Konfliktusok új helyszíneken: 2024-ben még több háború kitörése fenyeget

Két éve még békésnek számított a világ a mostanihoz képest. Igaz, már akkor is voltak intő jelek Ukrajna kapcsán, hiszen az orosz hadsereg egyre több katonát állomásoztatott az ország határainál, s az amerikai titkosszolgálat is figyelmeztetéseket adott ki arra, hogy az orosz hadsereg támadásra készül. Arra azonban semmiféle jel sem utalt még 2023. október 6-án, egy nappal a Hamász terrortámadása előtt sem, hogy Izrael hamarosan háborúban áll majd.

Az egyes kockázatelemző intézetek ugyan rendszeresen tesznek közzé jelentéseket arról, hol várhatóak fegyveres konfliktusok a világban, de sok tényezőt nem lehet előre látni. Tény azonban, a világ biztonságát tekintve sok múlik azon, hogy mi történik az Egyesült Államokban a következő, 2024-es választásokon. Mivel az amerikai politikai élet figyelmét nyilván leköti a választási kampány, ez elviekben lehetőséget ad Kínának a „kibontakozásra”. Annak a Pekingnek, amely saját geopolitikai terjeszkedése lehetőségét látja a BRICS közösség öt országgal való bővülésével.

KÍNA-TAJVAN Vajon Kína kihasználja-e ezt a helyzetet arra, hogy megtámadja Tajvant, újabb fegyveres konfliktust előidézve ezzel amúgy is törékeny világunkban? Kétségtelen, hogy Peking folyamatos katonai és retorikai nyomás alatt tartja a szigetet, Hszi Csin-ping elnök a napokban megismételte, elkerülhetetlen Kína és Tajvan egyesítése. Peking azonban most elsősorban a január 13-án esedékes tajvani elnök- és parlamenti választásokra figyel, amit a kínai vezetés egyenesen a háború és a béke közötti választásnak nevezett, figyelmeztetve a szigetet, hogy a „Tajvan formális függetlenségének kikényszerítésére tett kísérlet konfliktust jelent”.

Kína éles támadásokat intézett Lai Csing-te, a kormányzó Demokratikus Progresszív Párt (DPP) elnökjelöltje ellen, visszautasítva a tárgyalásokra való felhívását, mivel a politikust „szeparatistának” tekinti. Mind a DPP, mind Tajvan legnagyobb ellenzéki pártja, a Kuomintang (KMT) azt állítja, hogy csak ők tudják megőrizni a békét, és mindkét párt elkötelezte magát Tajvan védelmének megerősítése mellett. Hangsúlyozzák: csak a sziget népe dönthet a jövőjéről. A KMT hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol Kínával, bár tagadja, hogy Peking-párti lenne.

Vang Zai-hszi, aki 2000 és 2006 között a kínai Tajvani Ügyek Irodájának helyettes vezetője volt, egyúttal a kínai hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya, a múlt hónapban a kínai Global Times pártlapban úgy foglalt állást, ha a „szélsőségesen függetlenségpárti” Lait választják meg elnöknek, akkor „nem zárható ki egy katonai összecsapás lehetősége a Tajvani-szorosnál. Ezzel teljes mértékben tisztában kell lenni" – hangoztatta Vang.

Egy ilyen kimenetelnek azonban súlyos geopolitikai és gazdasági következményei lehetnek, szembeállítva Kínát az Egyesült Államokkal, ez pedig beláthatatlan következményekkel járna. De nem csak geopolitikai, gazdasági szempontból is, hiszen kulcsfontosságú hajózási útvonalakat zárnának el, amivel súlyos zavart idéznének elő a félvezetők és egyéb áruk ellátási láncaiban. Ezzel Kína pontosan tisztában van, s nyugati biztonsági tisztviselők is inkább úgy vélik, hogy a harcias megnyilvánulásokat nem követik tettek Lai megválasztása esetén sem. Egy névtelenséget kérő nyugati tisztviselő úgy foglalt állást, Peking kivárhat és a további lépései attól is függhetnek, hogy milyen politikát folytat majd a májusban hivatalba lépő elnök.

Az is egy katonai csapás ellen szól, hogy Kína gazdasági szempontból most nem engedhetne meg magának egy háborút, hiszen amennyiben agresszorként lépne fel, az Egyesült Államok nyilvánvalóan büntetőintézkedéseket fogadna el kínai vállalatok ellen. Peking azonban továbbra sem tért magához a koronavírus utáni leállás, s a határok de facto lezárása okozta gazdasági sokkból: súlyos problémák merültek fel az ingatlan-és infrastrukturális ágazatokban. Bár a kínai elektromosautók globális eladásai gyorsan nőnek, az ágazat fejlődése önmagában nem oldja meg ezeket a gondokat.

JEMEN Sokkal nagyobb az esély egy Kína-Tajvan konfrontáció helyett egy az Egyesült Államok-vezette szövetségesek által a jemeni húszik ellen indított csapásra. A szövetséges erők szerdán egy utolsó figyelmeztetést adtak ki az Irán által támogatott milíciának, hogy hagyjon fel a nemzetközi hajózás elleni támadásokkal, máskülönben viseljék a "következményeket".

"A Vörös-tengeren zajló húti támadások illegálisak, elfogadhatatlanok és mélységesen destabilizálóak" – áll a 12 nemzet által kiadott nyilatkozatban. Washingtoni tisztségviselők szerint az amerikai hadsereg előkészítette a lehetőségeket a lázadó csoport elleni csapásra. A szövetségesek a húszik hajóit, drónkilövő állásait támadhatják, továbbá parti radarberendezéseket és a lőszerek tárolására szolgáló létesítményeket. A húszi célpontok elleni csapások azért nem egyszerűek, mert sok fegyverrendszerük mobil.

A Biden-kormányzat óvatos volt az erő alkalmazásával kapcsolatban, igyekezett rendre kiemelni, hogy diplomáciai úton próbálják kezelni a konfliktust és elkerülni a húszikkal való közvetlen konfrontációt.

November közepe óta a múlt hét közepéig a húszik legalább két tucatnyi támadást hajtottak végre kereskedelmi hajók ellen az Egyesült Államok közel-keleti katonai műveleteit felügyelő Központi Parancsnokság szerint. A feszültség tovább fokozódott a múlt héten, amikor húszi harcosok négy kis hajón tüzet nyitottak amerikai helikopterekre, amelyek egy szingapúri lobogó alatt közlekedő hajó megmentésére indultak a Vörös-tengeren. Az amerikai haditengerészet helikopterei viszonozták a tüzet, és elsüllyesztettek három húszi hajót. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is felszólította a jemeni húszikat, hagyjanak fel a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben a hajózás elleni támadásaikkal.

A húszi konténerhajók ellen támadásai nyomán az egekbe szöktek a tengeri szállítási díjak, bár még nem érik el azt a szintet, mint a koronavírus idején. Azért valószínűsíthető a szövetségesek általi támadás megindítása a húszik ellen, mert az Irán által támogatott csoport, amely a Hamásszal való szolidaritással indokolja a hajók elleni támadásokat, eddig ügyet sem vetett a nyugati koalíció figyelmeztetéseire.

Jement nyomorba dönthetné egy fegyveres konfliktus. Az országban a segélyre szorulók száma 2014 óta megnégyszereződött.

KÖZEL-KELET Tapintható a közel-keleti feszültség, s beláthatatlan következményekkel járna a térség biztonságára nézve, ha Irán atomfegyverre tenne szert. Annál is inkább, mert még mindig nem szűnt meg a veszélye annak, hogy a gázai összecsapások átterjednek a térség más államaira is. Gyakorlatilag nincs elemző, aki úgy gondolja, hogy a Gázában több mint 22 ezer életet követelő konfliktus hamarosan véget ér. De eddig legalább a Hamász Izrael elleni támadása nem váltott ki szélesebb regionális válságot. Ám továbbra sem szűnt meg a veszélye annak, hogy a Hezbollah támadást intéz Izrael ellen, bár azzal azért a libanoni síita szervezet is tisztában van, hogy egy ilyen lépéssel saját megsemmisülését idézné elő. Másrészt Irakban is egyre nagyobb a feszültség.

VENEZUELA-GUYANA A tavalyi év vége felé háború szélére sodródott két dél-amerikai állam, Venezuela és Guyana azt követően, hogy december 3-án, egy meglehetősen vitatható körülmények között megtartott referendumon Venezuela polgárai úgy döntöttek: sajátjukénak tekintik Essequibo tartományt. Caracas régóta magáénak tekinti Guyanának ezt a nyersanyagban gazdag területét azt állítva, hogy a régió keleti részén fekvő Essequibo folyó természetes határt képez. Nivolás Maduro venezuelai adminisztrációja azóta jogi manőverekbe kezdett, hogy Essequibót Venezuela tartományává tegye meg, és utasította az állami olajtársaságot, adjon ki engedélyeket a nyersolaj kitermelésére a régióban.

Megfigyelők szerint Maduro az egész üggyel el akarja terelni a figyelmet Venezuela katasztrofális gazdasági helyzetéről. Mindeközben Guyana GDP-je szárnyal, az éves gyarapodása meghaladja a 30 százalékot. Caracas nagyszabású hadgyakorlatot indított a vitatott, olajban gazdag Essequibo régió közelében.

Az aggasztó előjelek ellenére nem valószínű a két ország közötti fegyveres konfliktus. Brazília aligha tűrne meg egy háborút a határainál, amint erre az ország vezetése utalt is. A legnagyobb dél-amerikai állam "önmérsékletre" szólított fel, a britek pedig hadihajót irányítottak a térségbe egyértelművé téve, hogy volt gyarmatuk, Guyana oldalán állnak.