A gazdálkodók többsége nem osztja azoknak az agrárszakembereknek a véleményét, akik a magyar mezőgazdaság 2022-es rendkívül gyenge teljesítménye után az elmúlt évet sikeres esztendőnek tartják. - Ugyanakkora területen a tavalyi árbevétel felét tudtam csak produkálni – jegyezte meg az egyik, többszáz hektáron gazdálkodó rábaközi gazdálkodó kérdésünkre válaszolva. Az éves munkája csupán arra elég, hogy a vállalkozását szinten tartsa. Tavalyelőtt még tízmilliókat költött gépek vásárlására, 2023-ban viszont először volt kénytelen szembenézni azzal a szomorú ténnyel, hogy az elhasznált, elkoptatott munkaeszközöket is kénytelen elővenni, mert nem maradt pénze cserére.
A közepes gazdálkodó is kesereg. Az édesapjától örökölt 100 hektárnál valamivel kisebb területen mindent maga csinál. Nem ritkán éjszaka szánt, mivel napközben muszáj neki főállásban máshol dolgozni, hiszen a földből most nem tudna megélni. - Az előző esztendőben hiába termesztettem hét hektáron kukoricát, hektáronként 8 tonnás termésátlaggal, ami igazán szép eredmény, mégis rosszul jártam, a bezuhanó árak miatt deficites lettem, félmillió forint hiányom keletkezett – mesélte a kisalföldi fiatalember.
Aggodalommal figyeli a fejleményeket a jó aranykorona értékű, de 10 hektárnál kisebb terület tulajdonosa is, akinek bérmunkában művelik meg a földjét. - Tavaly 9,5-10 tonna kukoricám, valamint 6-6,5 tonna búzám termett hektáronként, ami átlag feletti termés, ez részben annak is köszönhető, hogy eső is volt elegendő. A befektetett pénzem és az eredmény aránya, a mérleg mégis siralmas lett, nullát mutatott. Nyereségünk tehát nem volt – állapította meg egy családi birtok gazdája.
Azok a rábaközi gazdálkodók pedig, akiknek az elmúlt évben nem sikerült jó termésátlagot elérni, alighanem jelentős veszteséggel zártak.
Mint ahogy azok is, akik hektáronként átlagosan 80-120 ezer forintért béreltek szántóföldet. Hogy a haszon sok helyen elmaradt, és az anyagi érvágás sem volt ritka, annak több oka is van. Ezek közé tartozik a gabonafélék alacsony felvásárlási ára. A búza 2022 októberében tonnánként 135-140 ezer, a kukorica 130 ezer forint volt, majd egy évvel később számottevő visszaesés következett be. Az előbbiért áfa és szállítási költség nélkül 60-65 ezret, az utóbbiért pedig 56 ezer forintot adtak. A sokat drágult a gépalkatrész , a vetőmag, a műtrágya és a vegyszer, amelyek fokozták az anyagi nehézségeket. A kilátások továbbra sem jók. Ráadásul az üzemanyagok jövedékiadó-emelése még inkább növeli a termelők kiadásait.
A kereskedő a műtrágya vásárlásakor az árból maximum 10-15, a vetőmagnál legfeljebb 7 százalék kedvezményt adott, ezzel szemben a termény ára egy év alatt 50-70 százalékkal esett vissza. Több helyen nemcsak a tavalyi, hanem még a tavalyelőtti termény is silóban van. Amire meg esetleg nagy nehezen sikerült vevőt találni, azt is csak meglehetősen nyomott áron lehetett eladni. Nem csoda, hogy most már minden gazda a tartalékát éli fel – magyarázta Bencze János, a Jobbik-Konzervatívok országgyűlési képviselője, a parlament mezőgazdasági bizottságának tagja. – A nehézségek ismeretében eleve téves megállapítás az, hogy az előző a magyar mezőgazdaság sikeres évei közé tartozik. Számításaink alapján az agrárium teljesítménye 2023-ban a bruttó hazai termék (GDP) 2,9 százalékát tette ki. Az igaz, hogy nőtt, de volt már 3,5 százalék is, így ezzel a mutatóval nemigen lehet kérkedni. Inkább azt érdemes vizsgálni, hogy ez valójában miből is adódott. Gyanítjuk, hogy a mezőgazdaság GDP-növekedése egy külkereskedelmi ügyletet takar. Feltételezésünk szerint bizonyos emberek és cégek Ukrajnából olcsó terményt hoztak be, és ezt igen jelentős haszonnal továbbértékesítették külföldre.
A jelenlegi helyzetben többen is azt firtatják, hogy nálunk a gazdák miért nem szerveznek tiltakozó megmozdulásokat, olyanokat, amilyenekre jó példa a Németországban zajló tüntetéssorozat.
Azt világosan látni kell, hogy Magyarországon a mezőgazdaság szereplőinek nincs valódi érdekvédelmi szervezete,
hiszen ahogyan a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) betagozódott a Fideszbe, úgy a Nemzeti Agrárkamara (NAK) sem képes kilépni annak árnyékából – hangsúlyozta Bencze János, aki úgy véli, hogy ezeknek a szervezeteknek eszük ágában sincs hátrányos helyzetbe hozni a kormányt. A gazdák tényleges gondjaival nem foglalkoznak és nem is érdekli őket. Látványos akcióik persze vannak, ám ezek nem a valóságos igényeket tükrözik. A magyar gazdáknak végre ki kellene állni magukért, mert ha ezt nem teszik meg, akkor rossz vége lesz annak, ami jelenleg zajlik.
A Jobbik-Konzervatívok országgyűlési képviselője állítja, hogy a gazdálkodók szalámizása már javában tart, és kivétel alig lesz, így előbb-utóbb szinte mindenkire sor kerül. A 20 és 50 hektáros termelők mára nagyjából elvesztek. Ezután szép lassan az 500 hektár alatti gazdálkodók jönnek. A fideszes oligarchák ugyanis mindent elkövettek annak érdekében, hogy az országba különféle módon behordott ukrán terményekkel kereskedve igen komoly pénzekhez jussanak, hogy ezután is legyen miből még több földet szerezni. Az bizonyára egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi lesz hosszú távon a magyar mezőgazdasággal. Most például azt próbálják mindenkivel elhitetni, hogy egy kis gazdaságnak nincs jövője, létjogosultsága, csak és kizárólag az igen nagy mezőgazdasági üzemméret életképes, hiszen így az ukrán termelőkkel is versenyezhetünk. Ami ez nemhogy nem valós, hanem sokkal inkább megmosolyogtató cél. Ez rossz irány, amit nem szabad követni, ám a jót, mint a horvát, a lengyel, a szlovák és a szlovén példát viszont igen. Ezen országok ágazati struktúrájában sok a kis- és közepes gazdálkodó, ám mellettük a néhány nagyobb is nagyon jól megfér.
Nálunk ezzel szemben az az alattomos szándék, hogy három kézben legyen a teljes magyar agrárium. Az egyik kéz a Tiszántúlt, a másik a Duna-Tisza közét, a harmadik pedig a Dunántúlt szeretné megkaparintani. Félő, hogy azok közül, akik netán emiatt vesztik el a földjüket, többen is az épülő akkumlátorgyárakban fognak majd dolgozni - hívta fel a figyelmet Bencze János, a parlament mezőgazdasági bizottsága jobbikos tagja, aki úgy látja, hogy az érdekeik védelmében össze kell fogniuk a gazdáknak, és nem szabad visszariadniuk az utcai tiltakozástól sem.