Egyetlen vatikáni dokumentum sem keltett akkora felzúdulást a katolikus egyházban, mint a Hittani Dikasztérium által kiadott Fiducia supplicans, amely lehetővé teszi a meleg párok megáldását. Több afrikai országban a helyi püspöki konferenciák megtiltották annak végrehajtását, ha visszafogottabban is, de a magyar és a lengyel egyházi vezetés szintén nemet mondott rá. A latin-amerikai püspöki konferenciák közül az uruguayi ment nyíltan szembe a szentszéki iránymutatással, másutt azt hangoztatták, az egyházi tanítás nem változik a melegek kapcsolatát illetően, tehát ez nem az azonos neműek házasságának elismerését jelenti, amint erre a dokumentumban utaltak is. Nyugat-Európában viszont üdvözölték az iránymutatást, Németországban pedig még bátrabb reformokat remélnek.
Az eltérő reakciók mutatják a legjobban, milyen nehéz a katolikus egyházon belüli reformfolyamat amely érzékelhetően felgyorsult XVI. Benedek egy évvel ezelőtti halála óta. Megállapíthatjuk: ha még élne az emeritus pápa, a Hittani Dikasztérium sem adott volna ki hasonló dokumentumot. Ezt megerősíti, hogy 2021-ben az akkor még Hittani Kongregációnak nevezett hivatal elutasította az ilyen áldásokat.
Sejtette-e a pápa, hogy ilyen ellenállásba ütközik? Ez utóbbira igen a válasz, mert napokkal a dokumentum kibocsátása után arra figyelmeztette közvetlen munkatársait, hogy ne legyenek röghöz kötöttek. Ami pedig a távolabbi célt illeti: ne feledjük, hogy egy reformfolyamat felénél tartunk, októberben következik a világszinódus második ülésszaka, amelyen az egyházi tanítást illetően még fontosabb döntések születhetnek. Tehát ez egyfajta teszt volt Ferenc részéről, kire számíthat a reformoknál és kire nem.
Jól látható, milyen jelentős törésvonalak alakultak ki az egyházban, nem véletlenül tart a pápa a skizmától, amit egyre nehezebb lesz elkerülni.