Az Európai Unió számára egyre nagyobb tehertételt okoz a menekültkérdés megoldása. A migrációs politika közösségi szintű reformját a magyar és lengyel ellenállás miatt nehéz megvalósítani, bár Varsó ha megalakulhat Donald Tusk kormánya, csatlakozni fog a közös európai állásponthoz. Az egyes tagországok megpróbálnak saját megoldásokat találni a menekültkérdés rendezésére. Ezt tette a minap Olaszország, amely Albániával kötött nagy visszhangot keltett migrációs megállapodást. Miközben hétfőn Dunja Mijatovic, az Európa Tanács emberi jogi biztosa hétfőn élesen bírálta az alkut, Brüsszel és Olaf Scholz német kancellár eddig feltűnően visszafogottan beszélt róla.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök a tavaly szeptemberi parlamenti választás előtt egy sor intézkedést ígért a bevándorlás visszaszorítására, ám ennek az ellenkezője történt. 2023-ban az elmúlt két évhez képest jelentősen nőtt a Földközi-tengeren keresztül érkezett menekültek száma. Az olasz befogadóközpontok túlterheltek a jelentős bevándorlás miatt. A november 6-án közzétett adatok szerint idén eddig 145 314 menekült érkezett az olasz partokhoz, miközben a 2022-es év azonos időszakában a szám 88 095 volt, 2021-ben pedig 54 733.
Meloninak valamit fel kellene mutatnia a menekültpolitikát illetően. Az EU és Tunézia között megkötött megállapodás csak most kezdi éreztetni a hatását. Nagyobb áttörést remélnek az Albániával kötött paktummal. A bő egy hete bemutatott megállapodás szerint Olaszország befogadó központokat épít Albániában az olasz mentőcsapatok által a Földközi-tengeren kimentett migránsok számára.
A tervek szerint 2024 tavaszán életbe lépő megállapodás értelmében Albánia területén legfeljebb 3000 fő befogadására alkalmas központokat hoznak létre, amelyek évente legfeljebb 36 ezer személy befogadására lesznek képesek.
A központok elsősorban az első azonosítási és átvilágítási eljárások elvégzésére szolgálnak majd, valamint menedékjogi kérelmeket és a menekültstátuszt meg nem szerzők hazatoloncolásával kapcsolatos eljárásokat végzik. Az olasz hatóságok által a Földközi-tengeren kimentett menekültek érkeznek majd ide, míg a nem kormányzati szervezetek hajói által kimentettek továbbra is az olasz kikötőkbe érkeznek. Az intézkedés nem vonatkozik az olasz partokhoz saját eszközeikkel érkező migránsokra, továbbá a kiskorúakra, a terhes nőkre és az azonnali segítséget igénylő, kiszolgáltatott személyekre.
Az Európai Unió nem utasította el a megállapodást, pontosítást kért a konkrétumokra vonatkozóan. "Mielőtt tovább kommentálnánk, meg kell értenünk, hogy pontosan mi a szándék", hangoztatta az Európai Bizottság szóvivője. Az EU visszafogottsága azért is érdekes, mert a megállapodást az Unióval való egyeztetés nélkül írták alá.
Brüsszel elsősorban arra kíváncsi, nem sérül-e a dublini egyezmény, hiszen egy harmadik állammal kötött paktumról van szó.
Róma szerint nem, mert csak azokat érinti, akiket az olasz hatóságok hajói a tengeren mentettek ki. Tehát nem Olaszországba érkeznének elsőként, így Rómának nem kell a menekültügyi eljárást olasz földön véghez vinni. Edi Rama albán kormányfő az Il Fatto Quotidiano című lapnak nyilatkozva rámutatott - abban az esetben, ha a menedékkérelmet elutasítják, Olaszországnak két lehetősége marad: vagy visszatoloncolja ezeket az embereket, vagy visszaviszi őket olasz területre.
Igen érdekes volt Olaf Scholz kancellár megnyilvánulása, aki nem értékelte elutasítóan a paktumot, amiből arra következtethetünk: nem kizárt, hogy születik még hasonló megállapodás EU tagállam és egy harmadik ország között. Az európai szocialisták málagai kongresszusán hangsúlyozta, a megállapodás "az olasz és az albán kormány ügye”. Sokatmondóan azonban hozzátette, „szem előtt kell tartanunk, hogy Albánia hamarosan az EU tagja lesz, ezért valójában arról beszélünk, hogyan oldjuk meg együtt a problémákat az európai családban". Mint mondta, hazája azért is követi élénk figyelemmel az olasz tervet, mert az a fontos, hogy "szolidaritási mechanizmust hozzunk létre" az EU-ban, "és ne egyedül próbáljunk megbirkózni a kihívásokkal". Rámutatott, hogy már léteznek az EU és külső szereplők közötti megállapodások, utalt a Törökországgal kötött megegyezésre, amelynek még Angela Merkel volt a fő kezdeményezője.
Scholz burkolt támogatását az is magyarázza, hogy a német kormány pragmatikus viszonyra törekszik Meloni kabinetjével, még ha más politikát képviselnek is. Ráadásul hamarosan magasabb szintre emelhetik az államközi viszonyt egy tervezett kétoldalú megállapodás aláírásával. Emellett Scholz kormánya is egyre keményebb intézkedéseket hoz az illegális bevándorlással szemben.
Sokkal kritikusabb volt az Európai Szocialista Párt (PES) elnöke, a hétvégén újraválasztott Stefan Löfven volt svéd miniszterelnök, aki szerint a megállapodás „nem a progresszív modellt” jelenti. Bírálta a paktumot Elly Schlein, az olasz ellenzéki Demokrata Párt (PD) vezetője is. A konzervatív albán ellenzék sem lelkes: tiltakozásképpen füstbombát robbantottak a parlament üléstermében.
A világban nem példa nélküli az olasz-albán megállapodás. Az ausztrál kormány 2013-ban úgy döntött, hogy a hajóval illegális úton érkező menekülteket a Pápua Új-Guineához tartozó Manus szigeten, vagy az apró mikronéziai szigetállamban, Naurun helyezik el. A gyakorlatot az emberi jogokra hivatkozva széles körben bírálják.
Döntés messzemenő következményekkel
Kedd reggel először ült össze az előző napon alaposan átfésült kabinet a Downing Street 10.-ben. 2010 óta először fordul elő egyébként, hogy a négy legfontosabb állami tisztséget privát iskolát végzett férfiak töltik be. Rishi Sunak várhatóan utolsó kormányátalakításának szenzációja David Cameron volt miniszterelnök külügyminiszteri kinevezése volt, hiszen tapasztalata, tisztessége, normalitása, választási győzelmi képessége aranyat érhet a közvélemény-kutatásokban a Munkáspárt mögött tartósan 20 százalékkal kullogó Konzervatívok számára a jövőre esedékes voks előtt. Rishi Sunak kormányfőre, a változatlanul jó személyes európai kapcsolatokkal rendelkező új külügyérre, de még inkább a belügyminiszteri tárcához átirányított elődje, James Cleverlyre nehéz nap vár szerdán, amikor helyi idő szerint 10 órakor nyilvánosságra kerül a Legfelső Bíróság döntése az illegális bevándorlók Ruandába átirányításának tervéről.
Amint arról korábban többször is beszámoltunk, a múlt év áprilisára visszamenő vízió még Boris Johnson kormányfő nevéhez fűződött. Célja mindenekelőtt a La Manche-csatornán keresztül Calaisból Doverbe merészkedő lélekvesztő kishajókon embercsempész bandák szervezésében érkező menekültek számának radikális csökkentése volt. Míg 2020 előtt az ezzel a módszerrel próbálkozók száma évente néhány száz körül mozgott, 2022-ben minden korábbi rekordot megdöntve elérte a 45 ezer 755-öt, miközben 130 személy életét vesztette a merész vállalkozás során. Idén a statisztika 20 százalékkal csökkent. A biztonságosan partot értek 90 százaléka folyamodott menekült státuszért. A Refugee Council, Menekültügyi Tanács szerint a jelenlegi rendszerben a kérelmek kétharmada sikeresnek bizonyul. Rishi Sunak ez év során számos alkalommal nevezte egyik fő ambíciójának a "Stop the Boats", a kishajós bevándorlás radikális visszaszorítását, ami a törvénysértő utasok őrizetbevételével és az országból való gyors eltávolításával valósulna meg.
Az elképzelés úgy szólt, hogy az illegális behajózókat egy irányba szóló repülőjeggyel ellátva Ruandába szállítják és itt várják ki menekültkérelmük elbírálását. Amennyiben ez pozitív, nem a szigetországban, hanem az innen 6500 kilométerre elhelyezkedő közép-afrikai államban válnak jogosulttá a letelepedésre. A Ruanda által megszabott feltételeknek megfelelő jelentkezők ötéves támogatási program keretében kezdhetnek új életet, azokat, akik elfogadhatatlannak minősülnek, származási helyükre küldik vissza. Az eredeti plánum szerint a brit kormány első lépésben 120 millió fontos fejlesztési támogatással volt kész honorálni Ruanda együttműködési készségét.
Jótékonysági intézmények már a koncepció bejelentésekor erősen kétségbe vonták Ruanda emberi jogi hitelét, különös aggodalmukat fejezve ki a rendszer kritikusaival, az ellenzékkel és az LGBT+ közösséggel szembeni fellépések miatt, bár a kigali-i kormány "teljes védelmet, egyenlő elhelyezkedési lehetőséget, az egészségügyi és szociális ellátásába való felvételt" helyezett kilátásba a bevándorlók számára. Az Európai Emberi Jogi Bíróság közbelépése és egyéb intervenciók következtében másfél év alatt egyetlen illegális bevándorló sem tette be a lábát Ruandába. Egy múlt heti hír szerint üresen kong és egyre jobban lepukkan a befogadásukra kijelölt szállás is.
Ez év júniusában a Belügyminisztérium megfellebbezte a Fellebbviteli Bíróság döntését, mely törvénytelennek minősítette a kitoloncolás tervét. Brit lapok nagy esélyt adnak arra, hogy ugyanez a verdikt születik meg szerdán a Legfelső Bíróságon is. Ez óriási felzúdulást válthat ki a Konzervatívok jobb szárnyából, mely nyomást gyakorolhat a kormányra, hogy tegyen valamit az Európai Emberi Jogi Bírósággal, akár lépjen ki az intézményből, amely ruandai beavatkozásán felül is számos esetben akadályozta meg átmeneti intézkedésekkel illegális bevándorlók kitoloncolását. Elődjével, a hétfőn menesztett Suella Braverman-nel ellentétben az új belügyminiszter nem híve annak, hogy az Egyesült Királyság elhagyja az EJEB-t. Mint James Cleverly korábban egy a The Guardian-nek adott interjújában kifejtette, "nem lenne helyes egy olyan kis klubhoz tartozni, melynek csak Fehéroroszország és Oroszország a tagja Európában". Ahogy külügyminiszterként ezzel próbálkozott, úgy belügyi tárcavezetőként is nyilván az együttműködés keretében elérhető változtatások híve lesz. R. HAHN VERONIKA (LONDON)
