- Árnyékból a fényre

Franco, Harcos, Robin, Vacak és Rambo. Öt név, öt kutyasors. Ők a szerencsések közé tartoznak, mert bár életük egy szakaszában bántották, kínozták őket, végül megmenekültek az emberi kegyetlenségtől. Az ő történetük bemutatásával hívja fel a figyelmet a tragikus magyarországi helyzetre a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány. Mint Kovács Violetta, az alapítvány elnöke elmondta: a könyvvel egyrészt az a céljuk, hogy ne pusztán adományokat kérjenek, hanem ők is adhassanak valamit a támogatóiknak, másrészt hogy megismertessék az emberekkel azt az áldatlan állapotot, amelyben a hazai állatvédők vergődnek. A sztorikat képtelenség felindultság nélkül végigolvasni, még egy nem különösebben állatbarát olvasó számára is felfoghatatlan, mire képesek egyes emberek.

Kezdjük talán Rambóval a sort, már csak azért is, mert ő a „húzónév”: az ukrán háborúban megsérült kutyából mára szinte világsztár lett, nemcsak a magyar, de a külföldi média is többször tudósított már róla. Egy rakétatámadás áldozata lett Harkivban, ahol a helyi állatkórházban ugyan tessék-lássék ellátták a sérülését, azonban a háború közepette nyilván nem egy kutya mentése és gyógyítása volt a legégetőbb feladat. A magyar fajtamentők nem kis nehézségek árán áthozták őt a határon, hogy új esélyt adjanak a rettenetes állapotban szenvedő állatnak. A kutya koponyájának jobb oldalán hatalmas vágás éktelenkedett, a jobb füle hiányzott, mégis örömkitöréssel üdvözölte megmentőit, nyöszörögve dörgölőzött hozzájuk, és két lábra állva a két mellső lábával átölelte, akit csak ért. Mint később kiderült, ez az ő védjegye… A rakétatámadás során azonban nemcsak a fülét veszítette el a kutya, hanem a fogai is roncsolódtak, így óriási fájdalmak kínozták, enni sem volt képes jó ideig. A természete is finoman fogalmazva kihívást jelentett, ugyanis agresszívan reagált a fajtársakra. Ezen a viselkedési problémán egy mesterkiképző segített, és a közösen végzett munka során az is kiderült, hogy a kutyának rendkívül jó az idegrendszere, ráadásul imádja a gyerekeket. Hónapokig tartó keresgélés után végül Deskó Gyula alezredes lett a méltó gazdája, Rambo pedig felszerelt a Budapesti Rendőr-Főkapitányság kutyás alosztályára. Ma nemcsak boldog munkakutyaként él, de óriási segítséget jelent a rendőrség kisgyerekeknek szervezett programjain. Hiszen ki más mutathatná be jobban ennek a korosztálynak azt, hogy attól, hogy valaki nem tökéletes, még nagyon is hasznos tagja a csapatnak, mint egy fogyatékkal élő kutya.

Robin testéből két nyílvessző állt ki, amikor állatvédők rátaláltak. Az állatorvosi rendelőben a röntgenvizsgálat során derült ki, hogy a testében két légpuskalövedék is található. Chip viszont – természetesen – nem volt a kutyában, alighanem ő is egy szaporítótelepen láthatta meg a napvilágot, majd valakik élő céltáblának használták szerencsétlent. Teljes gyógyulása után egy kedves család fogadta őt örökbe, ma már kiegyensúlyozott, boldog kedvencként jár kutyaiskolába is, és imád agilityzni. Adalék: bár az ügyében rendőrségi eljárás indult, és egy bejelentő konkrétan megnevezte azt az embert, aki pontosan ugyanolyan nyílvesszőkkel lőtt az ő kutyájára is, végül „a tettes ismeretlen” jelzéssel lezárták az aktát.

Harcost nemcsak hogy kegyetlenül megverték és kidobták, de a két szemét is kiszúrták kínzói. A kutya teljesen megvakult, ez a végtelenül meggyötört állat mégis azonnal bízott a megmentőiben, és türelmesen viselte a kezeléseket. Páratlan gyorsasággal alkalmazkodott a fogyatékosságához, a látása helyett a hallására és a szaglására támaszkodva hihetetlenül hamar megtalálta a helyét abban az új, immár biztonságos világban, amit lábadozása idején az állatotthon jelentett számára. Rövid időn belül még apportírozni is megtanult, sőt kiderült, hogy labdamániás. Az állatvédők meg voltak győződve arról, hogy a vak kutya örökre náluk marad majd, hiszen a teljesen egészséges németjuhászoknak sem könnyű jó gazdit találni, azonban nem így történt. Két cica és két kutya mellé pont őt választotta egy hölgy, és bár a beilleszkedéskor voltak súrlódások, de ahogy a vak énekes, Stevie Wonder után új nevet kapott kutya megtanulta a játékszabályokat, sikeresen összecsiszolódott a falka. Olyannyira, hogy azóta Stevie látó kutyákat megszégyenítően teljesít a kutyaiskolában, és a Balatonban is imád pancsolni a nyári forróságban a társaival együtt.

Vacakot viadalokra trenírozták. Arra, hogy életre-halálra küzdjön más kutyákkal. Legalábbis erre utaltak a csontvázzá soványodott kutya sérülései, amikor a megtalálója nagy nehezen befogta a rettegő kutyát. Magas lázzal, kiszáradva, babéziásan is küzdött a segítség ellen, de végül feladta, és végre megkaphatta a szükséges orvosi kezeléseket. Múltjából fakadóan persze tudható volt, hogy számára sem lesz könnyű megfelelő gazdit találni, egyértelmű volt, hogy családi kedvencnek nem adható ki a kutya. Nem úgy a katonaságnak! Ott pont az ilyen tökös legényeket szeretik. Pöszmet Sándor tizedes első látásra megpillantott valamit a kutyában, ami egy életre szóló barátságot alapozott meg. Hónapokig tartó közös munkával elérte, hogy Cafatka – ahogy kedveskedve szólítja négylábú társát – kiválóan letette a szükséges vizsgákat, így a páros azóta együtt teljesít szolgálatot a testületben.

Franco az egyetlen szereplő a kötetben, akinek a története nem happy enddel ért véget. A hatalmas, impozáns megjelenésű, kőkemény, vagány kutyát a fotói alapján rengetegen szerették volna örökbe fogadni, ám ő mindenkit elüldözött – kivéve egy törékeny hölgyet, akit valamilyen okból rajongásig imádott. Sajnos azonban ő végül nem tudta magához venni Francót, aki az állatotthon rettenthetetlen uraként élt hosszú éveken keresztül, mígnem az epilepszia legyűrte gyönyörű fizikai testét.

A kutyákról szóló könyvben olvashatunk egy kakukkfiókáról is. Rozit az alapítvány elnöke találta az utcán, de az ő kutyái nem macskakompatibilisek, így került a vörös cica az állatotthonba. Itt amúgy is óriási szükség van a szolgálataira, hiszen a környéken rengeteg az egér, patkány, de a kutyabarát, egészen különleges természetű cica emellett oszlopos tagja lett a csapatnak, ő istápolja a beteg, öreg kutyákat, és dorombolásával, bársonyos praclijaival mancsrátétellel gyógyítja a testi-lelki nyavalyáikat. Ő az, aki tántoríthatatlanul bújik az elesettekhez, sérültekhez, szenvedőkhöz, igazi terápiás macskává vált, így kiérdemelte a Rozi nővér elnevezést.