A délelőtt tíz órára szervezett eseményre azok jöttek el, akik kiállnak a 2024-ben megszűnő művészettörténet tantárgy mellett. Míg a múzeum előtt sokan azért várakoztak, hogy bejussanak a január 7-én záruló Renoir-kiállításra, addig a lépcső aljánál a fagyos és ködös idő ellenére egy kisebb tömeg gyűlt össze, többen transzparenssel kezükben jelezték a tantárgy megszüntetése elleni nemtetszésüket. A „Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?” és a „Művészettörténet R.I.P. 2024” feliratok mellett még Renoir-tól is olvashattunk egy idézetet: „A művészet tehetetlen, ha az, akinek alkot, vak”.
Az eseményen aztán egy nő arra buzdította az embereket, hogy akiknek nincsen tábla a kezében, az álljon fel a lépcsőre, mire a tömeg így cselekedett. Ezután Raszler György oktató, a demonstráció fő szervezője felolvasta a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztálya Művészettörténeti Tudományos Bizottságának tiltakozását a művészettörténet tárgy megszüntetése ellen.
„Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy nem szerves részei az általános műveltségnek. Minthogy ezzel párhuzamosan a film- és médiaismeret oktatását is kivezetik a tantervből, a vizuális kultúra története, kortárs gyakorlata és elmélete teljességgel kívül kerül a gimnáziumi ismeretanyagon”
– olvasta Raszler. A szöveg kitért arra is, hogy a művészetek történetének ismerete elősegíti az egyetemes, európai és nemzeti művészeti örökség tudatos gondozását, építészeti, festészeti, szobrászati, iparművészeti, fotóművészeti örökségünk fenntartását és ápolását. „Alulírottak kérjük a döntéshozókat, hogy tegyék lehetővé ismét a művészettörténet tárgy választásának lehetőségét a gimnáziumokban, és állítsák vissza a lehetőségét a művészettörténetből való érettségi vizsgának” – mondta Raszler.
A tüntetésen György Péter is az elégedetlenségét fejezte ki. – A művészettörténet középiskolai tananyagként való megszüntetése alapjában véve kétségbe vonja a múzeumok legitimitását. Ilyen alapon ha ez valakinek nem tetszik, akkor lesznek szívesek a néprajzot is megszüntetni, mert akkor a Néprajzi Múzeum is tönkremegy. Szóval ez teljes abszurdum – mondta lapunknak az esztéta. Az eseményen egy családapa szerint a művészettörténet tárgy megszüntetése rohamosan fogja elbutítani a népet. – Magam nem vagyok képzett művészettörténetből, de amit tudok, azt a gimnáziumból tudom. És tudom, hogy az fontos. Két lányom és egy fiam viszont hobbiból foglalkoznak képzőművészettel, és úgy gondolom, igenis jó, hogy az iskolában van, aki ebben őket tudja támogatni. Nem örülnék, ha ez a jövőben nem lenne.
Raszler György a tüntetés szervezésekor úgy vélte, mindenképpen jelezni kellene a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek és a Szépművészeti Múzeumnak, hogy jövőre megszűnik a közoktatásban a művészettörténet tantárgy. – Gondoltam, erre úgy lehetne a leginkább felhívni a figyelmet, ha felhasználva a még egy hétig tartó Renoir-kiállítás sikerét, transzparensekkel kiállunk az épület elé, hogy az ott várakozó, a művészettörténet iránt érzékeny emberek és a múzeum is felfigyeljen a problémára – mondta a szervező, aki az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban vizuális kultúra tanár, a Radnóti Gimnáziumban pedig művészettörténet tanár. – A jelen döntés következménye az lesz, hogy a diákok nem fogják ismerni a nagyobb művészettörténeti korszakokat, művészegyéniségeket és alkotásokat. De ez a kisebb probléma, hisz a művészettörténet nemcsak ezen tények összessége, hanem a képek, a látvány értelmezésének képessége is, illetve a kompozíciók, motívumok megértése. Mindez a huszonegyedik században a vizuális kommunikációban az egyik legfontosabb kompetencia – véli Raszler.
Mint ismert, a 2020-as új Nemzeti Alaptantervnek (NAT) megfelelően az állami fenntartású középiskolákban 2024-től már választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet mint önálló tárgy, az abból való érettségi lehetősége pedig teljességgel (gimnáziumokban és szakgimnáziumokban egyaránt) megszűnik Magyarországon.
A művészettörténeti ismeretek minimálisra redukált anyagát az új Nemzeti alaptanterv a vizuális kultúra 9–10. évfolyamon oktatott tárgyába olvasztja be heti 1x45 percben, ami lehetetlenné teszi a tudományág átfogó ismereteinek átadását.
A megszüntetett művészettörténet érettségi vizsga mellett a vizuális kultúra középszintű érettségi vizsgájából is kimaradt a művészettörténeti és műelemző ismeretek mérésének lehetősége.
Értékelni egy gótikus templom homlokzatát
Az idén megszűnő művészettörténet tantárgyról Révész Emese művészettörténészt, az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének tanszékvezető docensét kérdeztük.
Milyen hatásai lesznek annak, hogy 2024-ben a művészettörténet kikerül az alaptantervből?
Rövid és hosszú távon is a legfőbb probléma, hogy a most felnövő nemzedék alapműveltségéből kerül ki a művészettörténet. A 2020-as Nemzeti Alaptanterv (NAT) ugyanis a 9–10. évfolyamon oktatott vizuális kultúra tárgyba ömlesztette bele a művészettörténeti ismereteket és a médiaismeretet heti egy tanórába. Ebbe a negyvenöt perces időtartamba kellene, hogy beleférjen a képalkotás, a műelemzés, illetve az álló- és mozgóképek történetének áttekintése. Mindezt lehetetlen átadni ennyi idő alatt. Kollektív vizuális örökségünk így teljesen kiszorul egy most érettségizett fiatal látóköréből. Ezt a fejleményt azért tartom súlyosnak, mert amíg mindenki számára természetes, hogy az általános műveltségnek része Szophoklész és Shakespeare, addig úgy tűnik, a NAT szerzői szerint ebbe nem tartozik bele Pheidiász, Rembrandt, Barabás Miklós vagy Bak Imre. Mindez azt tükrözi, hogy a hazai kultúra mai alakítói úgy vélik, a kultúra elsősorban írott forrásokat, szöveges kultúrát jelent, míg a vizualitást nem kezelik azzal egyenrangú módon. Vagyis ez a probléma nemcsak a művészettörténetről szól, hanem általában a vizuális ismeretek kiszorításáról az oktatásból, és tágabban a magyar kultúrából.
Milyen készségekkel ruházza fel az embert, ha művészettörténetet tanul?
Vegyük az egyszeri turistát, aki városnézőbe utazik egy hosszú hétvégére Székesfehérvárra vagy Bécsbe. Ha nemcsak jókat akar enni és vásárolni, akkor értékelni fogja egy gótikus templom homlokzatát, egy barokk kutat, Fehérváron talán felkeresi az Új Magyar Képtárat, és tudni fogja Bécsben, mit kell megnéznie a Kunsthistorisches Museumban. Mert hatezer kiállított műtárgy közül akkor tud élvezettel és értelemmel válogatni, ha rendelkezik valami előzetes tudással. Különösen Európában, ahol több ezer év kulturális öröksége halmozódott fel. A kollektív tárgyi emlékeket rendszerező művészettörténet tehát elengedhetetlen eszköze a világ értelmes felfedezésének. Ebből az ismeretanyagból éppúgy következik a műemlékvédelem ügyének tudatos képviselete, mint a kortárs művészet felé megnyilvánuló nyitottság. A művészettörténet más tekintetben közvetve fejleszti a vizuális ízlést is, segíti az embert, hogy a közvetlen környezetét ízléssel formálja, hogy eredeti és választékos módon állítsa össze a ruhatárát, avagy megrendelőként egy vizuálisan igényes weboldalt vagy hirdetést meg tudjon különböztetni a képileg szegényes versenytárstól.
Hogyan látja, a művészettörténet oktatás mennyire követte az általános műveltség változását az utóbbi évtizedben?
Nagyon sok múlik a tanár felkészültségén, elhivatottságán. Ismerek olyan kollégát, aki tudatosan emeli be a kortárs művészetet a rajzóráiba. Általában az a helyzet, hogy képzőművész végzettségű szakemberek tanítanak, de egyes helyeken művészettörténészek. Egy aktív, kortárs alkotó nagyobb hangsúlyt helyez napjaink képzőművészeti irányzataira, a történészi szemlélet inkább a múlt törekvéseinek megértését segíti. A művészettörténet ma már nem csak általános műveltségi kérdés, hanem kőkemény gazdasági tényező. Nyugat-Európában a műemlék- és múzeumlátogatás a nagy hasznot hozó turizmus egyik legfőbb hajtóereje. Ha az oktatásból töröljük ezt a tudásszegmenst, a kulturális iparág potenciális vásárlóit iktatjuk ki.