Hetvenegy évesen elhunyt Szilágyi Mária színházi producer, dramaturg, szerkesztő, kortárs német darabok fordítója, a Kortárs Drámafesztivál alapítója és igazgatója.
Marit évtizedek óta ismertem, kezdő újságíró voltam, amikor ő segített egy Ivan Nagellel, a német színház egyik fontos személyiségével készített interjúm előtt. A német színházról minden tudott, de nem csak arról, hanem gyakorlatilag az európai és a világ színházáról, és a kortárs drámairodalomról is. Nem volt hajlandó sohasem hátradőlni, mindig újba kezdett. Fordított, előadásokat hozott létre, tehetségeket fedezett fel és hozott helyzetbe. Olyanok között is szívesen közvetített, akik nem ismerték egymást. Mániája volt a színház, a kortárs színház. Nemrégiben, tavasszal, úgy hozta a sors, hogy én vihettem autóval Miskolcra, ahol a Színházi Olimpia keretében Christoph Marthaler egyik előadásának a vendégjátékát rendezték. Mari persze a jelentős rendezőről, Marthalerről is mindent tudott, sőt még annál is többet. Egész úton mesélt, egy kedves, fiatal dramaturg volt még az útitársunk. Mindketten ittuk Mari bölcs és iróniával teli szavait, olyan élettapasztalattal, szakmai hozzáértéssel és alázattal volt képes megosztania a gondolatait, hogy mi, mint hallgatóság, néhány óra alatt elsősorban Mari lényének köszönhetően, újra beleszerettünk a színházba. Leginkább a csillogó szemére emlékeszem, ahogy egy alkotóról, vagy előadásról tudott beszélni. Nem tett különbséget, hogy világsztárról, vagy kezdő színházi emberről volt szó, ő mindenkiért ugyanúgy tudott lelkesedni. Odafelé, Miskolchoz közel, már hármasban énekeltünk egy német dalt, amely szerepelt Marthaler előadásában. Mariban annyi tűz és életszeretet volt, még akkor is amikor láttuk, hogy küzd az egészségével. Még az utóbbi időkben is ajánlott darabot, az Átriumnak, a Trafónak, a Szkénének. De nem csak ajánlott, hanem producerként segített is a színrevitelükben.
Nem is tudom elképzelni, mi lesz most nélküle. Nyitottságát, szakmai odaadását, empátiáját, kreativitását muszáj valahogy továbbvinnünk. Az emléke kötelez valamennyiünket, akik ismerhettük őt.
