Izrael a vádlottak padján

Izrael a legfelsőbb bíróság korábbi elnökét, Aharon Barakot küldi Hágába, hogy ő képviselje az országot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) gázai háborúval kapcsolatos meghallgatásán. Izrael ügye Dél-Afrika kezdeményezése nyomán került a bíróság elé, az országnak a népirtással kapcsolatos vádakat kell tisztáznia.

Sokakat meglepett a 87 éves holokauszttúlélő kinevezése. Egyfelől Izrael élt azzal a jogával, hogy alperes országként kiegészítő bírót küldjön Hágába. Másrészt viszont Barakot annak az igazságügyi reformnak a bírálójaként tartják számon, amelyet Benjamin Netanjahu szélsőjobboldali kormánya a heves tiltakozások ellenére tavaly indított el. A legfelsőbb bíróság korábbi elnöke  az igazságszolgáltatás tervezett átszervezését „tankokkal végrehajtott puccshoz” hasonlította, amely Izraelt „kiüresedett demokráciává” változtatná. Barak nemcsak hazájában, hanem nemzetközileg is komoly tiszteletnek örvend. Barak Litvániában született, és családjával együtt az ország náci megszállása után a kaueni koncentrációs táborban tartották fogva. 1995 és 2006 között az izraeli legfelsőbb bíróság elnöki tisztét töltötte be. Az, hogy Izrael bírót küldhet Hágába, a Nemzetközi Bíróság különleges eljárási szabályaira vezethető vissza: ha egy állam nem rendelkezik az állampolgárságának megfelelő bíróval egy ügy tárgyalására, akkor saját bírót is küldhet. Ez a felperes és az alperes államokra egyaránt vonatkozik.

A népirtás vádja igen súlyos. Azt feltételezi, Izrael állam kollektív tervet követ arra, hogy elpusztítsa a palesztinokat. Izraelben ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy a Hamász továbbra is naponta rakétákat lő ki izraeli városokra, és a hadseregnek az ország védelmében kell fellépnie. Még ha bizonyos számú támadás aránytalanul sok áldozatot követel is, ez még nem felel meg a népirtás kritériumainak, teszik hozzá.

Menahem Rosenaft jogászprofesszor, holokauszttúlélők gyermeke, az amerikai Cornell Law School adjunktusa ironikusnak nevezte a vádakat a Times of Israelben. Mint az interjúban fogalmazott, ugyan a legtöbb kérdésben nem ért egyet  Netanjahuval, de még ő sem tervezi a palesztinok kilakoltatását Gázából. „Tehát a népirtás kifejezés nem állja meg a helyét.” S mint rámutat, „ennek a háborúnak a szikrája október 7-e volt.”

Dél-Afrika összegyűjtötte az izraeli politikusok és katonatisztek szélsőséges kijelentéseinek egész sorát, amelyek – a vádló ország szerint – a népirtási szándékot hivatottak bizonyítani. Igazolni kellene azonban azt is, hogy ezek a kijelentések egy előre eltervelt gázai tömeggyilkosság-sorozat kiváltó okai.

Maga a tény, hogy az izraeli kormány képviselői megjelennek az ENSZ legfelsőbb bírósága előtt, történelmi jelentőségűnek mondható. Izrael viszonyát az ENSZ-szel és annak szervezeteivel már évtizedek óta kölcsönös sértések és vádaskodások jellemzik. Az izraeli  kormány és a közvélemény nagy része úgy érzi, hogy a nemzetközi közösség igazságtalanul bánik a zsidó állammal, és antiszemita indítékokat sejt emögött.

Miközben az ENSZ alapítása után a világszervezet és Izrael viszonya igen szoros volt, mára jelentősen megváltozott a helyzet, hiszen a déli országok adják meg az alaphangot számos testületében. Az 1967-es hatnapos háború és a palesztin és más arab területek Izrael általi megszállása óta sok ország megítélése megváltozott. Ma sok izraeli csak az ENSZ Biztonsági Tanácsában bízik, amelyben az Egyesült Államok élhet vétójogával a zsidó állam védelmében. A Közgyűlés által elfogadott nyilatkozatok viszont többségükben Izrael-ellenesek, vagy élesen bírálják a zsidó államot. A testület többször ítélte el Izraelt, a térség egyetlen demokráciáját, mint a világ összes diktatúráját együttvéve. Ez történt tavaly december 12-én is, amikor 153 állam megszavazta a Gázai övezetben folyó harcok azonnali beszüntetésére felszólító határozatot, a Hamász terrortámadását viszont nem ítélték el. Magyarország nemmel voksolt. Gilad Erdan, Izrael ENSZ-nagykövete „szégyennek” és „képmutatónak” nevezte a rezolúciót, bár a dokumentumban az izraeli túszok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására is felszólítottak. Izrael és más országok is bírálták, hogy a határozatban nem is említik a Hamász által október 7-én elkövetett terrortámadást és a túszejtést.

António Guterres ENSZ-főtitkárt is gyakran érik rendkívül éles bírálatok izraeli részről. Az izraeli kormány október vége óta illeti heves támadásokkal. Guterres akkor azt mondta a Biztonsági Tanács előtt, hogy október 7-e „nem légüres térben történt”. A palesztinok „56 éven át szenvedtek az elnyomó megszállás alatt”. A palesztin nép politikai megoldáshoz fűzött reményei „semmivé foszlottak” – tette hozzá. Izraelben ezt a Hamász-támadás igazolásának tekintették, habár Guterres azt is mondta, semmi sem mentheti fel a civilek megölését és elrablását.

Novemberben Eli Cohen izraeli külügyminiszter lemondásra szólította fel Guterrest, mert – ahogy a tárcavezető fogalmazott – a miniszter szerint „nem alkalmas a szervezet vezetésére”. „Guterres nem érdemli meg, hogy az ENSZ vezetője legyen. Nem támogatott semmilyen békefolyamatot a régióban… Világosan és hangosan ki kellene mondania: »Szabadítsátok meg a Gázai övezetet a Hamásztól!«”. Guterres az ezt megelőző hetekben többször bírálta Izraelt, amiért a Hamász terroristáit célzó gázai akciók sok civil halálával járnak.

Erdan ENSZ-nagykövet szintén lemondásra szólította fel Guterrest, és bejelentette, hogy hazája nem ad ki többé vízumot az ENSZ képviselőinek. „Itt az ideje, hogy megleckéztessük őket” – fogalmazott. Néhány nappal később Erdan demonstratíve sárga csillagot tűzött a zakójára a BT ülésén, és mint fogalmazott, addig fogja viselni azt, amíg a grémium végre egyértelműen el nem ítéli a Hamász atrocitásait.

A szócsata azonban tovább folytatódott. December 10-én az izraeli diplomácia vezetője ennél is tovább ment, amikor azt mondta: „Guterres hivatali ideje veszélyt jelent a világbékére”. Mindezt azután jelentette ki, hogy az ENSZ-főtitkár, aki többször felszólította Izraelt a Hamász elleni háború befejezésére, december 6-án levelet írt a Biztonsági Tanácsnak az ENSZ-alapokmány 99. cikke alapján, amely lehetővé teszi a főtitkár számára, hogy felhívja a tanács figyelmét azokra a kérdésekre, amelyeket a nemzetközi biztonságra nézve fenyegetőnek érez. Ez volt az első alkalom, hogy 2017-es hivatalba lépése óta erre a záradékra hivatkozott, és 1989 óta nem volt példa arra, hogy bármelyik ENSZ-főtitkár ilyen lépést tett volna.

„Humanitárius tűzszünetre” szólítva fel Guterres azt írta, hogy a gázai körülmények „gyorsan katasztrófává válhatnak és visszafordíthatatlan következményei lehetnek a palesztinok egészére nézve”.

Feszült kapcsolat az ENSZ szervezeteivel

Az ENSZ Izrael-ellenességének példájaként az izraeliek többször is hivatkoznak egy 1975-ös határozatra, amely a cionizmust a „rasszizmus egyik formájaként” definiálja (a rezolúciót 1991-ben visszavonták). Izraelben azt is indokként hozzák fel: egyes bizottságokat azzal a feladattal bíztak meg, hogy kivizsgálják az emberi jogok Izrael általi megsértését, vagy erősítsék a palesztinok jogait. A bizalmatlanság főként az Emberi Jogi Tanács ellen irányul, amely számos problémás emberi jogi múlttal rendelkező államot foglal magában, de amely minden ülésén napirendre tűzi a megszállt palesztin területek helyzetét. 2021-ben egy korlátlan mandátummal felruházott vizsgálóbizottságot hoztak létre a „konfliktus strukturális okainak” kivizsgálására.

Izrael nem hajlandó együttműködni a bizottsággal. Az Emberi Jogi Tanács palesztinai különmegbízottat is kinevezett 2022 tavaszán az olasz újságíró, nemzetközi jogász Francesca Albanese személyében, aki a megszállással kapcsolatban „telepesgyarmatosításról” és „apartheidről” beszélt. Kritikusai antiszemitizmussal is vádolják.

Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Ügynökségével (UNRWA) is feszült a viszony. Izrael szerint a szervezet állandósítja a palesztinok menekültstátuszát, és gyűlöletet szít Izrael ellen. Az UNRWA elítéli Izraelt a Gázai övezetben jelenleg uralkodó humanitárius nehézségek miatt. A háború alatt a segélyszervezet számos létesítményét is izraeli támadások érték. Még soha ennyi ENSZ-alkalmazott nem halt meg egy konfliktusban.

Azóta Izraelből panaszok és vádak érkeznek, hogy az ENSZ-szervezetek nem ítélik el kellőképpen a Hamász által elkövetett, emberi jogokkal kapcsolatos jogsértéseket. Különösen a UN Women hosszú hallgatása váltott ki bírálatokat. Az ENSZ nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezete csak nyolc hét elteltével írta meg a X. platformon, hogy elítéli „a Hamász Izrael elleni brutális támadásait”, és „nyugtalanítja a nemek közötti atrocitásokról és a támadások során elkövetett szexuális erőszakról szóló számos jelentés”.