Milliárdokat költ fizetésekre és juttatásokra a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal, amely a pénze nagy részét a csőd szélén álló közműcégektől kapja

A havi illetmény és munkabér mellett jutalmak, motivációs és szolgálati elismerés, cafeteria, egészségpénztári hozzájárulás, munkába járást, valamint albérleti költségekre fordítható és egyéb szociális juttatások, illetve további „meghatározott pénzbeni és természetbeni” juttatások illetik meg a dolgozókat.

Az eredetileg tervezett 8,4 milliárd helyett csaknem kétszer akkora, 16,4 milliárd forintos bevétellel zárta a tavalyi évet a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH). A többi között ez derült ki a hivatal elnökének, Juhász Editnek a leveléből, amelyet az Országgyűlés költségvetési bizottsága elnökének, az ellenzéki Vajda Zoltánnak küldött, amelyben elutasította, hogy személyesen jelenjen meg a testület előtt. A bevétel-bővülés érdekessége, hogy ennek a pénznek a döntő többségét (mivel központi költségvetési támogatást nem kap a hivatal) a túlélésért küzdő, az ellátás biztonságot mindenáron biztosítani kívánó közműcégek adták össze. Igaz nem önkéntesen. A szolgáltatókat törvény kötelezi a MEKH bevételeinek nagy többségét kitevő felügyeleti díj megfizetésére. A Fővárosi Vízművek például eddig 4 milliárd forintot fizetett be ezen a címen a hivatal kasszájába.

S hogy mire megy el ez a – sok egyéb mellett a vízszolgáltatás biztonságának erősítésére, a végletekig lepusztult hálózat karbantartására és fejlesztésére is fordítható – pénz?

Ennél jóval többet költöttek 2022-ben a hivatal átlagosan 330 fős személyi állományának személyi jellegű kiadásáraira. Nem mondhatjuk, hogy nem becsülik meg a dolgozókat. Az elnöki tájékoztatás szerint a havi illetmény és munkabér mellett jutalmak, motivációs és szolgálati elismerés, cafeteria, egészségpénztári hozzájárulás, munkába járást, valamint albérleti költségekre fordítható és egyéb szociális juttatások, illetve további „meghatározott pénzbeni és természetbeni” juttatások illetik meg a dolgozókat.

Így 2022-ben az egy főre eső személyi kiadás 19,1 millió forint volt, ami havi szinten cirka 1,6 millió forint fejenként. A fenti juttatások után 913 millió forint járulékot és szociális hozzájárulási adót fizettek.

Az energiahivatal egyébként nemrég megfellebbezte a vízdíjszámítás alapját képező számítások és adatok kötelező kiadására vonatkozó elsőfokú bírósági ítéletet. Pedig ebből kiderülhetne, hogy a víziközmű-szolgáltatásért felelős miniszternek milyen díjmegállapítással, változással kapcsolatos javaslatokat tettek, azaz mennyi a vízszolgáltatás általuk számolt indokolt költsége az egyes víziközműcégekre és szolgáltatási területekre lebontva. Ebből könnyen kiszámolható lenne, hogy mennyi veszteség lenyelésére kényszerítette a kormány a szolgáltatókat a vízdíjak 2013-as befagyasztásával. Ez a víziközműtörvény módosításával létrehozott központi víziközműalap miatt új értelmet nyert.

A víziközműszakma különböző szereplői abban általánosan egyetértenek, hogy a tíz éve változatlan szinten tartott hatósági ár miatt a szolgáltatók bevételei nem fedezik a hálózat, illetve egyéb infrastruktúra elemek karbantartásának, rekonstrukciójának és bővítésének költségét, és esetenként még a működésre sem elég. Ezt ugyan egy ideig ellensúlyozták a külső – javarészt uniós – források révén induló fejlesztések, de mára már ezek hatása is kevés a hiány elfedéséhez. A víziközmű-ágazat így a csőd szélén imbolyog. Ezt felismerve – bár a fővárosi agglomerációs szerződések belengetett felmondására hivatkoztak – törvényt módosított az Országgyűlés, amely lehetővé teszi a nem lakossági fogyasztók által fizetendő díjak emelését. (A helyzet ennél kissé bonyolultabb, erről korábbi cikkünkben részletesen írtunk.)

„Magyarországon átlagosan minden negyedik liter víz elszivárog. A kimutatások szerint a nagyjából 95 ezer kilométer hosszú ívóvízhálózatból mintegy 40 ezer kilométer kockázatos vagy túlnyomóan kockázatos állapotú, ezért ezt mindenképpen le kell cserélni” – hangsúlyozta V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős államtitkára egy korábbi kiskunhalasi eseményen. Majd egy nappal később a víziközmű-törvény módosítására vonatkozó javaslat parlamenti bizottsági vitájában már azt mondta, hogy a „jó adottságú szolgáltatók érdemtelenül nagy nyereségre tesznek szert, míg mások önhibájukon kívül veszteséget kénytelenek elkönyvelni. Ennek kiegyenlítése érdekében létrehozzák a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapot. A jövőben a szakminiszter határozza majd meg, hogy melyik víziközmű-társaságnak mennyit kell ebbe befizetnie, vagy mekkora juttatást kap innen.” Azt viszont nem tudni, milyen szempontok alapján osztják majd szét a pénzt.

Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes, a MEKH végletekig kitartott titkolózása, illetve a víziközmű-cégeknek juttatott idei állami támogatások szétosztását látva nem túl bizakodó. (Csak a Fővárosi Vízművek nem kapott az idén energiaár-kompenzációt.) A helyzetet tovább rontja, hogy az állami alapot a cégeknél keletkezett többletbevételből töltenék fel, márpedig azt, hogy mi számít többletnek, épp a MEKH mindenáron titkolni szándékozott adatai alapján számítanák ki.

„A hivatal által előkészített díjjavaslatok döntéselőkészítő iratnak minősülnek” – indokolta a hivatal a Népszavának a benyújtott fellebbezést. (Mindez talán már nem is bír különösebb jelentőséggel, hiszen az Országgyűlés kormánypárti többsége már elfogadta a törvénymódosítást, amellyel nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva 30 évre titkosította a vízhálózatra, létesítményre és berendezésre vonatkozó, a tárca részére készített javaslatokban foglalt adatokat). A gazdálkodásra vonatkozó kérdéseket pedig azzal hárították el, hogy a működésre és a gazdálkodásra vonatkozó adataik nyilvánosak.