Közel-Kelet;válság;háború;konfliktus;

- Rémálomból felébredve

Manapság sokszor hallhatjuk akár szeretteinktől is: aggódnak amiatt, hogy előbb-utóbb a háború Közép-Európáig is elér. Való igaz, olyan eseményeknek lehettünk tanúi az eltelt bő másfél évben, amelyekről aligha gondoltuk volna, hogy még az életünkben bekövetkeznek. Ukrajnában háború dúl, tavaly az orosz vezetők még a stratégiai nukleáris fegyverek bevetésével is fenyegetőztek, októberben olyan terrortámadást indított a Hamász Izrael ellen, ami az eddig tévedhetetlennek hitt izraeli hírszerzést is meglepte, Benjamin Netanjahu kormánya pedig olyan erőteljes választ adott, hogy félő, a térség más államaira is átterjed a konfliktus.

Szabó Lőrinc 1936-os kötetének címadó versében, az igen komor jövőképet felvázoló Különbékében írta: „…ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam.” Ennyire persze azért még nem drámai a helyzet, Szabó Lőrinc pedig politikai megérzéseit tekintve nem volt csalhatatlan, amit A vezér című verse is mutat, igaz, ahogy édesapám, Rónay László egy irodalomtörténeti munkájában rámutatott, a költemény minden állítással szemben nem Hitlerről, hanem Mussoliniről szólt. A korszellemet amúgy is egyfajta hamis messianizmus hatotta át, amint ez a harmincas évekbeli keresztény-konzervatív lapokból is kiviláglik: valóságos prófétát láttak a Ducéban, elfedve a diktatórikus lépéseit.

Mindezt azért érdemes megjegyezni, mert sokan figyelmeztetnek arra, mennyi a hasonlóság a harmincas évek és a mai világunk között, nem csak itthon, külföldön is. Európában akkor egyre zordabb volt a helyzet, s az 1936-ban kitört spanyol polgárháború voltaképpen a második világháborút vezette be.

Természetesen a jövő megjósolhatatlan, mégis vitatnánk azt, hogy a ma sötét jelei egy közelgő, sokkal nagyobb mértékű konfliktus előszelei lennének. Az akkori és a mostani biztonsági rendszer összehasonlíthatatlan. A harmincas években Franciaország és Nagy-Britannia bénultan szemlélte Hitler megerősödését, most viszont Európa nagy államai egy tömbbe tömörülnek: ne feledjük, a Brexitet már megbánta London, s nem is szakított el minden köteléket Brüsszeltől. Az Ukrajnában zajló háború megmutatta, hogy a NATO mennyire fontos biztonsági garanciát jelent, s feltehetően a védelmi szövetség Donald Trump esetleges 2024-es elnökválasztási győzelmével sem gyengül. Az orosz hadsereg által elszenvedett súlyos veszteségek mellett a NATO ereje az, amely elrettenti a Kremlt a további hódító háborúitól. A Közel-Kelet lángba borulása sem valószínű, mert Izrael legnagyobb ellenfelei, főként Irán, hangzatos fenyegetéseik ellenére tudják: saját pusztulásukat idézhetik elő a konfliktusba való belépéssel.

Az említett versében Szabó Lőrinc később azt írta, már kezd megbékélni a világgal, mert „a közöny fertőtlenít”. A mai világra azonban nem tekinthetünk közönnyel, még ha úgy érezzük is, nem változtathatunk rajta. A világ biztonságosabbá tétele rajtunk is múlik, s az már egy első lépés lenne, ha nem hinnénk el mindent a hamis prófétáknak, s képesek lennénk tanulni a múlt végzetes hibáiból.