Nemzeti Színház;A revizor;Gogol;

Világvégi apokalipszis: a grúz Avtandil Varszimasvili vitte színre a Nemzeti Színházban Gogol A revizor című darabját

Világvégét jósló, nagyon izgalmas térben, elemelt, groteszk színpadi nyelven, ily módon erősen zárójelbe téve a mű társadalomkritikáját.

Avtandil Varszimasvili rendezett már a Nemzeti Színházban, korábban A kaukázusi krétakört állította színpadra. Akkor is érződött: erős vizualitásúak a munkái, illetve szívesen használja – ahogy a mostani előadásánál, A revizor színlapján olvasható – az érzelmesen expresszív játékmódot. Ezzel nem is volna baj, hiszen ezt valóban professzionálisan alkalmazza. Az más kérdés, hogy A revizor esetében annyira fontos a darab társadalomkritikája, hogy ha végig elemelt, már-már kabarészerű színpadi nyelvet használ a rendező, akkor ezzel épp a társadalomkritikai élét, illetve súlyát tompítja a történetnek. Persze ez sem fekete-fehér, hiszen nagyon sok minden benne van ebben az előadásban.

De maradjunk először a látványnál, amit maga a rendező jegyez. Sok minden van a színen, például kötélen vödrök lógnak. Drukkoltam, hogy legyen valódi funkciójuk és annyit elárulok, hogy lett is. Az egész vizuális vízió legalábbis bennem leginkább a világvégét idézi meg, illetve egy apokaliptikus, túlvilági menekülési irányt. A drámába bekerült egy bibliai történet is: Hlesztakov, pétervári hivatalnok (Herczegh Péter) akit, revizornak néznek és Oszip a szolgája (Bordás Roland) a kisvárosba úgy érkeznek, mint két angyal Szodomába.

Ebből aztán adódnak is furcsa jelenetek, mert időnként kilépnek fizikai valójukból és metafizikai lényekként lépnek fel másokkal szemben, illetve véleményezik is őket.

Erőteljes alakítás Trill Zsolté a polgármester szerepében. Ő egyszerre diktátor és áldozat is, saját hatalmának lett a fogja, ahonnan már nem tud szabadulni. Feljelenti őt mindenki, de ez az egész súlytalan, a rendszer így működik és kész. A korrupció és a megvesztegetés is a rendszer része, de ez annyira groteszken és elemelten van jelen, hogy igazból nincs is valós tétje. Komolyan venni –legalábbis egy darabig – inkább ezeket a helyi vezetőket lehet, akik önmaguk karikatúráivá válnak. A díszes kompániából kiemelkedik színészileg a tanfelügyelőt játszó Varga József és a közjótékonysági intézmények főgondnokát alakító Kristán Attila. Mindkettőjüknek van egy-egy magánszáma is, ami nagyon erős. A polgármester feleségét Szűcs Nelli játssza vaskos humorral és öniróniával, szintén figyelmet keltő és energikus a polgármester lányát adó Katona Kinga jelenléte, illetve az ő párosuk együtt is.

Szó van a háborúról, amit „ Oroszország akar indítani”, a kormány kedvét kereső hízelgőkről, illetve a liberális, mint szitokszó is szerepel az előadásban. Ám ezek csak kifejtés nélküli felvillanások maradnak. A végén elhangzik a polgármester szájából: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök! … Hé, ti! Ti! nyomorult kisemberek! Csomót kötnék a nyelvetekre, és a pokolba taposnám ezt az egész rohadt bandát!” Ez jól hangzik, de ezt az emlegetett szembesítést az előadás nem váltotta be, végig kívülről lehetett nézni, legyintve, hogy itt nem rólunk van szó, valakikről, akik nagyon távol állnak tőlünk, talán egy világvégi apokalipszis olykor elítélendő, máskor szánni való szereplői.

Infó

Nyikolaj Gogol: A revizor. Avtandil Varszimasvili színpadi változata nyomán a magyar szöveget írta: Kozma András. Nemzeti Színház. Rendező: Avtandil Varszimasvili