A művész feladata egyszerű. El kell merülnie valamelyik alkotó tevékenységben, aztán mi történhet? Legfeljebb remekműveket várnak tőle. De amikor egy művész vagy bárki átbillen a celeblétbe, sosem tudhatja, hol, miben kell helyt állnia. Egyik nap zsűritag, másnap már énekelnie kell, aztán behívják egy sorozatba, esetleg könyvet íratnak vele. És ha van Sztárbox, nincs mese, be kell állnia a ringbe. A néző pedig követi mindenhova. Már nem is igazán tudja, kit, de annyit a fejébe vésték, hogy ez egy híres ember, mindenhol a nevébe botlik, jönnek a hírek a magánéletéről is. Jó, hát akkor figyeljük, hogyan főz, táncol, verekszik.
Mindig is voltak persze gálák, amelyeken hírességek más oldalukról mutatták meg magukat. Bizonyára sokan emlékeznek még a nagy Színész-Újságírók mérkőzésekre a telt házas Népstadionban. Alain Delon és Belmondo is inkább kis szenzációhajhászás miatt verekedhetett nagyot egymással egy-két filmben. Szilveszteri műsorokban szintén ki-kimerészkedtek nagyságok szokatlan területekre. Mindez jópofa játszadozás. De ma már nem áll meg a saját lábán. Nagy élőshow-t kell köré keríteni, és úgy hirdetni, mint az események eseményét.
Mindegy, ezt is megszoktuk.
A Sztárbox kapcsán mégis felmerülhetnek az emberben morális aggodalmak. Most még azt is nézzem, hogy ezek össze-vissza verik egymást? Szurkoljak, hogy valamelyikük vérző orral kerüljön padlóra? Delonnak és Belmondónak megkoreografálták a bunyót, de ez élesben megy…
Nos, ebből a szempontból kellemes csalódást okoz a Sztárbox. A kétezres évek adásaitól eltérően, amelyek még személyes operettkonfliktusokra épültek, most egyszerű sporteseményről van szó. Afféle amatőr ökölvívó minibajnokságról két férfi és egy női súlycsoportban. Végig csupán az kap hangsúlyt, ki hogyan készült fel, ki bokszol jobban. És láss csodát! A műsornak sikerül bemutatnia, hogy ez is egy szép sport. Egyáltalán nem olyan durva, kíméletlen, mint ahogy sokan gondoljuk – főleg profi összecsapások képei alapján. Kifinomult tudománya van, amit nagyon meg kell tanulni, hogy talpon maradhasson valaki. Aki nézi a műsort, érteni és élvezni kezdi az ökölvívást. Sőt, magát a sportolást. Aminek éppen némi amatőrség ad értelmes, emberi színezetet.
Kedves, szórakoztató, jó dolgokra hangoló műsor lehetne hát a Sztárbox. Ha nem akarna grandiózus élőshow-t építeni a magja köré.
Ebben sincs kifejezett ízléstelenség, a három műsorvezető, Csobot Adél, Héder Barna és Szujó Zoltán könnyed, kulturált hangot üt meg, a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontban berendezett helyszín nem harsogja túl magát, a közönség elviselhetően hevül.
A baj csupán annyi, hogy unalmas az egész.
Nem sikerül túlhevíteni, túlpörgetni a műsort saját természetes keretein. Maradnak az érdektelen, ismétlődő tartalmú felvezetők, beszélgetések (Neked mit jelent, hogy itt vagy?; Mit érzel most?; Sokat készültem, köszönöm az edzőknek…), a szurkoló hozzátartozók, barátok mutogatása (Jaj, nagyon izgulok, de ő fog nyerni, mert nyernie kell, mert ő a legjobb! Gyerüüünk!), a zenei betétek. Az adás 3 órás, 3 meccsel, ami azt jelenti, nagyjából 20-25 perc sport és reklámok nélkül is legalább 2 óra show. Képernyő előtt ülve ez nagyon tompító. Az ember inkább feláll vasalni, teregetni, mosogatni. Persze ez sem haszontalan tevékenység.
Infó
Sztárbox
november 12. 19.30
RTL
