Az emberek 84 százaléka elítéli a Hamász októberi Izrael elleni terrortámadását – a válaszok alig térnek el a különböző pártállású, nemű vagy aktivitású válaszadók között –, ugyanakkor a megkérdezettek alig több mint harmada (36 százalék) tartja arányos válasznak a gázai városokat leromboló tömeges izraeli légicsapásokat – derült ki a Publicus Népszava számára készített decemberi reprezentatív kutatásából.
Az újabb gázai konfliktus kirobbantójára vonatkozó kérdés lehetséges feleletei közül 70 százalék választotta azt, hogy abban „az Izrael államot régóta elpusztítani akaró Hamásznak” van nagy szerepe, míg „az önálló palesztin állam létrehozását akadályozó Izraelt” csak 27, „a térségben növekvő befolyásra törekvő Iránt”, „az ukrajnai háborújáról a figyelmet elterelni próbáló Oroszországot”, valamint „az egyoldalú politikát folytató USA-t” pedig a megkérdezettek 31, 17, illetve 24 százaléka tette első helyen felelőssé a háborúért.
Ennek némileg ellentmond, hogy „az önálló palesztin állam létrehozását akadályozó Izrael” felelősségére külön rákérdezve, a válaszadók összesen 61 százaléka „nagy”, de legalábbis „valamekkora szerepet” tulajdonított (27 + 34 százalékban megosztva) a zsidó államnak is a konfliktus kirobbanásában. A viszonylagos többség (41 százalék 36-tal szemben) ugyanakkor nem értett egyet azzal, hogy a Hamász csak „egy ilyen támadással irányíthatta rá a figyelmet a palesztinok feledésbe merülő elnyomására”.
A válaszokból alapvetőn a hazai közvélemény zsidó állam melletti kiállása rajzolódik ki – vélhetően nem függetlenül az Orbán-kormány egyértelmű Izrael-párti politikájától –, ezzel együtt markánsan megjelenik bennük a Netanjahu-kormány felelősségének megállapítása és háborús stratégiájának bírálata.
A megkérdezettek fele egyetértett azzal, hogy „a magyar kormány Izrael önvédelemhez való jogát elismerve, mindenben támogatja a Netanjahu-kormány háborúját”
(miközben 19 százalék nem tudta, vagy nem válaszolt). Külön érdekesség, hogy itt mindössze egy százalék eltérés van a kormánypárti és ellenzéki egyetértők között (54 és 53 százalék). Arra a kérdésre viszont, hogy felelősnek tartja-e Izraelt, „amiatt, hogy nem vette komolyan a Hamász támadásának előkészítéséről szóló titkosszolgálati jelentéseket?”, 57 százalék igennel válaszolt, s további 12 százalék az „inkább igen” választ jelölte be – csekély eltéréssel a különböző pártpreferenciák vagy lakóhelyek szerint. Ezzel együtt összesen 63 százalék egyetértett azzal, hogy „Izrael átfogó offenzívát indított a Hamász teljes felszámolására”.
A megkérdezettek egyértelmű többsége (53 százalék) nemmel felelt arra a kérdésre, hogy „antiszemitizmusnak tartja-e az izraeli kormány politikájának bírálatát”.
Ezt követően több mint kétharmad (67 százalék) nemmel válaszolt arra, hogy „elfogadhatónak tartaná-e a palesztinok végleges elűzését a Gázai övezetből és a terület izraeli megszállását”. Figyelemre méltó, hogy az ellenzéki beállítottságú válaszadók 14 százalékkal többen utasították el a palesztinok elüldözését, mint a kormánypártiak (75 százalék a 61-gyel szemben), s lakóhely szerint a budapestiek 21 százalékkal nagyobb arányban, mint a megyeszékhelyen élők (81 százalék a 60-nal szemben).
Talán a migrációs félelmeket szító Fidesz-propagandára vezethető vissza, hogy összesen 57 százaléknyian feleltek igennel arra, „várható-e, hogy palesztinok tömegei menekülnek majd Európába”. (Ezen belül a Fidesz-KDNP-hez húzók közül 22 százalékkal magasabb arányban válaszoltak így, mint az ellenzékiek (72 százalék az 50-nel szemben), miközben iskolai végzettség szerint kisebb eltéréssel, legkevésbé a diplomások és leginkább az érettségizettek tartották ezt valószínűnek. Ugyanakkor az összes kérdés közül a leginkább egybehangzó válaszok arra a kérdésre érkeztek, hogy „emiatt jelentősen felerősödik-e az iszlám terrorizmus Európában?”. Azok körében, akik szerint menekültek tömegeire lehet számítani, 82 százaléknyian igennel feleltek erre.
Arra a kérdésre, hogy „az ön várakozásai szerint Izrael háborús győzelme esetén javulni vagy romlani fog a megbékélés esélye a térségben?”, összesen 35 százalék remélt javulást 38 százalék ellenében, s ebben az inkább borúlátásra hajló eredményben a párthovatartozás alig mutatott eltéréseket.
Nő a nyomás Benjamin Netanjahun
A sokasodó nemzetközi figyelmeztetések és felszólítások ellenére Izrael az utóbbi napokban is fokozta gázai hadműveletének intenzitását. Hétfőről keddre virradó éjszaka is több mint száz Hamász célpontra mért csapást az izraeli hadsereg (IDF) légiereje a Gázai övezet déli részén, a lebombázott objektumok között terroralagút bejáratok, katonai létesítmények és a Hamász harci infrastruktúra egyéb részei szerepeltek. Az izraeli és a nemzetközi sajtó egybehangzóan az IDF szárazföldi hadművelete kiterjesztésére való felkészülésként értelmezi a légicsapások intenzitásának növelését.
Ezt erősítette meg maga Benjamin Netanjahu is, aki hétfőn, amikor meglátogatta a fronton lévő csapatokat, a katonáknak arról beszélt, hogy „ez egy "hosszú háború lesz, amelynek közel sincs vége" A miniszterelnök újfent azt hangoztatta, hogy az IDF a Hamász teljes felszámolásáig folytatja az október 7-i terrortámadásra válaszként megindított gázai hadműveletét. Leszögezte: a palesztin terrorcsoportok által fogvatartott túszok kiszabadításának egyetlen módja a fegyveres fenyegetés, Izrael pedig mindaddig harcolni fog míg minden túsz vissza nem nyeri szabadságát. Mint ismert, a palesztin terroristák október 7-én mintegy 250 túszt hurcoltak magukkal, a novemberi hétnapos szünet során 105 túszt engedett szabadon a Hamász, az IDF becslése szerint .még 138 személy raboskodik a gázai terroristák fogságában. Az idő pedig sürget, hiszen bizonyítottan többen meghaltak, hármat épp izraeli katonák lőttek le véletlenül.
A túszok hozzátartozóinak és az izraeli társadalomnak nyomása az egyik legfontosabb kritérium az izraeli döntéshozók számára. Minden jel szerint ez a társadalmi nyomás sokkal súlyosabban nyom a latban, mint a nemzetközi figyelmeztetések a gázai civil lakosság helyzete és a fokozódó humanitárius katasztrófa miatt.
Az izraeliek türelme fogytán van. Hétfőn, a Knesszet rendkívüli ülést tartott, amelynek fő témája a Hamász által október 7-én elraboltak, és mindmáig fogvatartottak helyzete volt. Felszólalásában Netanjahu kijelentette, hogy bár minden erőfeszítést megtesznek a túszok hazahozataláért, de ehhez további katonai nyomás és több idő szükséges. A rendkívüli parlamenti ülésen részt vevő elraboltak családtagjai kifütyülték a miniszterelnököt, beszédét félbeszakítva a túszok azonnali szabadon bocsátását követelték, hangsúlyozva, hogy – “nincs időnk.” Netanjahu a családtagok felé intézve szavait elmondta, hogy a katonai, hírszerzési és diplomáciai erőfeszítéseken túlmenően is "minden fát megráznak, minden követ megmozgatnak". Ő maga személyesen kereste meg Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy járjanak közbe a túszok érdekében, felesége, Szara közvetlenül Ferenc pápához fordult.
A további tűzszünet és túsztárgyalások azonban nemcsak a Netanjahu-kormányon múlik. Jicák Hercog izraeli államfő december 19-én közölte, hogy Izrael hajlik a további tűzszünettel egybekötött túszcsere tárgyalásokra, de a Hamász egyértelművé tette, hogy csakis a harcok teljes leállítása után hajlandók tárgyalni.Egyiptom a napokban újabb kéthetes tűzszünetre tett javaslatot, ám azt Izrael és a Hamász egyaránt elutasította. Kairó arra is javaslatot tett, hogy a végleges tűzszünetért cserébe a Hamász és az Iszlám Dzsihád mondjon le a hatalomról a Gázai övezetben – közölték kedden egyiptomi biztonsági tisztviselők a Reuters hírügynökség számára, jelezve, hogy mindkét palesztin terrorcsoport elutasította a felvetést.
A túszok kiszabadítása mellett a terrorcsoport végleges felszámolását is célul tűzte ki Izrael. E téren azonban az izraeli vezetés igencsak nehéz helyzetbe került, mivel ezt a Gázai övezet mondhatni szőnyegbombázása, a palesztin civil lakosság további szenvedéseinek árán tudja megvalósítani. Ez egyre nagyobb nemzetközi elutasításba ütközik annak ellenére, hogy a döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy a Hamász élő pajzsként használja a palesztin civileket, a kórházakat, iskolákat, az ENSZ és egyéb civil létesítményeket pedig terrorbázisokként.
Az izraeli politikum egyik legnagyobb gondja a növekvő amerikai nyomás. Többszöri washingtoni célzás után Antony Blinken amerikai külügyminiszter minap nyilvánosan jelentette ki, hogy Izraelnek mérsékelnie kellene csapásait, miközben zajlanak az amerikai-izraeli egyeztetések a „hogyan továbbról?”. Ron Dermer stratégiai ügyekért felelős miniszter ma Washingtonba utazik, hogy a Fehér Házban és a Külügyminisztériumban megbeszéléseket folytasson a gázai háború következő fázisának terveiről. Izraeli sajtóhírek szerint Izrael végül csökkenteni fogja a háború intenzitását és áttér egy alacsonyabb fokozatú gázai hadműveletre. A feltevést az látszik alátámasztani, hogy Izrael lőszerkészlete nagyon megcsappant, Dermer miniszter Washingtonban „megvitatja az izraeli lőszerkészletekkel kapcsolatos aggodalmakat, beleértve a fegyverszállítmányok felgyorsításának kérdését is”.
