A háború minden területén jelentős változásoknak, hangsúlyeltolódásoknak vagyunk tanúi. Miközben a front donyecki és zaporozsjei szakaszain a megszálló orosz csapatok próbálnak újabb területeket elfoglalni, addig Herszonban, a Dnyeper bal partján az ukránok igyekeznek annyira kiszélesíteni a kontrollált sávot, hogy biztonságos folyami átkelőt létesíthessenek nehézfegyverzetüknek. Heves harcokról szólnak a beszámolók, de komoly eredményeket egyik fél sem tud felmutatni. Igaza lett azoknak a katonai elemzéseknek, melyek szerint a frontvonal befagyott. Egyik fél sem képes megindítani egy, a háború menetét alapvetően befolyásoló támadást. Így maradnak az egyre hevesebb kölcsönös rakéta- és dróncsapások, csak most már más célpontokkal.
Az oroszok következetes kegyetlenséggel támadnak lakóépületeket átalakított Sz-300-as, eredetileg légvédelminek tervezett rakétákkal. Maguk a támadások senkit sem leptek meg. Sejteni lehetett, hogy a másfél hónapos viszonylagos rakétacsendet a készletek felhalmozására használta Moszkva. Módosulni látszik a rakétákkal elérni szándékozott célok listája. Egy éve télen a rakéták és drónok többsége a polgári infrastruktúrát, a villamoshálózat létesítményeit, transzformátor-állomásokat, hőközpontokat célozta. Ezzel szemben most iparvállalatokat, raktárbázisokat, hadiipari gyárakat próbálnak eltalálni. Az okok között lehet az is, hogy előző télen nem bizonyult eléggé hatékonynak a villamoshálózat megbénításával próbálkozó taktika.
A napok óta hullámokban ismétlődő, 100-120 rakétával és drónnal végrehajtott támadásokkal Oroszország fokozni akarja a nyomást az ukrán lakosságra és a nyugati közvéleményre. Az orosz katonai tervezés nem titkolt célja az is, hogy kimerítse a védekezésre használt lőszer-, és rakétakészleteket. Valós kockázatról van szó.
A légvédelem, és leginkább a Patriotok és IRIS-T SLM rendszerek rakétái darabonként 5-6 millió dollárba kerülnek, és lassan hiánycikké válnak a világpiacon.
Hasonló gondokat jeleztek az ukránok a hagyományos tüzérségi lőszerekkel kapcsolatban. Hogy milyen patthelyzet alakult ki tüzérségi fronton is, jól jelzik a beszerzési források utáni kényes kutatások. Moszkva kénytelen volt leleplezni önnön gyengeségét. A hagyományos tüzérségi lőszerek gyártását még meg tudták oldani házon belül. Jelentős hadiipari kapacitásokat mozgósítottak, háborús gazdálkodásra átállítva Oroszországot. Ebben a Kreml mindig is jó volt. Nem úgy a drónok és a rakéták terén. Ezekért olyan országokkal kellett alkut kötnie, mint Észak-Korea és Irán.
Ukrajnának és a főbb támogatóinak más okokból, de máig nem sikerült megnyugtatóan megoldani a tüzérségi lőszerek és egyes rakétatípusok utánpótlását. Az európai és amerikai katonai raktárak mára kiürültek.
A készletek gyors pótlására nem lehet számítani, mivel a nagy hadiipari képességekkel rendelkező multinacionális konzorciumok az elmúlt 30 évben teljesen leépítették a hagyományos tüzérségi lőszerek és eszközök gyártását.
Európa nem készült háborúra, a NATO stratégiai tervezői meg úgy tekintettek a tüzérségre, mint egy idejemúlt, muzeális eszközre. Most aztán lehet kapkodni.
Téved, ha valaki azt gondolja, hogy a NATO tagállamaiban pénz sincs ezekre az „elavultnak” hitt játékszerekre. Finanszírozás és szaktudás bőven lenne, gond a demokratikus döntéshozatallal és a magántulajdonra alapozott piacgazdasággal van. Az orosz típusú birodalmi diktatúrában az egy személyhez kapcsolódó döntéshozatal nem bíbelődik jogi, pénzügyi, vagy választójogi huncutságokkal. Ezzel szemben Európában és az USA-ban közel egy teljes évet vesztegettek el az előkészületekre. Így pont az egy harmadát tudták leszállítani az Ukrajnának ígért egymillió darab lőszernek.
Nagyon elmaradtak az Ukrajnának szánt fegyverszállításokkal a segítséget ígérő országok, a lőszer kevesebb mint egyharmada érkezett megJelenleg éppen azok a folyamatok zajlanak a politikai boszorkánykonyha díszleteinek hátterében, melyek az újratervezést, a lépések felgyorsítását szolgálják. Nem csak az európai országok lakosainak, de a kormányzati döntéshozóknak, valamint az olyan nagy nemzetközi szervezetek vezetőinek is, mint az Európai Unió és a NATO, át kell állítani a gondolkodásukat, mivel ez a háború Oroszországgal a reméltnél sokkal tovább fog tartani. Nem könnyíti ezt a folyamatot, hogy idén júniusban kontinensünk több mint 400 millió választópolgára járul az urnákhoz az EP-választáson. November 5-én pedig megválasztják az Egyesült Államok elnökét. Az eddigi jelek azt mutatják, hogy a választási előkészületek nem bénították meg az euroatlanti politikusok tisztánlátását.
Az amerikai törvényhozás demokrata és republikánus képviselői a legutóbbi hírek szerint megkötötték egymással a szükséges kompromisszumot. Ennek eredményeként nem bénul le ideiglenesen sem pénzügyileg az amerikai kormányzat, és megszavazzák az Ukrajnának, Izraelnek és Tajvannak szánt 106 milliárd dolláros csomagot. Ebből 61 milliárd dollár jutna Ukrajnának. De ez is csak egy része, sőt, a kisebbik részere mindannak, amit Ukrajna kap a mögötte felsorakozott szövetségeseitől. A Ramstein csoportba tömörült államok összesített kimutatása szerint az eddigi ukrajnai költségvállalásból Washingtonra 40 százalék jutott. Biden elnök csapatának erős érve a választók felé, hogy az Ukrajnának folyósított amerikai adófizetői pénzek 80 százalékát az USA-ban költötték el, amerikai munkavállalók által előállított termékekre.
És hogy milyen tartalékok vannak még e téren? Az egy lakosra jutó költéseket nézve, az Egyesült Államok nincs az első húszban a támogató államok rangsorában.
A gazdag Európának a többi támogatóval együtt még az európaiak nélkül sem lenne drámai megrázkódtatás a 160 milliárd dolláros éves ukrán háborús számla kifizetése.
Az pedig különösen ideges reakciókat váltott ki Moszkvában, hogy amerikai kezdeményezésre, európai pénzügyi és jogi szakemberekkel egyetértésben kidolgozták a technikáját, miként adhatják át Ukrajnának a külföldön zárolt 300 milliárd dolláros orosz vagyont.
Magyarországról nézve felfoghatatlanul nagyok ezek az összegek. Úgy tűnik, a budapesti kormány politikája miatt egyre kevésbé számítanak a magyarokra a közös erőfeszítésekben az európai barátok. A nagyok sorra hoznak magukra nézve sokatmondó döntéseket. Norvégia, mint a világ egyik leggazdagabb állama, például január elsejével módosított a kezelésében levő szuverén pénzügyi alap működésének szigorú szabályain. Az 1600 milliárd dolláros vagyon előző évi nyeresége 120 milliárd dollár volt. Most az oslói kormány megszüntette azt a korlátozást, ami megtiltott minden olyan befektetést, támogatást, vagy egyéb finanszírozást, amely háborúban álló országra vonatkozott. Az indoklás szerint ez a megnövekedett európai és ezen belül a norvég háborús fenyegetettség miatt vált szükségessé. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Norvégia fogja egyedül finanszírozni Ukrajna honvédő háborújának költségeit. Azt viszont igen, hogy
nem fognak kimerülni a NATO tagállamok pénzügyi lehetőségei, s hogy lesz miből ellensúlyozni a nagyon profin működtetett orosz háborús propaganda, dezinformációs gépezet hatását.
Hogy mindez mit jelent? Például azt, hogy ez a háború nem fog véget érni idén. Az ukrán hadsereg teljes, minden fegyvernemre vonatkozó megerősítése a késlekedés miatt el fog húzódni 2024 végéig. A folyamat zajlik, Ukrajna megkapja a több mint száz F-16-ost (Magyarországnak 14 darab JAS 39 Gripen vadászgépe van), a közepes hatótávolságú rakétákat, az összes igényelt tüzérségi lőszert, drónrendszereket – mivel Oroszország hosszú háborút, és még hosszabb hidegháborút hirdetett meg. Ismerve a birodalom viharos történelmét pontosan tudhatjuk azt, hogy Vlagyimir Putyin most már nem Oroszország gyarapodásáért, hanem személyes életben maradásáért küzd.
Az orosz elnök a korához képest láthatóan jó egészségnek örvend. Ez nem mondható el a teljes kínai függésbe süllyedt orosz gazdaságról. Így 2024 másik nagy kérdése az, hogy melyikük bírja tovább…
