- Marosvölgyi Szilvia: Terhelés

Hajnalban futni indul, a közeli padon hajléktalan alszik, ugyanúgy, ugyanott, mint tegnap. Mozdulatlan. Talán meghalt, gondolja magában. Ha így lenne, tényleg elveszett minden, ebben a városban, ebben a kurva életben is. Megtorpan, visszafordul. Látni akarja, hogy megtévesztette a látvány. Mire odaér, a test megmozdul. Ő megkönnyebbül, nem tesz semmit, mit tehetne egyáltalán? Továbbfut. Az ember, aki bódultan a padon ébredt, soha nem fogja megtudni, hogy egy ötvenes, elvált közgazdász hat percig aggódott érte.
Fehér pólóján átüt az izzadság, végtagjai összhangban mozognak. Okosórájára üzenet érkezik, terhelés, mínusz százezer, elérhető egyenleg hetvenötezer-kétszáz forint. Közlemény: Gyerektartás. Szinte hallja az anyja hangját, ahogy azt mondja: Ne vedd el ezt a nőt, meg fogod bánni! Lába szaporábban érinti a talajt, karja gyorsabban mozog, rohan gondolatai után vagy emlékei elől.
A rózsalugashoz érve lassít, már csak kocog, végül megáll. Japán turista közeli képeket készít a virágokról, térdel a bokor tövében, behajol a szúrós ágak közé, elmélyülten keresi a legjobb beállítást. A férfi irigykedve nézi, pedig nem tud róla semmit. Elég, amit lát. Eszébe jut az apja, amikor azt mondta, Nyugatra kell menni dolgozni, ha itt maradsz, fiam, meg fogod bánni.
Az ötvenes férfi homlokáról folyik a verejték, és a szürkére festett padra cseppen. Mélyen a száraz deszkába vésve felirat, Eszti és Ákos 1999. Mosolyog, miközben nyújtja láb­izmait. Azon tűnődik, mit csinált abban az évben. Felvette első lakáshitelét, amit húsz évre adott a bank, huszonöt lett belőle. Barátja figyelmeztette: ha devizahitelt veszel fel, meg fogod bánni.
Okosórája jelez, terhelés mínusz hetvenezer, elérhető egyenleg ötezer-kétszáz. Közlemény: Hiteltörlesztés. Péntek van, gyereke hétfő reggelig vele lesz. Homlokát pólójába törli, majd visszasétál autójához.
Kilenckor becsatlakozik a céges traumaszakkörbe, így hívja a meetingeket. Bízik benne, hogy az unalom nem látszik arcán. Bámulja a padlót, hangyák morzsadarabokat szállítanak, a parketta réseibe. Eddig azt gondolta, egyedül él. A főbérlő levelére kattint. Tízezerrel megemeli az albérlet árát, jó hírként közli, csak a következő hónaptól. Eszébe jut, hogy a számlákat nem utalta el. A megbeszélésnek vége, kolléganője üzenetet küld, kéri, találkozzanak este. A férfit nyomasztja a felületes viszony terhe. Most nem jó, ennyit ír válaszul. Megnyitja félbehagyott munkáját, dolgozik tovább.
A másfél szobás, zöldövezeti lakás csendes, a billentyűzet kopogásán kívül semmi nem hallható. A konyhapulton megbontott mentesvíz, másfeles zsírtartalmú tej. A hűtőben fonnyadt héjú alma és egymásra pakolt műanyag dobozok. Az anyja kötelességének érzi, hogy elvált fiának vasárnaponként ebédet főzzön. Rendet is rak, és minden alkalommal felszólítja: Keress végre egy rendes nőt, ha egyedül maradsz, meg fogod bánni.
Elmenti az adatokat, nem dolgozik tovább. Megnyitja a negyvenen túliak közös revüszínházát, így hívja a társkeresőt. Nagyjából húsz percig olvassa az egyforma mondatokat, a különböző szempárok képei alatt. Végül úgy dönt, ma nem keresgél tovább.
Könyvei közt gyűrött boríték, készpénz van benne. Hozzátenni nem tud, csak elvenni belőle.
Lánya üzenetben jelzi, hat körül érkezik. A férfi iszik egy kávét, közben vegán receptet keres telefonján. Kinézi a legegyszerűbbet. Gyereke két hete nem eszik állati fehérjét, de glutént már igen. Elmenti a receptet, majd elindul otthonról.
Felvillan a benzinmutató lámpa, pontosan ötezerért tankol. Kártyával fizet, érkezik az üzenet, terhelés mínusz ötezer, elérhető egyenleg kétszáz forint. Diszkontáruházban élelmiszert vásárol, saját ízlését az akciós árukhoz formálta. A gyűrött borítékból fizet.
Betér a postára, kezében három csekk. Körülötte idős emberek, lassan halad a sor. Türelmesen várakozik, nem tehet mást. Egyáltalán mit tehetne másként? Nem tudja a választ. Ami biztos, több a terhelés, mint a jóváírás. Az ablakok mögött nők ülnek, kötelező kérdéseiket monoton hangsúllyal teszik fel. Végre ő következik, benyújtja a csekkeket, a hölgy összeadja. Készpénz vagy kártya? Készpénz, feleli a férfi. A monoton hang búcsúzóul ajánlatot tesz: Vegyen kedvező kamatú Posta Kincstári Takarékjegyet, ne hagyja ki, mert később meg fogja bánni!