kijelentés ellenére az is tény, hogy az iráni vezetők a kétértelműség mesterei, a szomszédaik és más államok félelmére játszanak. Másrészt a teheráni rezsimnek nagyon is kényelmes a válság elhúzódása, a regionális káosz a javára is válhat. Minél instabilabb a térség helyzete, annál kevésbé látszanak a repedések az iráni rezsim falain. Pedig ezekből akad bőven. A repedéseket a súlyos gazdasági válság és az elnyomás által kimerített társadalom, az idős Hamenei utódlásáért folytatott belső hatalmi harc és a nemzetközi elszigeteltség idézik elő, nem is szólva a nők helyzetéről, a vérbe fojtott, úgynevezett fejkendő tüntetésekről, amelyek a fejkendőt szabálytalanul viselő 22 éves kurd lány, Mahsza Amini tavalyi halála után kezdődtek.
Teherán azonban már a korábbi izraeli-palesztin konfliktus idején is meglehetősen kétértelmű üzeneteket küldött, megfigyelők valóságos színházi előadásnak lehettek tanúi. 2009 elején, a Hamász elleni újabb izraeli offenzívát követően Hamenei legfelsőbb vezető azt közölte, mártír mindenki, aki elesik a "cionista rezsim" elleni harcban. Teheránban fehér lepelbe öltözött önkéntesek tüntettek, akik deklarálták: készek meghalni Palesztináért. A hivatalos propaganda szerint akár 70 ezer fiatal is jelentkezhetett a harcokhoz. Még ülősztrájkot is tartottak volt a Mehrabad repülőtéren, hogy felszállhassanak egy repülőgépre. Végül azonban egyetlen egy iráni sem hagyta el az országot. A hatóságok azonnal hatástalanították az Izrael elleni kampányt, mihelyst attól tartottak, hogy a heves reakció a végén az ő érdekeiket sérti, értékelt az El País.
Iránban az ajatollahok és a Forradalmi Gárda elrettentő ereje tartja életben a rezsimet. Ám jól tudják, hogy az Izraellel, illetve az Egyesült Államokkal való közvetlen konfrontáció a mostani, amúgy is ezer sebből vérző rendszer túlélését veszélyeztetné. Az iráni stratégia lényege az: meggyengíteni az ellenséget anélkül, hogy bepiszkolnák a kezüket. Ezért is költenek komoly összegeket a Hezbollah és a húszik katonai szempontból való megerősítésére.
Ám minden jel szerint a Hezbollah sem akar elsietni egy Izrael elleni akciót, hasonló okokból, mint Irán: a síita mozgalom végveszélybe kerülhet egy közvetlen konfrontáció esetén. Ráadásul a súlyos gazdasági válság miatt teljesen kimerült libanoni lakosság is hevesen ellenzi azt, hogy az ország bármiféle módon belesodródjon egy regionális konfliktusba. Egy nemrég készült felmérés szerint a libanoniak háromnegyede ellenzi, hogy a síita milícia háborúba kezdjen a déli szomszéddal szemben. De még Iránnak sem feltétlenül érdeke egy ilyen forgatókönyv, hiszen a Hezbollahot továbbra is arra használhatja fel, hogy Izraelt fenyegesse, sakkban tartsa. Egy esetleges háború után azonban Teherán elveszítheti regionális stratégiai eszközét.
Olyan vélekedéseket is hallani, amelyek szerint Irán valójában nem is tudja teljes ellenőrzése alatt tartani a regionális milíciákat.
A logika tehát azt diktálja, hogy nem alakul ki több szereplős regionális konfliktus. Ettől függetlenül azonban senkinek sem állhat érekében egy elhúzódó gázai válság, hiszen idővel olyan folyamatok indulhatnak el, amelyek a logikát is felülírják.
Háborúskodás a gázai válság árnyékában
A gázai háború árnyékában ismét egyre hevesebb harcok alakulnak ki a polgárháború sújtotta országban. Az orosz légierő a lázadók dróngyárait és parancsnoki központjait bombázta az ország északnyugati részén. Törökország a szíriai YPG milícia állásait lőtte, és vadászgépeket vetett be a kurdok állásai ellen Szíria északkeleti részén. Közben Irán-barát milíciák amerikai támaszpontokat támadtak, Izraeli repülőgépek pedig szíriai repülőtereket bombáztak. Szíria minden részén fokozódik az erőszak.
A hét elején a szíriai ellenzékhez közel álló, az ottani rémtetteket dokumentáló Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja mindössze két nap alatt 16 orosz légicsapást számolt össze az északnyugat-szíriai térségében. A hónap eleje óta a támadások száma összesen 24-re nőtt a londoni központú szervezet szerint. Az emberi jogi aktivisták azt közölték: októberben több mint 65-en vesztették életüket. Az ENSZ becslései szerint a harcok miatt az elmúlt hetekben további 70 ezer ember kényszerült otthona elhagyására.
Miközben a világ Gázát figyeli, a szíriai konfliktusban résztvevők próbálnak katonai előnyre szert tenni. – Amikor a feszültségek bárhol a térségben fokozódnak, a különböző szereplők ezt kihasználják – mondta Osman Bahadir Dincer, Közel-Kelet szakértő, a bonni agytröszt, a BICC munkatársa a Die Presse című osztrák lapnak. Ezzel kapcsolatban utalt Oroszország és a szíriai rezsim jelenlegi katonai akcióira.
A harcok egy része a gázai háború közvetlen következménye. Az Irán-barát milicisták október 7. óta lövik az amerikai támaszpontokat Szíriában, mert Washington Izraelt támogatja. Az elmúlt hetekben az izraeli légierő a szíriai főváros, Damaszkusz és Aleppó repülőtereit vette célba, hogy megzavarja az Iránból Szírián keresztül a libanoni Hezbollah milícia számára történő fegyverszállításokat.
A gázai háború átterjedése Szíriára már nem csak lehetőség, hanem kész tény – jelentette ki Geir Pedersen, az ENSZ szíriai megbízottja. Fennállt a veszélye annak, hogy Szíria polgári lakossága "jelentős eszkalációnak" lenne kitéve, tette hozzá.
Igaz, nem minden szíriai összecsapás vezethető vissza a gázai helyzetre. Ezek azonban szinte észrevétlenül zajlanak, mert a világ figyelme az Izrael és a Hamász közötti konfliktusra összpontosul.