A két ország közös nyilatkozatot fogadott el, miszerint „semmilyen körülmények között nem fenyegetik egymást”, és tartózkodnak a nézeteltérés eszkalálásától. A feszültség pár hete éleződött ki, miután
Venezuelában december 3-án népszavazást tartottak arról, hogy a Guyana kétharmadát kitevő Esequiba 160 ezer négyzetkilométeres, őserdő borította területét az országhoz csatolják, s ezt a szavazók állítólag 95 százaléka támogatta.
Nicolás Maduro baloldali elnök erre alapozva a múlt héten utasította a PDVSA állami olajvállalatot az esequibai olajkitermelés előkészítésére. Guyana ragaszkodott hozzá, hogy vitájukról az ügyben régóta eljáró Nemzetközi Bíróság (ICJ), az ENSZ legfőbb bírói szerve döntsön, de nem zárkózott el a párbeszédtől a konfliktust illetően.
Irfaan Ali guyanai elnök és Maduro csütörtökön a karibi Saint Vincent és Grenadine-szigetek fővárosának a repülőterén találkozott a Caricom karibi politikai és gazdasági unió, Brazília, Kolumbia, az ENSZ, valamint a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (Celac) képviselőinek a közreműködésével. „Gyümölcsöző nap volt, feszült pillanatokban bővelkedő, amikor kimondhattuk az igazságot” – mondta Maduro, miután visszaért Venezuelába, diadalként tálalva a találkozót. A kiadott közös nyilatkozat szerint a vitákat a nemzetközi joggal összhangban fogják rendezni, bár megjegyezték, hogy Maduro kormánya nem ismeri el a Nemzetközi Bíróságot. A felek a következő három hónapban a szomszédos Brazíliában folytatják a párbeszédet. Guyana fenntartotta, hogy az 1899-es párizsi döntéssel kijelölt határai nem képezik vita tárgyát, és kétségbe vonta a venezuelai népszavazás részvételi számait is.
Térségi elemzők szerint a voksolás valójában nem egy invázió előjátéka volt, csupán Maduro kísérlete arra, hogy felsrófolja kormánya támogatottságát a 2024-es elnökválasztás előtt. Maduro azért próbálta felszítani a nacionalista érzelmeket, hogy visszavágjon a 2024-es szabad választásokra irányuló amerikai nyomásnak, elterelje a venezuelaiak figyelmét gazdasági gondjaikról, az ellenzék október végén megválasztott közös elnökjelöltjéről, María Corina Machadóról, valamint arról a felhajtóerőről, amelyet az elnyomott jobboldali ellenzék számára Javier Milei argentin elnöki győzelme jelenthetett volna.
A baloldali elnök még azzal is házalt, hogy az Egyesült Államok és az ExxonMobil olajtröszt Guyana segítségével próbálja destabilizálni Venezuelát. Egyúttal árulással vádolt meg ellenzéki politikusokat, amiért bírálták a népszavazást és a határvita kezelését.
Ráadásul az ExxonMobil által 2015-ben feltárt hatalmas guyanai olajvagyon, amelyre Maduro igényt formál, nem magában Esequibában, hanem Guyana part menti kizárólagos gazdasági övezetében található. A 2019-ben megindult olajkitermelésnek és -exportnak köszönhetően Guyana 2022-ben a világ legnagyobb ütemű, 62,3 százalékos GDP-növekedését produkálta. Ezzel szemben Venezuela a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkezik, amelyet képtelen kihasználni a korrupt baloldali diktatúra az ellene bevezetett amerikai szankciók és az olajipar összeomlása miatt.
Irfaan Ali a kiújult feszültségek közepette megnyugtatta a guyanai kormány által jóváhagyott projektek befektetőit, köztük a Chevront is, hogy országának joga van jóváhagyni és elősegíteni bármilyen fejlesztést (…) szuverén területén belül. Ami egy katonai konfliktus esélyeit illeti, bár a venezuelai hadsereg jóval nagyobb, mint a guyanai, ugyanakkor az országnak védelmi egyezménye van az Egyesült Államokkal. Antony Blinken amerikai külügyminiszter a múlt héten leszögezte, hogy a kormánya megingathatatlanul támogatja Guyana szuverenitását.
