sztrájk;Volánbusz;buszvezetők;

- „Ebben az országban mindenkinek sztrájkolnia kéne” – Az emberek drukkolnak a Volán-sofőröknek, néhányan a teljes leállást is támogatnák

Sok ezer járat maradt ki a sofőrsztrájk második napján, ami kisebb-nagyobb fennakadásokat okozott. 

– Az én járatom egyáltalán nem maradt ki, de, ha így lett volna, akkor elmegyek az eggyel későbbivel. Egyébként nem is tudtam, hogy sztrájk van, de akkor hajrá nekik! – mondta jókedvűen egy fiatal hölgy Budaörsön hétfő reggel, a volánsofőrök béremelésért harcoló munkabeszüntetésének második napján.

A buszvezetők sztrájkja rengeteg olyan járatot is érintett, amelyek a főváros és a vonzáskörzet települései között közlekednek, de így is mozgásban maradt annyi busz, hogy az akció nem okozott kaotikus helyzetet. Volt utas, aki meglepő módon épp ezt nehezményezte.

– Ebben az országban mindenkinek sztrájkolnia kéne, nem csak a Volánnak. Talán akkor történne is valami, mert ezekből a fizetésekből nem lehet megélni. 

Két gyereket tartok el egyedül, ha valaki, én megértem – dühöngött egy Budapestre tartó férfi, aki ráadásul nem is volt egyedül véleményével

A kérdezettek többsége egyetértett a sztrájkkal, sőt, többen megjegyezték, ennek így semmi értelme, teljesen le kéne állítani közlekedést.

– Körülbelül hat perccel kellett többet várnom a buszra, ami nekem jó, de, ha az ügyet nézem, nem tudom mit lehet ezzel elérni. Szerintem totális leállás kéne, arra talán odafigyelnének 

– elmélkedett egy férfi, aki hozzátette, könnyen beszél, mert az ő munkahelye tolerálná, ha késve érne be a Volán-sztrájk miatt.

A budaörsi végállomásra egymás után gördültek be a buszok, egyszerre legalább hat sofőr várt arra, hogy elinduljon a szokásos reggeli útvonalán. Többségük le sem szállt a fűtött járműről, hideg van, mondták, és egyébként is pár percük van az indulásig. Amikor a sztrájkról kérdeztük őket, azt azért megjegyezték, ők is részt vesznek benne, de csak a délutáni órákban.

– A legtöbben pár órára nem vesszük csak fel a munkát, én például egész délelőtt dolgozom. Meglátjuk, mi lesz ebből, örülnék, ha célt érnénk, de azért nem élem bele magam 

– mondta fáradt mosollyal az arcán egy buszsofőr, majd jelezte már indulnia is kell, egy percet sem késhet, a menetrendet be kell tartani.

Más pedig arról számolt be, sok a túlóra, kevés a pénz:

– Tudom, hogy vannak akik rosszabbul keresnek. Tudom, örülnöm kéne, hogy egyáltalán fedél van a fejem fölött.

De most komolyan, annak örüljek, hogy sok munkával épp, hogy megélek? Nem vagyok már fiatal, igaz öreg sem, de ehhez értek. Szeretem az utasokat, szeretem a munkám, de van két kamasz gyerekem. Drága a ruha, drága az étel, drága minden, és minden csak egyre drágább lesz.

Ahogy a fővárosi agglomerációban, úgy az ország más részeiben sem okozott káoszt a sztrájk – igaz, távolról sem volt észrevétlen.

– Hogy a nagyanyám le nem olvassa ezt a QR-kódot az atombiztos, de a Volánbusz honlapján sem szörföl, úgyhogy ha most ő jött volna be Szihalomról, azt se tudná szegény, hova szaladjon, melyik busz indul a faluba 

– így dohogott egy középiskolás fiú az egri buszpályaudvaron hétfőn kora délután. Sokan voltak tanácstalanok, mert a terminál nem kényeztette el az utazóközönséget információs táblákkal: egyedül a helyi járatok közül sorolták fel azokat, amelyek nem közlekedtek aznap. Amikor megkérdeztük az egyik irodistát, miért van zárva az információs ablak, hiszen korábban mindig ült ott egy diszpécser, aki tájékoztatta az utasokat, lakonikusan csak annyit mondott:

a hölgyet elküldték már régebben, mert létszámleépítés volt a cégnél.

Bent a meleg váróteremben kígyózó sor állt a pénztáraknál, sokan innen szerettek volna információt szerezni az induló és a kimaradó járatokról. Egy középkorú nő egyre türelmetlenebbül próbálta megtudni, hogyan sikerül hazajutnia Egerből egy Miskolc melletti faluba.

– Vasárnap lenyomtam egy 12 órás műszakot reggel hattól este hatig. Valamit aludtam, aztán hajnali háromkor keltem, mert el kellett jutnom Egerbe: továbbképzésre járok az egyetemre. Délután kettőig ott voltam, és úgy terveztem, hogy a 14.40-es busszal vissza tudok utazni Miskolcra, de senki sem tudja megmondani, indul-e ez vagy sem. Ha késő éjszakára keveredek haza, eléggé pórul járok, mert kedden megint be vagyok osztva műszakba – forrongott. Hozzátette:

az ilyen ügyek miatt kezdi egyre jobban gyűlölni ezt az országot, ahol semmi sem működik, ahol a döntéshozók csak a saját bérüket emelik, de az állami alkalmazottakét nem. 

Ő maga 25 évet húzott le az egészségügyben, pár éve váltott, egy másik állami céghez igazolt, de még így sem keres annyit, mint egy Aldi-pénztáros, pedig sokkal nagyobb rajta felelősség – mondta.

Beszéltünk olyan lakatossal, aki reggel hat órakor indult Hevesaranyosról, de fél nyolc helyett csak fél kilencre ért be az egri munkahelyére, mert a helyi járatok közül is jónéhány kimaradt. Egy aggódó anyuka azt mondta lapunknak: reggel a férje bevitte őt Novajról Egerbe dolgozni, meg a gyereket is iskolába, de hogy délután miként tudnak majd hazakeveredni busszal, az még előtte is rejtély. Volt olyan középiskolás, aki Bélapátfalváról indulva késett reggel egy órát, mások eleve kocsival hozatták be magukat, biztos, ami biztos. Akadt üzem, ahol telekocsit szerveztek a bejárós munkavállalók, egymást vették fel, hogy ne kelljen a helyközi vagy a helyi járatra várni.

Egerben beszéltünk több autóbusz-sofőrrel is, mindannyian azt mondták:

csatlakoztak a tiltakozáshoz, és négy-öt olyan járatuk is volt hétfőn, ami vagy el sem indult, vagy legalább az egyik irányba üresen közlekedett. 

Szavaik szerint nem tapasztaltak semmilyen rosszindulatot vagy haragot az utazóközönségtől, volt például, aki nem is értesült a sztrájkról, de a legtöbben már korábban tájékozódtak. Eger környékén több falu közösségi oldalán is megosztották a Volánbusz linkjét, ahol az utasok többsége értesülhetett a kimaradó járatokról, de a 70 éven felülieknek jellemzően ez nem segített. Azok, akiket ebből a korosztályból megkérdeztünk, ha nem volt halaszthatatlan teendőjük a városban, a biztonság kedvéért inkább otthon maradtak hétfőn.

Orbán Viktor szuverén javaslata alapján dől el, hogy a magyar adófizetők mely pártkáder anyagi szuverenitását finanszírozzák meg.