korrupció;hamis tanúzás;Schadl-Völner-ügy;

2023-11-14 12:04:00

Hamis tanúzásra figyelmeztetett a bírónő a Schadl–Völner-ügyben

A jelek szerint senki nem tud vagy nem akar emlékezni, milyen is volt az a vízzel működő forradalmi motor.

Hamis tanúzás az is, ha valaki releváns tényeket elhallgat – figyelmeztette Tóth Erzsébet bírónő a Fővárosi Törvényszéken S. K. Béla tanút, a lábatlani Calmit Hungária Zrt. bányászati cég vezetőjét, akit a Völner–Schadl-ügy egyik mellékszálának az ügyében hallgatták meg.

Pontosabban hallgatták volna, ám a cégvezető tanú a pályázati csalási ügy műszaki részletein kívül a bíróság előtt úgyszólván semmire sem akart emlékezni a két évvel ezelőtti történetből, így nem tudott arról, hogy a vádirat szerint egy pályázati csalás kísérletéhez használt állítólagos találmány ügyében hogyan vették fel vele a kapcsolatot a feltalálók, hasonlóan nem emlékezett arra, hogyan történhetett, hogy az egyeztetés után egyszer csak felhívta őt egy pályázatíró cég két embere, de nem jegyezte meg sem a cég sem a pályázatírók nevét, ahogy arról sem hallott, hogy időközben már egy, akkori miniszter és három államtitkár is érintett volt az ügyben. A vallomása során S. K. Béla érezhetően feszülten, óvatosan nyilatkozott, többször is szóba hozta a bírónő előtt, hogy már 26 hónap telt el a történet óta és nem emlékszik.

A vádirat szerint Schadl György még 2018 körül szerezte meg a „vízzel működő Otto-motor” terveit és megalapította rá az Aqua Energy Zrt-t.

A vízzel működő motort állítólag N. Csaba és K. Szabolcs találta fel. Azért csak állítólag, mert nem bizonyították, hogy a találmány működik, a bíróság előtt tanúként meghallgatott K. Szabolcsról kiderült, hogy a végzettségét tekintve bútorasztalos, míg N. Csaba gépszerelő volt, így némileg vadregényesen hangzott, amikor K. Szabolcs tanúvallomásában elmondta, hogy ők »túlgondolták« az egykori zseni, Nikola Tesla kutatásait. A vízzel működő motor finanszírozásával a feltalálópáros a korábban csalásért már eljárás alá vont harmadrendű vádlottat, R. Róbertet kereste meg, aki egy rövid párbeszédet követően cirka 185 millió forinttal finanszírozta volna meg a két autodidakta feltaláló művét. Ráadásul úgy, hogy a finanszírozásról semmilyen feljegyzés vagy szerződés nem született.

Utána szállt be Schadl György finanszírozóként. Innentől a vádirat szerint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar akkori elnöke mozgósította kapcsolatait, így Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárát, hogy lobbizzon a találmány érdekében és próbáljanak pályázati pénzt szerezni a találmányra. Az ötlet szerint a Völner Pál ismeretségi körében lévő lábatlani osztrák-spanyol bányavállalkozásnak, Calmit Zrt-nek jelentősen megemelték a szén-dioxid kvótáját, ezért a Völner és Schadl úgy gondolta, hogy a vízüzemű motort a cég működése körében hasznosítani lehetne hőtermelésre, és ennek megvalósíthatóságának vizsgálatára állami támogatást lehetne szerezni.

A vádirat szerint Völner Pál vállalta, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium körforgásos gazdasági fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkáránál, Steiner Attilánál eléri, hogy írjanak ki egy pályázatot „csökkentett széndioxid kibocsátásával járó építőanyag gyártására”. Beszélt a találmányról beszélt Süli János paksi fejlesztésért felelős akkori tárca nélküli miniszterrel, illetve államtitkárával, Kovács Pállal, mivel az is felmerült, hogy a Paksi Atomerőműnek  felé is el tudnák adni a motort.

Még 2018 során a három állami vezető járt kint Érd határában Schadl György műhelyében, ahol akkor éppen a találmányt tárolták. Kovács Pál a múlt héten a bíróság előtt meggyőződéssel állította, hogy a hidrogénüzemű motor prímán működött.

Süli János ennél visszafogottabb volt, szerinte ők csak egy „fekete kockát” láttak, amibe kívülről betáplálták a vizet, illetve látták a vízgőz kibocsátást, ám azt, hogy ténylegesen milyen elven működik a motor, azt nem. Ugyanakkor kiderült, hogy a paksi méretű, nagyüzemi felhasználásra a vízimotor nem volt alkalmas, így végül ennyiben maradt az ügy.

Bár tanúvallomásában Steiner Attila államtitkár sem tudott arról, hogy konkrét pályázati egyeztetési folyamat elindult volna, a vádiratban is idézett telefonlehallgatásokból úgy fest: 2021 nyarán Schadl és Völner javában egyeztettek arról, hogy a feltalálók és S. K. Béla előkészítsenek egy olyan anyagot, amellyel elérik, hogy Steiner kiírja a pályázatot.

Véleményem szerint nem rólam beszélgettek – reagált erre a bíróság előtt a tanú. Az akkor szövődő tervek szerint a Völner-Schadl duó egymilliárdot akart volna megpályázni, ebből négyszázat leosztanak „az embereknek” a maradék hatszázból pedig „felbütyköltek” volna valamit.

A vádirat szerint az egyeztetések során S. K. Béla több alkalommal hangot adott az aggodalmának, hogy nem működőképes a konstrukció, azonban Völner Pál azzal nyugtatta a tanút, hogy miután a pályázatot már megnyerték, „senki nem fogja ellenőrizni azt, hogy valójában volt-e a reális esély a pályázatban megjelölt eredmény elérésére vagy sem.” A pályázatot végül nem sikerült kiíratni, majd nem sokkal később, 2021 őszén már csattant a bilincs Schadl György csuklóján.