Beadvány a szabad EP-választásokért

A következő hetek igazi kérdése az lesz Brüsszelben, hogy vajon tudja-e az Európai Bizottság, hogy minden magyar állampolgár egyben az Európai Unió állampolgára is. Elérkeztünk ugyanis a második felvonás finiséhez! Azaz december 7-én, széles társadalmi összefogás eredményeként útjára bocsájtottuk az Európai Bizottságnak címezve azt a panaszunkat, amely követeli – az Orbán-kormány által a magyar választópolgároktól immár több mint tíz éve, súlyos jogsérelemmel elvont – a szabad választást biztosító jogok helyreállítását, és egyben kötelezettségszegési eljárást is kezdeményez. Célként fogalmazódott meg az is, hogy a társadalmi összefogásban elkészülő panaszt az Európai Parlamentben ma helyet foglaló magyar ellenzéki EP-képviselők, mind a nyolcan együtt nyújtsák be, és menedzseljék annak útját a Bizottság útvesztőiben.

A felkérést mind a nyolc magyar ellenzéki EP-képviselő: Cseh Katalin, Dobrev Klára, Donáth Anna, Ara-Kovács Attila, Gyöngyösi Márton, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István elvállalta.

A bizottsági beadvány szükségességét a 2023. szeptember 25-én, több mint ezer fő részvétele mellett, a szabad választás jogi feltételeiről megtartott konferencia (első felvonása) hívta életre. A konferencia fogalmazta meg az EU felé azt a tagállamon belüli össztársadalmi elvárást, hogy különös tekintettel a 2024. június 9-én megtartandó európai parlamenti választásokra, az Európai Unió, a mindig is rendelkezésére álló, eddig ugyan még uniós tagállamban nem használt, de létező hatékony jogi eszközeivel élve, érje el a magyar kormánynál, hogy a tagállami választásokra az Unió kötelező érvényű, a szabad választási elvárást kielégítő szabályainak maradéktalan biztosítása mellett kerülhessen sor.

Az Orbán-kabinet által a szabad választás uniós követelményének ismételt figyelmen kívül hagyása esetén az Európai Parlament mandátumvizsgáló bizottsága – végső esetben az Európai Unió Bíróságának (EUB) egyetértésével – akár a Fidesz-KDNP EP-listájának kizárását is felvetheti 2024-ben, ha az Európai Unió által a választást megelőző hónapokban a választás ellenőrzésére felkért szervezetek megfelelő bizonyítékkal igazolnák a jogsérelem mértékét. Ennek azonban feltétele, hogy a Fidesz-KDNP listára leadott szavazatokról szükség esetén az EUB kétségmentesen tudjon állást foglalni. Képes legyen kétségmentesen megállapítani, hogy a szavazatokat a magyar kormány – közvetlenül és/vagy közvetett módon, azaz más szervezeteken keresztül, hónapokon át – oly mértékben torzította el a választópolgárokat körülvevő információs közeg kialakításával és fenntartásával a kabinetet támogató pártok javára, hogy a környezet jogellenes befolyásoltsága, torzítása akár meg is fordíthatta a voksukat leadó választópolgárok saját valós érdekeik melletti kiállását.

Az Európai Unió eddigi gyakorlata abból indult ki, hogy akár a tagállami parlamenti és/vagy önkormányzati választásokon, akár az Európai Parlament képviselőinek tagországi választásán az adott tagállamnak az Európai Unió jogával összhangban kiépített és működtetett szervezetei, mint demokratikus jogállami hatóságok kellő hatékonysággal, az Unió jogának maradéktalan betartása mellett vizsgálják ki, és ha kell, megfelelően szankcionálják az egyes választási visszaéléseket. Ezért az EU elégségesnek tartotta, hogy kizárólag a választások idején, egy-két napos, kisebb létszámú, korlátozott jogkörrel bíró ellenőrzéseket folytasson.

Ebből következett, hogy a választások időpontjában ellenőrzésre felkért, korlátozott jogkörrel rendelkező uniós szervezetek Magyarország esetében 2010 után mindenkor csak arra tudták ajánlások csatolása mellett felhívni az Orbán-kormányok figyelmét, hogy észleltek a választói akaratot jogsértően befolyásoló cselekedeteket. Minden esetben példaként emelték ki az ellenzék hátrányára jelentősen eltérő arányú média-, és más választási eszközökhöz, így a pénzügyi lehetőségekhez való hozzáférést, észlelték a választási kampány átláthatóságát akadályozó körülményeket, de e jogsértések mértékét nem tudták felmérni, hiszen nem voltak jelen a választást megelőző hónapokban. Így a jog egyszerű elvárásából következett, hogy a kétségmentes bizonyíthatóság hiányában, a jövőt tekintve kizárólag ajánlásokat tehettek.

A jog minden esetben azt követeli meg ugyanis, hogy egy szankció valakivel vagy valamely csoporttal szemben – értve ezalatt például a megszerzett mandátum elutasítását – akkor és csak akkor alkalmazható, ha a döntéshozó a döntés megalapozott voltát, a jogsérelem mértéke, tehát hatása alapján is kétségmentesen bizonyítani tudja.

Ebben az esetben tehát nem elégséges egy olyan korlátozott vizsgálat alapján kialakított szakértői vélemény, amely a választás napján, korlátozott jogkörrel és feladattal, szúrópróbaszerű vizsgálatok nyomán készült. Ezzel szemben viszont elégségesek lehetnek a szakértői jelentések akkor, ha az Európai Bizottság széles körű, korlátozás nélküli misszióra ad ki megbízást már a választást megelőző több hónapra kiterjedően, független szakértőknek. Egy ilyen vizsgálat már olyan konkrét számokkal, arányokkal alátámasztott szakértői jelentések elkészítésére is módot adhat, amelyek alapján a jogsértés, így a választói akarat jogellenes befolyásoltságának mértéke, annak aránya is megállapítható, ezért a szakértői vélemények bizonyítékként is figyelembe vehetőek és veendőek.

Kiemelt eljárásjogi eleme a Bizottság megkeresésének, hogy a panaszt (kérelmet) az Európai Parlament képviselőinek egy csoportja terjessze elő az EU végrehajtó szervezeténél. A panasz ugyanis a EP tagjainak következő megválasztásával összefüggésben készült, kiemelve, hogy a Bizottság köteles biztosítani annak a feltételrendszerét, hogy az Európai Parlamentbe 2024-ben delegált tagállami képviselők mindegyike az Európai Unió jogának kétségbevonhatatlanul mindenben megfelelő módon kerüljön egy tagállamban megválasztásra.

Szintén kiemelt eljárásjogi elem, hogy a magyar EP-képviselők a kodifikált beadványt egy igen széles társadalmi kör felkérésére nyújtják be és képviselik az Európai Bizottság eljárásában éppen úgy, mint az Európai Parlament álláspontjának kialakításakor. Természetesen minden parlamenti és parlamenten kívüli politikai pártnak, politikai és/vagy más mozgalomnak, civil szervezetnek, szakmai szövetségeknek, egyházi- és vallási szervezeteknek, szakszervezeteknek, médiaszereplőknek, stb. kizárólagos joguk dönteni, hogy részt kívánnak-e venni az Európai Bizottság elé beterjesztésre kerülő eljárásban.

A különböző társadalmi csoportoktól folyamatosan érkeztek az EP képviselőinket felkérő, a Bizottsághoz fordulást támogató nyilatkozatok, de az eljárási folyamat hivatalos megindítása már nem volt tovább halasztható, mert az előterjesztés benyújtásának további elhúzódása akár érdekmúlással is járhatna, mivel a 2024. június 9-i választási időpontig már amúgy is rendkívül szűk idő áll rendelkezésre. Az Európai Bizottság számára is idő szükséges az előzetes ellenőrzésről való döntés meghozatalára, a megfelelően széles körre kiterjedő megbízás kiadására, és főként a választás időpontját megelőző, több hónapot felölelő előzetes ellenőrzés lefolytatására.

A beadványozók panasza az idő előrehaladtával akár értelmét is veszíthetné, ha tovább várnánk, míg annak indokoltsága az Európai Bizottság előtt is ismert, a beadványban és a csatolt szakértői elemzésekben hivatkozott, az eddigi választási ellenőrzéseket követő megállapításokra tekintettel, bárki által nehezen lenne megkérdőjelezhető. Az uniós beadvány kidolgozói Dr. Palotás János, Dr. Tóth Zoltán és Dr. Lattmann Tamás nemzetközi szakértők voltak, biztosítva annak jogi megalapozottságát.

Természetesen mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy senki által nem garantálható, hogy az Európai Bizottságot a rövid határidőre, sürgősségre is tekintettel sikerül majd megmozdítani. Ugyanakkor valamennyi szakértő határozott álláspontja szerint ez egyrészt nem lehetetlen, jogi akadálya nincs, és ami még fontosabb, nem indoka annak, hogy a beadvány ne készüljön el, és ne induljon el az útján.

A benyújtásra kerülő beadvány jogi formáját, eljárási rendjét tekintve a következőket jelenti a felkért EP-képviselőkre is tekintettel: „A legkülönbözőbb társadalmi formációk, civil szervezetek, szakszervezetek, politikai mozgalmak, szakmai szervezetek, médiaszereplők, érdekképviseletek, parlamenten belüli és parlamenten kívüli politikai pártok felkérnek több magyar EP-képviselőt, hogy az érdekükben és kérésükre adják be a szabad választás kormányzati torzításával szembeni panaszukat az Európai Bizottsághoz, valamint figyeljék és segítsék a panasz útját."

A beadványozó EP-képviselők a felkérésben kifejezetten nem egy-egy magyarországi ellenzéki párt képviselői ebben az eljárásban, hanem, mint azt az Európai Parlament 2005. szeptember 28-i határozata az EP képviselők statútumáról, jogállásukról helyesen tartalmazza, minden magyar, sőt Magyarországon érdekelt uniós állampolgár, illetve Magyarországon székhellyel rendelkező jogi személy képviselőjeként vannak megszólítva. Az EP-képviselők idézett statútuma szerint a képviselőket jelölő pártok, a továbbiakban a képviselők irányába utasítást nem adhatnak, korlátot nem állíthatnak fel, minden ilyen tartalmú blanketta-megállapodás egyébként semmis és tiltott is.

Sokat jelent, hogy a felkérésben részt vállaló számos szervezet, mint egyfajta új összefogás, társadalmi szerződés, új ellenzéki kerekasztal, annak ellenére megtalálta a közös érdeket, amely a szabad választás, a valós társadalmi akarat és érdek megjelenésének a biztosítása, hogy a köztük, mint pártok és civil szervezetek közötti versengés, mint ellentét, sajnos, ma jellemzően jelen van a mindennapjainkban.

Mindez talán mintát is mutat majd arra, hogy miként lehet és kell is az összefogás hiányosságait kiküszöbölni, hiszen az oktalan vetélkedés az alapvető társadalmi kérdésekben ma oly sokszor akadályozza a hatékony fellépést az orbáni rendszerrel szemben.

A teljesség igénye nélkül, a beadványozók között jól megférnek egymás mellett az LMP kivételével a hazai ellenzéki parlamenti pártok, valamint több mint fél tucat parlamenten kívüli párt, és számos más civil szervezeti formáció. Ebben az alapvető társadalmi kérdésben, a szabad akaraton alapuló választás kikövetelésében egyazon platformon közösen tudnak fellépni. A felkérő szervezetek között van, csak példaként a Civil Bázis Egyesület, Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközössége, az Oltalom Alapítvány, a Mindenki Magyarország Mozgalom, az Egységes Közlekedési Szakszervezet, a Roma Érdekvédelmi Szervezet, a Magyarországi Közérdekű és Közmunkásokat Foglalkoztató Egyesület, az állatvédők, stb.

Az Európai Bizottsághoz benyújtásra kerülő beadvány határozott célja, hogy az Orbán-kormánnyal szemben elinduljon egy újabb, ám a kabinet számára talán az egyik legfájóbb kötelezettségszegési eljárás. Fontos következménye lehet a választást megelőző hónapokban remélt kiterjedt választási ellenőrzés, amely a Fidesz-KDNP szavazói körében akár jelentős bizonytalanságot is kelthet, vagy a már meglévő bizonytalanságukat erősítheti.

Ezzel szemben az uniós eljárás, az uniós ellenőrök jelenléte az ellenzéki szavazók esetében éppen fordítva, reményt és bizakodást adhat arra, hogy szavazzanak, mert a voksaik mögött egy további, valós erő, az Európai Unió is megjelenik. Ezért része a beadvány felépítésének a társadalmi összefogás lehetséges voltának bemutatása, valamint annak igazolása, hogy a megválasztott EP-képviselők megválasztásukat követően alapvetően már nem párttisztségviselők, hanem mindannyiunk uniós jogainak képviselői.

Az eljárás ötletgazdájaként és egyik kidolgozójaként mostantól már a következő, harmadik felvonás sikerre vitelére koncentrálok. Nagyon várom az Európai Bizottság döntését, fellépését, melyhez ezt követően a magyar társadalom aktív bekapcsolódására lesz szükség. Mert bizony fel kell végre állni arról a bizonyos sámliról, padról, székről, fotelből, kinek mi jutott, és közösen tennünk kell Magyarország szabadságáért, nemzetünk felszabadításáért annak belső fogságából!