Céginformációs vállalkozásként szinte mindent tudnak a hazai cégekről. Az önök által gyűjtött adatok jelzik-e, hogy válság van?
Abban minden szakember egyetért, hogy hazánk gazdaságát elérte a recesszió, ami - számos más tényezővel együtt - az egyik elem ami a válságra utal. Ugyanakkor mindenképp egy komoly problémahalmazzal állunk szemben: hiányzik a gazdasági stabilitás, amit jól mutat a jogszabályok módosításának kiszámíthatatlansága, de ilyen a devizaárfolyamok nagymértékű változékonysága, vagy a magas kamatok kedvezőtlen hatása is, hiszen ez jelentős mértékben visszafogja a beruházásokat is. Ezért attól, hogy az egyik eleme nem teljesül a válság ismérveiről szóló listának még nem mondhatjuk azt, hogy nincs is gazdasági krízis. Az Opten által kezelt adatokból az a következtetés vonható le, hogy gazdaságunk csak hosszabb idő alatt lesz képes ismételten talpra állni. Ezért nem osztom azokat a véleményeket, amelyek gazdasági visszapattanásra számítanak.
Saját adataik szerint a cégek minderre hogyan reagálnak?
Azt gondolhatnánk, hogy a recesszió közvetlenül hatott a cégtrendekre, alapításokra, illetve megszűnésekre, bedőlésekre. Azonban a tapasztalatok szerint maga a makrokörnyezet befolyása nem egyértelmű. Például a világjárvány alatt gazdaságilag egyáltalán nem volt indokolt, hogy több cég született, mint amennyi megszűnt. Ez sokkal inkább annak volt betudható, hogy ebben az időszakban sok dolgozót elküldtek a korábbi munkahelyéről, s ők kényszervállalkozásokat alapítottak. Az elmúlt évben megfordult a trend: ismét több cég szűnt meg, mint amennyi alakult, s ez a tendencia 2023-ban is folytatódott.
Mindez hogyan zajlott?
Ha a megszűnés olyan végelszámolással történik, ahol a tulajdonos úgy gondolja, hogy cégét nem szándékozik tovább működtetni, és bezárja, nem hagy maga után tartozásokat, akkor ez gazdasági szempontból nem okoz gondot. Sőt, ebből még előny is származhat, mert, ha voltak versenytársai, akkor a megmaradt cégek megerősödhetnek, s tisztult a gazdaság maga is. Számosan azonban nem így jártak el: vagy túl későn vették észre a problémákat, vagy nem voltak hajlandóak elfogadni azt a tényt, hogy pénzügyileg összeomlottak. Gyakran nagyobb összegű kifizetetlen számlákat hagytak maguk után, ami nehéz helyzetbe hozhatja a beszállítóikat és az alvállalkozóikat, kiemelten az alacsony likviditású kkv-kat. Ezért is fontos, hogy objektíven tudják megítélni a cégek partnereik fizetőképességét, ezzel jelentősen csökkenthetik annak kockázatát, hogy lánctartozásokba sodródnak.
Mit mutatnak a számok?
A világjárvány előtt évente átlagosan 5 ezer céget számoltak fel, idén pedig véleményem szerint 21 ezernél is többet fognak, ami nagyon nagy különbség! Ez a csúcs felülmúlja a 2008-2009-es világválság időszakában tapasztalt 12 ezres tetőzést is. De ne feledjük: a világjárvány időszakában az adóhatóság blokkolt egyes eljárásokat, amelyeket csak 2022-ben oldottak fel. Amíg ezek az ügyek eljutottak a felszámolásig, az hosszú időt vett igénybe. Jelentős részük ugyanis a kényszertörlésből fordult át felszámolásba, és szintén ki nem fizetett számlákat hagytak maguk után, ami a gazdaság többi szereplőjére, elsősorban a kkv-kra komoly veszélyt jelent. Bár az ilyen tömeges bedőléseket a nagyvállalatok is megérzik, de ezek „statisztikailag” számolnak az ilyen jellegű helyzettel. Összességében Magyarországon minden huszonötödik vállalkozást egy éven belüli felszámolás fenyeget, ami nagyon sok!
Az egymillió vállalkozás országa vagyunk, nem túlzott ennyi cég egy ekkora gazdaságban?
A lakosság lélekszáma nem indokolja a félmillió társasvállalkozás, és közel ugyanennyi egyéni vállalkozás meglétét. Ugyanis nem rendelkezhet mindenki olyan üzleti háttérrel, tapasztalattal, hogy céget tudjon vezetni, mert – ne felejtsük el - ez is egy szakma. Szükséges, de nem elégséges feltétel, hogy valaki az alap szakmájához ért. A cég vezetéséhez ugyanakkor kell egy áttekintő tudás, mint könyvelés, jogi alapok, még akkor is, ha együtt dolgoznak megfelelő szakértőkkel. Ne feledjük, a mikrovállalkozások jelentős részét nagyon nehéz cégként értelmezni, inkább csak magánszemélyekként, akik gazdasági tevékenységet végeznek. Ezek ugyan működőképesek lehetnek, ám a kormányzatnak ügyelnie kell arra is, hogy felesleges bürokratikus terhekkel ne terheljék ezeket, ne nehezítse az életüket.
A legnagyobb mozgás az építőipari cégeknél történt. Hogyan ítéli meg a szektorban működő vállalkozások helyzetét?
Az ágazatnak komoly súlya van a magyar gazdaságban, az elmúlt két évben nagyon jelentősen húzta feljebb a teljesítményét. Nem az a gond, hogy idén nagyon visszaesett a termelésük, hanem az, hogy ez a tendencia jövőre is vélhetően folytatódik. Erre következtethetünk például az alacsony szerződésállományból. Ha a tervező asztalon nincsenek ott a projektek, akkor – mivel hosszú ez a folyamat –, az elkövetkező egy-másfél évben ezek az ingatlanok fizikailag nem jöhetnek létre. Ezért a megrendelések hiánya miatt megnőtt a cégmegszűnések száma. Emellett a jelenlegi, még mindig kedvezőtlen kamatkörnyezetben, nem sokan vesznek fel hitelt, s a továbbra is kiemelkedően magas infláció sem kedvez az építőipar fellendülésének. Ugyanakkor az ágazatra nagyon is ráfér a megtisztulás, mivel a munkavállalói állomány jelentősen felhígult a világjárvány alatt. Akinek nem volt munkája másutt, akár egy hét múlva már kőművesnek is jelentkezhetett, és valahol fel is vették őket. Azt mondják – nyilván sarkítva, - hogy egy újonnan alakult építőipari cég jellemzően négy fős, mert ennyien férnek be egy személyautóba. Ők minden szakipari feladatra vállalkoznak, ami csak adódik. De az már a megrendelő felelőssége is, hogy kivel „fog kezet”.
És a munkahelyet váltók meg is maradtak új helyükön?
Ha valamennyit beletanultak, s ezután úgy érezték, hogy van helyük az ágazatban, akkor igen. Sokan továbbra is ott vannak a pályán. Viszont ők nem igazi szakemberek. Ha olyanok dolgoznak ezen a pályán, akik nem szakemberek, akkor ebből sok probléma adódik. Ennek is betudható, hogy az építőiparnak a mostani időszakban az egyik fő feladata, hogy részben garanciális javításokat végezzen, amely az elmúlt egy-két év „dübörgése” nyomán átadott ingatlanok és felújítások sokszor gyenge minőségének a következménye. A kormány nemrégiben olyan jogszabályt fogadott el, amely könnyebben betölthetővé tette a szakképzettséghez kötött munkaköröket. Nyilván, aki kiesik a középiskolákból, az így könnyen tud állást találni. S mivel viszonylag magas béreket adnak néhány területen, ez el is húzza a fiatalok egy részét a továbbtanulástól.
Miképpen képzelhetők a jövő kis- és közepes vállalkozásai?
A kormányzat által becsült jövő évi növekedés számomra optimistának tűnik. A várakozó uniós kifizetéseknek fontos szerepe lehet, de a problémák egy része hosszabb távú. Éppen ezért a kkv-knak arra kell törekedniük, hogy ne egy lábon álljanak. Egy beszállító kör részének lenni jó dolog, de ha csak egy nagyvállalatnak szállítanak, akkor olyan mértékű függőségnek teszik ki magukat, ami cégszinten megengedhetetlen. Ezért még a legkisebbeknek is minimum két-három lábon érdemes állniuk, hogy stabilnak mondhassák magukat. Itt komoly jelentősége lesz a fenntarthatóságnak. Bár a kkv-k számára a fenntarthatósági jelentés elkészítése csak 2027 után lesz kötelező, azonban a beszállítói láncokon keresztül a megfelelő adatszolgáltatást sokkal előbb ki fogják kényszeríteni a nagyvállalatok. Ha ennek nem tudnak megfelelni, akkor kieshetnek ezekből a beszállítói láncokból. Az Opten ingyenesen a kkv-k részére rendelkezésre bocsátott olyan kérdőíveket, amelyek segítenek számukra „belőni”, hogy hol is tartanak. Kiszámítjuk például számukra a szén-dioxid kibocsátásukat, mert úgy gondoljuk, hogy ez nekik nehézséget okozhat. A fenntartható fejlődés költségeit részben feltehetően a nagyvállalatok fogják állni a beszállítóik számára, hogy teljes lánc szinten megfeleljenek a követelményeknek.
Névjegy
Csorbai Hajnalka az Opten Informatikai Kft. stratégiai igazgatója eredetileg mérnök-fizikusként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol MBA- és PhD-fokozatot szerzett. Jelenlegi pozícióját 2006 óta tölti be. Munkatársaival, statisztikai módszereket alkalmazva, 25 évre visszamenőlegesen vizsgálják a teljes hazai cégadatbázist, s ebből következtetéseket vonnak le az előrejelezhető eseményekre, különös tekintettel a felszámolásra, a fizetésképtelenné válásra. A cég feladatának tekinti, hogy tanácsokkal lással el a kisebb cégeket a várható kockázatok kezeléséhez.