Hatalmas, vetített ábrákon tárultak elénk a feltöltött Pannon-beltenger rétegei, szép, meleg színekről hallottunk lelkes mondatokat, és olyan, szinte költői eszközökkel felrajzolt tudományos tényeket, mint hogy „a görögöknél lehetett ilyen mintázatot látni”. És még csak nem is művészeti eseményen jártunk. Az érdeklődésünket először egy internetes szavazás, majd egy szakmai konferencia keltette fel. Beigazolódott a sejtésünk, a talajtan tényleg izgalmas tudományág, és sokkal határozottabban érint minden egyes embert, mint gondolnánk. Szakmai álláspontok szerint az, ami a talpunk alatt van, pénzben kifejezve is nagy kincs, hiszen a nemzeti vagyonnak körülbelül negyedét, bátrabb becslések szerint a 40 százalékát a talaj teszi ki. A rá fordított figyelemnek, a törődésnek és az anyagi forrásoknak is ilyen arányúnak illene lenni, hallottuk az előadóktól.
Talajvédelem? Király!
Ki szerették volna emelni vizsgálódásuk tárgyát a Magyar Talajtani Társaság falai közül, ezért találták ki és hirdették meg az Év talaja kezdeményezést, amiről utólag is azt gondolják, jó ötletnek bizonyult, érvelt a társaság elnöke, a Miskolci Egyetemen a Természetföldrajz Intézet tanszéket vezető Dobos Endre azon a szakmai konferencián, amelyet az Agrárminisztériummal közösen szerveztek, és ahol ünnepélyesen győztest hirdettek. Az eseményt a héten tartották, a talajok világnapján. A dátum mellett se menjünk el szó nélkül! 2002-ben Thaiföldön volt a talajtani világkonferencia, ennek IX. Ráma király volt a védnöke. Az uralkodó személyesen is szívén viselte a természet megóvását, és azon a nagyszabású eseményen a talajvédelem terén is mintha elindult volna valami. Végül Thaiföld tette az ajánlást az UNESCO és a FAO felé, hogy jelöljenek ki világnapot, a naptárban a király születésnapjára tették az X-et.
Kilenc pályázó jelentkezett a társaság felhívására, az interneten a legtöbb lájkot a hódmezővásárhelyi Hód-Mezőgazda Zrt. szelvénye kapta. Az ebből kinyert monolitot nem csupán megmutatták a résztvevőknek, de ajándékba adták az agrártárcának.
„Feltérképeztük szinte az egész országot, és még mindig látunk olyat, ami meglepő. A kilenc szelvény szépen jelzi a változatosságot”
– jelezte derűsen a társaság elnöke. De nemcsak a változatosságot, hanem azt is, hogy egy terület élni kezd, ha békén hagyják. A nyertes szelvényről Hupuczi Júlia, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának általános dékánhelyettese úgy fogalmazott: megmutatja a regenerálódóképességet és a biológiai erőt, illetve azt, mire képes a természet olyan körülmények között, amelyekről előzetesen nehéz lenne sok jót feltételezni. „Egy bizonyos pontig réti talajt látunk, ott megállt az élet – mutatta a kivetített fotót. – Attól kezdve ez egy kubikgödör volt, agyagot kezdtek bányászni, majd amikor felhagytak ezzel a tevékenységgel, a területet szeméttel, törmelékkel töltötték fel, és magára hagyták. A blokktégla, a zacskó, a szög természetesen nem fog lebomlani, de évtizedek alatt ezen a sitthalmon egy 30 centiméter vastagságú, élettel teli talaj tudott kialakulni.”
Alakul a Sziklás-hegység
– Azért kell a talajjal foglalkozni, mert a szakma egy része hosszú ideje látja, hogy baj van – felelt később lapunk érdeklődésére Dobos Endre. – A legújabb európai statisztikák szerint a talajaink 60-70 százaléka beteg, azaz valamilyen degradációs folyamat felismerhető bennük. Megváltozott a szerkezetük, a szervesanyag-tartalmuk, felhalmozódott bennük a só, erodálódtak. Ilyen folyamatok természetes úton is le szoktak zajlani, de most kifejezetten az emberi tevékenység miatt bekövetkezett állapotról beszélek. Nézzük például az eróziót! Az, hogy évmilliók alatt eltűnik akár egy egész hegy, természetes.
De ami mondjuk a Dunántúlon történik, azaz hogy mezőgazdasági területen a termőtalajok harmada-fele odavan, néhol már szinte a talajképző kőzeten gazdálkodnak, az embernek róható fel.
A sík Alföldről senki nem gondolná, hogy tetten érhető az ember által okozott erózió, közben pedig láthatók a jelei: a Keleti-főcsatornát gyakran kotorni kell, valahonnan tehát mégiscsak oda kerül a termőtalaj.– Bízom benne, hogy a konferencián említett együttműködést sikerül a társaságunknak megkötni az Agrárminisztériummal – utalt vissza a világnapi rendezvény egyik igen fontos kijelentésére.
– Magyarországon a talajvédelem szervezeti rendszere az elmúlt 20 évben rendkívül meggyengült. Korábban a megyékben talajvédelmi szolgálat működött számos jól képzett munkatárssal és erőforrással. Ezek a szervezetek mára erősen teret vesztettek. A minisztérium szakemberei kevesen vannak ahhoz, hogy mindenre széleskörűen rálássanak, beleértve a törvényjavaslatok minősítését, azok végrehajtását, a konkrétan elvárt cselekvést a gazdák részéről. Az együttműködésnek tehát az lenne a jelentősége, hogy a döntéshozási rendszer széles szakmai támogatást kapjon. Márpedig ha azt akarjuk, hogy a gazdálkodás, a talajvédelem jól működjön, minden terület képviselőit egy asztalhoz kell ültetni, és a hazai szakmai tudás legjavát kell a szakmapolitikai döntések mögé állítani. Közben a talajtani társaság is bővül, szerencsére egyre több gazdát „húzunk be”. Gazdanapokon, bemutatókon mindig elmondom, hogy nem kizárólag egy tudományos társaság vagyunk, hanem sokkal szélesebb lefedettséggel szeretnénk bírni. A végfelhasználó, azaz a gazdálkodó is üljön le velünk, hiszen az ő sorsáról is szó van.A kérdés rendezésében itthon megkerülhetetlen az agrárium, hiszen hazánk szűk 10 millió hektáros területének több mint felét mezőgazdasági célra használják.
A gyakorlat mutatja majd meg, hogy ennek a jelentős vagyonnak a megóvása puszta ígéret marad-e, de némi derűlátásra ad okot, hogy a döntéshozók is kezdik felismerni a helyzet súlyosságát. A konferencián Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium államtitkára kiemelte, ettől az évtől a talajerózióval szembeni védekezésnek számos gyakorlati eleme beépült a valamennyi gazdálkodó számára kötelező feltételrendszerbe. „Próbáljuk a talaj egészséges állapotát megőrizni” – tette hozzá. A tárca helyettes államtitkára, Juhász Anikó is inkább a konkrét cselekvés és nem az elméletek mellett tette le a voksát. Fontos a fenntartható mezőgazdasági termelésről beszélni, mondta, de szerinte ezen nem egy új stratégia, egy új irányelv, egy új támogatás segít. A lényeg majd abban mutatkozik meg, hogyan bánunk a levegővel, a biodiverzitással, a vízzel, a talajjal.
A semmittevés is lehet jó
– A gépesített, iparosított mezőgazdaság észrevétlenül változtatta meg a viszonyokat. A lovas eke arasznyi mélyen hasított a földbe, a mai munkagép 30-40 centire – magyarázta Dobos Endre a folyamatot. – Sokáig észre sem vettük, milyen hihetetlen energiákat fektettünk abba, hogy beinduljon egy lassú leépülés. Hiszen a talajban kisebb lett a beszivárgás, emiatt megjelentek a belvizek, nőtt az aszályérzékenység.
A talajmorzsák szétesése után maradt port elfújja a szél, emlékezzünk vissza a tavalyi, az M1-es autópályánál emiatt bekövetkezett porviharra.
Annyira láthatók már ezek a folyamatok, hogy egyre többen kezdünk beszélni arról: baj van. Azzal, hogy felismertük a problémát, az első, legfontosabb lépést talán már megtettük. A gazdák várják a megoldási javaslatokat, úgyhogy most már a politikai döntéshozásnál és a szakmánál pattog a labda. Ezért is fontosak az együttműködések.– Elméletileg nem békíthető ki az ellentmondás a talajt üzleti céllal használó befektetők, gazdálkodók és a talajvédelem között – reagált kételyeinkre. – Ennek ellenére optimista vagyok, és bízom abban, hogy mégis. Nyilván minden szférában vannak szabad rablók, de szeretném azt hinni, hogy aki a földdel dolgozik, az kötődik hozzá. Tehát vagy ezért fogja óvni a termőföldjét, vagy ha másért nem, üzleti megfontolásból: ha „eltűnik” a talaja, akkor odavész a gépekre, eszközökre befektetett pénze is.– „Kicsiben” is sokat tehetünk.
A zöldhulladékgyűjtést úgy foglalhatnánk össze: az emberek nem tudják, mit cselekszenek.
Mert mi történik? Az élővilág megtermeli a szerves anyagot, ami az élet alapja, amire a teljes tápláléklánc épül. Ahhoz, hogy a talaj működjön, mindig egyszerre kell lennie benne víznek, tápláléknak és oxigénnek, csak így tudja megtartani a funkcióit. Szüksége lenne a hulladékként zsákokba rakott növényi maradványokra, de azt szemétként kezeljük, fosszilis tüzelőanyagokkal hajtott teherautókkal elszállítjuk. Mivel megfosztottuk a kertünket a szerves anyagtól, műtrágyával igyekszünk orvosolni a bajt. Miközben az ott hagyott mulcs nem csupán táplálna, de megőrizné a nedvességet, a talaj sokkal kevésbé melegedne. Annyi felesleges dolgot csinálunk! Nem hagyjuk, hogy járja a maga útját a rendszer, amely egyébként a beavatkozás nélkül sokkal jobban működne.
