;

Karácsony Gergely;szentmise;Szijjártó Péter;PISA-felmérés;

- Heti abszurd: Kisegíttettünk, mint Péterman a ghánai roratéval

Régóta nem volt itt olyan igazi tél, mint az idei, aminek a gyerekek és a kutyák örülhetnek, a közlekedni és fűtésszámlát fizetni kénytelenek kevésbé. Szeptemberben még átlagos július volt, októberben lecsapott a tornádó Szentesre, az idén itthon a kilencedik (hol vannak már a magyar viharvadászok, hogy élőzzék ezeket?), novemberben özönvíz, hó, újabb özönvíz, és most itt a hatodik jégkorszak. Az ország különböző pontjain persze mások a megélések, valószínűleg a fővárosra a legjellemzőbb, hogy leesik 3 centi hó, és máris egy apokaliptikus thrillerben érezzük magunkat. „Fél órával korábban kellett volna kijönni, hogy kiássuk az autót, és lekaparjuk róla a jeget! Úristen, mi lesz, ha jön valaki jobb kézről, és nem tudok megállni? Mégiscsak fel kellett volna rakatni a téli gumikat…” A másik szólamban pedig: „erről is Karácsony tehet.”

Már jó ideje lógott a levegőben, hogy a jobboldal egyszer még bosszút áll Budapesten, és ha a főpolgármester nem bukik meg magától (pedig jó sokat tettek ennek előmozdítására, a Városháza-eladási műbotránytól számos ocsmány plakátkampányon át valamennyi, még Tarlós idejében kötött pocsék üzletig, melyeknél már akkor tudható volt, hogy a mostani vezetés fejére dőlnek), akkor majd csavarnak picit a választás módján, nehogy megint a lipsik nyerjenek. A javaslat, hogy, hogy nem, a következő választás előtt ippeg fél évvel Novák Elődnek jutott az eszébe, és a Fidesz már biztos készíti a köretként feltálalt módosító salátát, csak hogy nekik még jobb legyen a hasznos hülyék terve. Azért vagyunk most mégis meglepve, hogy ez nekik eddig miért nem jutott eszükbe, csak ilyen last minute, by proxymegoldásként, amikor épp mindenkit az foglal le, hogy ha erre a hóra jön még egy eső, és ráfagy, hogyan jutunk el bronzvasárnap a templomba? Menjünk tán sítalpakon? Vagy szánkóval? Persze, meg Lajosmizsére vonattal. Majd ha arra kanyarodik a vasút a rákosrendezői Mini-Dubaj felé menet. Talán már túlontúl beleéltük magunkat a pálmafákba, zalai kivi- és balatoni olajfaültetvényekbe, meg a globális felmelegedésbe, amiről fokozatosan kiderül, hogy a klíma nemcsak ütemesen melegszik, hanem szabályosan megbolondult, mint az egyszeri mi hazánkos, aki kitalálta, hogy a szavazati jogot meg az írni-olvasni tudáshoz kössék. Normális? A Fidesz ugyan miért támogatna egy saját maga ellen szóló javaslatot?

És ki végezné el a választásra jogosultaknál azt a potom 8,2 millió PISA-tesztet? Tán a napközis tanárok, akik úgyis ráérnek?

Apropó, PISA, ha senki nem szólt volna még a kormánynak, hogy romokban az oktatás, akkor ez a minden eddiginél siralmasabb matek- és szövegértési eredményeinkből már szabad szemmel is látható. Rejtély, hogyan erősödhettek fikarcnyit diákjaink a természettudományok területén, amikor a fizikatanár elfogyott, kémiatanár nem is volt. A kormány számára persze ez is sikertörténet, hiszen így is jobbak vagyunk az OECD-átlagnál – csak épp kellett hozzá egy pandémia, hogy alánk zuhanjanak –, így most is akkora az arcuk, mint a bíróságon legutóbb már rendre utasított Marosi „Ennyike” tankerületének, akik a kirúgott kölcseys tanárok hiányzásairól szóló kimutatást az utolsó pillanatban, éjjel adták le a bíróságnak. Még ezt is rosszul puskázták ki a Krétából, ezért újra kell csinálniuk a házit, ezúttal „normális” számokkal. Biztos nem bíznám rájuk azt az 1,67 milliárd forintot, amiből a tankerületek csakis elektromos autót vásárolhatnak, hogy mindjárt legyen miért megépítenünk újabb hatszáz aksigyárat.

„Akár a Mikulás szorgos játékkészítő manói is lehetnének azok a fogvatartottak, akik azon dolgoznak nap mint nap, hogy az ország legmodernebb börtöne jövő őszre megépülhessen!” – fogalmazott a csengeri börtön építéséről szóló közleményében a minap a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, amiért jár nekik egy rakomány karácsonyi csúnya pulcsi. Pintér belügyminiszter meg majd Mikulásnak öltözve járja az országot, mint a Lázár János által kölcsönbe adott fideszes aktivisták a Vajdaságot, úgynevezett technikai segítségnyújtásként. Na de majd a jól megsegített Vajdasági Magyar Szövetség is viszonozni fogja a szívességet, a jövő évi önkormányzati választásokra küldik ők is a gyalogokat. Ahogyan voltak szívesek tavaly a pártközpontjukból kiosztani a levélszavazásos íveket, majd segítettek azokat kitölteni is, ha erre megkérték őket (muhaha). Ugyan miért lett volna ez szabálytalan, hiszen a magyar választási törvények csak Magyarország területén érvényesek, a Nemzeti Választási Bizottság pedig nem illetékes abban, hogy holmi külföldi panaszokkal foglalkozzon.

Különben meg a vajdaságiakra is vonatkozik a kiterjesztett magyar szuverenitás, vagy nem? Azt még ott is megvédik, ha kell, ha nem, mert ettől lesz csakis valami, és nem a nagy semmi, nemzetiszínű masnival átkötve.

Végül egy igazi örömhír: Szijjártó Péter nagyon fontos gyalogkakukk a héten Ghánából repült át Csádba, magyar diplomáciai kapcsolatokat gondozni, ámde ottani idő szerint hétkor indult a repülőgépük, így – mint a Facebookján írta – korábbi misére volt szükségük, mint ahogy az arrafelé szokásos. Hála a magasságosnak, egy bizonyos Ebenezer atya kisegítette őket, áldassék a neve, és reggel hat órakor csak a magyar delegációnak (a keresztény VIP-szekció) celebrálta a misét, hogy ne maradjon ki egyetlen roráté sem az adventi időszakban. Halleluja, minden magyar nevében köszönjük, ámen!

A genderrel együtt itthon mára a feminizmust is szitokszóvá tették, holott nem csak a nők érzik, hogy változásra lenne szükség a mintáinkban, a közösségeinkben és kapcsolatainkban. Láthatóvá kell tenni a háztartási és a családért végzett munkát, igazságosabbá az anyaságot, boldogabbá az ünnepeket, biztonságosabbá az utcákat, az otthonokat, a nőgyógyászati rendelőket. Ilyen témákkal foglalkozik egy héten át a CSAK ezt az 1-et kértem feminista fesztivál az Aurórában. De mit jelent ma nekünk a feminizmus? Egyáltalán jó-e, ha egy nyugati doktrínát lefordítunk? Vagy más, lokálisabb megközelítés kellene, hogy elinduljunk egy egyenlőbb, biztonságosabb ország felé? Erről beszélgettünk Ádám Anna előadóművésszel, az Engedetlenség Leányiskolájának alapítójával.