Ahogyan a boldog emlékezetű Szájer József mondaná, kinek a pap, kinek a papné: ki a bűnbánat és a megbékélés felindításával, ki pedig egész pályás politikai agressziót hirdetve indul neki az adventnek. Ha valaki esetleg még nem konstatálta volna, Magyarországon kialakult egy új, némely külsőségeiben a kereszténységre emlékeztető vallás, amelyben a feltámadás helyett a letámadásban hisznek, és amelynek a prófétáját, minden tanítás kútfőjét Orbán Viktornak hívják. Az általa és követői – inkluzíve a katolikus és a református hierarchia nagyobbik fele - által vallott hitrendszerben, álljon bármi is a mózesi kőtáblákon, hazudni dicsőség és kurucos furfang, lopni nemzetépítés, a házasságtörésnek meg újabban az a szinonimája, hogy „hallgass a szívedre” (copyright Tóth Gabi).
Úgy van összeollózva-összecsipegetve különböző felekezetektől és ideológiákból: amikor a - nem fideszes - melegekkel szembeni gyűlölködésről van szó, akkor egy kicsit mohamedán, amikor a politikai alternatívák közötti választás szabadságáról, a pártok és irányzatok versenyéről, akkor bolsevik sztálinista, amikor arról, hogy az állam helyett mi szeretnénk eldönteni, meddig nevezhető még életnek az életünk, akkor szektás szélsőkeresztény, amikor pedig pénzről, akkor kőpogány. A felebaráti szeretet semmilyen szerepet nem játszik benne; az örök javak helyett a földi értékekhez ragaszkodik, kicsinyes és bosszúálló, ugyanúgy, mint fölkent apostola, aki jelenleg történetesen a kormányfői pozíciót is betölti. És aki – nem feledve és pláne nem megbocsátva évtizednél is régebbi, vélt vagy valós sérelmeit – most kamatostul próbál visszafizetni, mindent; azt is, amivel nem tartozik senkinek.
„Nemzeti konzultáció, EP- és önkormányzati választás. Egészpályás letámadás” – mondja a főpap, térdig kilógatva a már a Fidesz-kongresszuson is kivillanó szőrös-patás ördöglábat: közpénzből, az államigazgatás, a köz- és a pártsajtó közreműködésével folytatott pártkampány lesz itt, törvénytelenül, de annál vehemensebben. Magát a letámadást úgy kell érteni, hogy államigazgatási, titkosszolgálati és propagandaeszközökkel állítanak pellengérre mindenkit, aki a Fidesz által külföldi támogatásokkal kapcsolatban egyébként rutinszerűen élvezett és nyújtott előnyök töredékével megpróbálna élni. Ismerik ők az Írást – például a szálkáról meg a gerendáról szóló példázatot –, tanulnak is belőle: csupa rosszat, mintha valami Belzebub-szeánszon visszafelé olvasnák a Bibliát.
Amúgy, ha már a (nyilvánvalóan a legkeresztényebb európai ország fölött uralkodó) legkeresztényebb kormányfő szavaiból sosem jönnének rá a kívülállók, rögzítsük legalább itt, a szociáldemokrata napilapban: az advent szó eljövetelt jelent, a latin „adventus Domini” (az Úr megérkezése) kifejezésből származik, és egy olyan időszakot jelöl, amely egyszerre szól Jézusról és a megtérő, vagyis a bűn útjáról az isteni kegyelem folytán visszakanyarodó emberről. Hogy minden évben eljön az advent, az leginkább azt jelzi, hogy mindig van visszaút – értse mindenki úgy, ahogy értendő.