- Elkerülhetetlen a szegénység Argentínában, súlyos következményekkel járnak az új elnök reformjai

A libertariánus Javier Milei megnyerte a novemberi elnökválasztást Argentínában, de nem lenne meglepő, ha a következő hónapokban alaposat zuhanna majd a népszerűsége. Sok választó, aki az ő neve mellé tette az ikszet, talán csak most kezd szembesülni azzal, hogy Mileinek az állami kiadásokat drasztikusan csökkentő intézkedései nyomán sokkal nehezebb lesz a megélhetés, egyre többen kerülnek szegénysorba. Szerdán ismét tüntettek a tervezett intézkedésekkel szemben, többen megsérültek, amikor összecsapások törtek ki a rendfenntartókkal.

Milei elnök kormánya a napokban törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszusnak, amely előírja, hogy 2025 végéig tartó közéleti és gazdasági szükségállapotot hirdetnek. A rendkívüli jogrend többek között a gazdaság, a pénzügyek, a biztonság, a védelem, az egészségügy és a szociális ügyek területén lépne életbe, és további két évvel, azaz Milei mandátumának végéig meghosszabbítható lenne.

Ezzel Milei messzemenő jogköröket kapna, hogy olyan kérdésekben döntsön, amelyeket jelenleg csak a parlament szabályozhat. A 664 cikkelyből álló reformcsomag a tüntetések korlátozásáról, választási reformról, adóváltozásokról és a végrehajtó hatalomnak az állami vállalatok privatizációjára vonatkozó jogosítványairól is rendelkezik. A kormány ezzel kifejezi határozott szándékát, hogy „felveszi a harcot az argentinok szabadságát fenyegető negatív tényezőkkel szemben” – jelentette be az elnöki hivatal. Előzőleg azt közölték, hogy ötezer embert bocsátanak el a közszférából.

Múlt héten Milei – a kongresszust megkerülve – sürgősségi rendeletet nyújtott be, amelyben egy sor törvényt helyezett hatályon kívül.

Milei az intézkedésekkel voltaképpen hivatalosan is kezdeményezte az argentin állam felszámolását. Az új rendeletek túlnyomó többsége már hatályba is lépett, és csak akkor semmisíthetők meg, ha a törvényhozás két kamarája úgy nem szavaz, vagy bíróság dönt úgy, hogy azok nem alkalmazhatók.

A szélsőjobboldali elnök által elrendelt több száz intézkedés közül néhány kiemelkedik: az állam a jövőben nem avatkozhat be az élelmiszerek árába, a bérleti és a magán-egészségbiztosítás díjának alakításába. Ezekről kizárólag a vállalkozók és a bérbeadók dönthetnek. Az állami vállalatokat privatizálhatják, a futballklubokat részvénytársasággá alakíthatják, és a külföldiek többé nem vásárolhatnak földet Argentínában. A szerződésekben meghatározott összegeket argentin pesóban és bármely más pénznemben is elfogadják.

Mostantól sokkal nehezebb lesz a munkavállalóknak sztrájkolni, és a cégek könnyebben válhatnak meg az alkalmazottaktól. Másrészt javulnak a kilátások a munkáltatók számára: nem kell bírságra számítaniuk, ha szabálytalanul vettek fel munkavállalókat, vagy ha 12 órás munkanapokat vezettek be. A rendelet növeli a próbaidő időtartamát, és lehetővé teszi a munkavállaló által esetlegesen követelt kártérítési összeg csökkentését. A bankok elrejthetik ügyfeleik elől a hitelkártyadíjakat. A rendelet emellett megszüntet számos olyan szabályt, amely megnehezítette az importot és az exportot.

Milei az intézkedések múlt heti bejelentése során nem tagadta meg önmagát, hosszasan gyalázta a baloldali politikusokat, akiket ismét azzal vádolt, hogy világszerte milliók halálát okozzák. Egyúttal figyelmeztette a honatyákat arra: jobban teszik, ha megszavazzák az intézkedéseit. „A képviselőknek választaniuk kell, hogy részt vesznek-e a változásban, vagy akadályozzák az elmúlt 40 év legambiciózusabb reformfolyamatát, amellyel Argentí­na ismét világhatalommá válhat” – fenyegetett. Nem vár márciusig, amikor a jogalkotási év megkezdődik, hanem rendkívüli üléseket hív össze.

A pénzpiacok kezdetben kedvezően fogadták Milei rendeleteit, a bankok részvényei akár 13 százalékkal emelkedtek a Buenos Aires-i tőzsdén, a dollárban lévő államkötvényekkel magasabban kereskedtek a Wall Streeten, és az országkockázat közel 40 ponttal csökkent. Ám az optimizmus később alábbhagyott, és sötét fellegek gyűltek a horizonton: a rendeletek parlamenti jóváhagyása – Milei fenyegetése ellenére – nem magától értetődő.

A végső szót tehát a törvényhozók, illetve a bíróság mondja ki. Ugyan a közvélemény aligha lelkesedik a reformok iránt, a történelmi tapasztalat Milei oldalán áll. Korábban ugyanis a törvényhozás nem semmisítette meg a mindenkori elnök sürgősséggel közzétett rendeleteit, jóllehet akadt köztük több ellentmondásos jogszabály is.

A sürgősségi rendelet (DNU) egy kivételes alkotmányos mechanizmus Argentínában, amely 1994 óta létezik. Általában természeti katasztrófa esetén teszi lehetővé az elnök számára, hogy törvényeket léptessen életbe vagy jogszabályokat módosítson egy sürgős ügy kezelése érdekében, amely nem várhat a kongresszusi vitára. Az alkotmányjogászok egyetértenek abban, hogy ezek a kitételek nem állnak fenn a Milei által múlt szerdán aláírt rendeletek esetében, hiszen olyan reformokról van szó, amelyek nem feltétlenül szükségesek, és nem is sürgősek.

A kormányzás első napjaiban tanúsított viselkedése azonban aggodalomra ad okot, hiszen olyan jogköröket akar gyakorolni, amelyeket az alkotmány nem garantál számára. „Rendeletei gyakorlatilag minden jogi keretet megsértenek. Még ha tetszik is a tartalom, a forma kudarcot vall” – figyelmeztetett Daniel Sabsay alkotmányjogász professzor.

Milei előtt már számos argentin kormány megpróbálta megreformálni a munkajogot, de mindegyikük kudarcot vallott. A december 10-én beiktatott államfő most ragaszkodik a reformokhoz. Kérdés, mekkora sikerrel.