- Schadl György mosolyogva, maszk nélkül sétált be a bíróságra, volt bizalmasa szerint lehet, hogy találkoztak Völner Pállal

Schadl György, a  Magyar Bírósági Végrehajtói Kar bukott elnöke is hozzáfért a végrehajtói iroda páncélszekrényéhez illetve a benne tárolt pénzhez – derült ki Sz. Kálmán, a Schadl-féle végrehajtói iroda alkalmazottjának a vallomásából a Fővárosi Törvényszéken, ahol csütörtökön tanúmeghallgatással folytatódott a Schadl-Völner ügy bizonyítási eljárása. Az ügyészség vádirata szerint Schadl György ebből a páncélszekrényből is vett ki olyan pénzeket, amelyekkel megvesztegette Völner Pál Igazságügyminisztériumi államtitkárt.

A vádlottak, Schadl György elsőrendű és R. Róbert harmadrendű vádlott szabadon érkezett, a bíróság ugyanis megszüntette a letartóztatásukat, házi őrizetben lehetnek. Úgy tűnt, Schadl György örül a házi őrizetnek, a perben most  először maszk nélkül, mosolyogva sétált be a Fővárosi Törvényszék Markó utcai épületébe.

A tárgyalás elején R. Róbert elpanaszolta, hogy csütörtök hajnalban a bíróságra jövet megállt egy benzinkútnál, ahol hirtelen megjelentek a kecskeméti rendőrség munkatársai és igazoltatták őt. Schadl-höz hasonlóan R. is nyomkövetőt visel, a rendőröket pedig vélhetőleg nem értesítették időben arról, hogy R. bírósági tárgyalás miatt tart Budapestre, csak azt látták, hogy elhagyta a neki kijelölt körzetet.

A volt rendőr, majd Schadl-féle végrehajtói irodában helyettessé és afféle bizalmassá lett Sz. Kálmán kezdettől, 2011-től dolgozott Schadl Györggyel. Elmondása szerint együtt találták ki, hogy legyen nyoma az irodán belüli pénzmozgásnak, így előbb papíralapon írták el, hogy ki mikor és mennyi pénzt tett be illetve vett fel. Sz. Kálmán elárulta, „zömmel” ő vezette a listát, de a páncélszekrényhez Schadl György is hozzáfért. – Előfordult, hogy adott egy borítékot, hogy tegyem  be Akkor én betettem, amikor kértem, akkor kivettem onnan. Elvileg ő tudta a kódot, akkor akár még ki is nyithatta ő maga – mesélte a tanú, aki azért megjegyezte, „jellemzően tudta”, hogy mi kerül be a páncélba és mi kerül ki onnan.

Később a Schadl-iroda vezetését a vád afféle „koronatanúja”, a vádhatósággal egyezséget kötött F. Vivien vette át, így ő is kapott kódot a páncélszekrényhez, ő vezette a pénzzel kapcsolatos nyilvántartásokat is. F. Vivien kezdettől fogva számítógépen vezette a listáját, Sz. Kálmán viszont papíron továbbra is vezette a saját pénzmozgásait. Ezeket ilyenkor átadta F. Viviennek. Mint megírtuk, a vádhatóság javarészt az F. Vivien számítógépén talált immáron digitális nyilvántartásokból vezette le, hogy Schadl György milyen pénzeket osztott újra és kinek.

Az időnként Schadl György sofőrjének a szerepét is magára vállaló  Sz. Kálmánt Tóth Erzsébet bírónő hosszan kérdezgette arról, hogy a bukott MBVK-elnök kikkel találkozott. Sz. Kálmánt itt már sokkal többször nyilatkozott úgy, hogy nem emlékszik arra, hogy kikkel találkozott. Amiq az ügy másodrendű vádlottját, Völner Pált illeti, róla azt mondta, lehet, hogy találkoztak lehet, hogy nem. Ezen a ponton a bíró figyelmeztette a tanút a hamis tanúzás következményeire, miszerint az is hamis tanúzás, ha valaki valami lényegeset elhallgat.

„Tisztelt bíróság én a munkámat végeztem én nem tudom, hogy ki mit pletykálkodott” – fakadt ki nem sokkal Sz. Kálmán miután Tóth Erzsébet bírónő kitartóan arról faggatta, hogy például hallott-e a olyanokat az irodában, hogy valakit ki kellene-e nevezni végrehajtónak, látott-e bármi különöset a kinevezésekkel kapcsolatban vagy Schadl György mondott -e bármit a végrehajtói kinevezésekről. A tanú minden ilyen kérdésre a „lehet, nem emlékszem”, „lehetséges”, „nem hallottam róla” válaszokat és variációt ismételgette.. Az érezhetően ingerült bírónő megkérdezte, hogy nem tűnt-e neki különösnek, hogy például Cs. Éva hatodrendű vádlottat Győrben nevezték ki végrehajtónak, dacára, hogy egészen másutt lakik. – Nem tartotta különösnek – mondta a tanú. 

Tudta-e, hogy Sz. Kálmán – aki F. Vivien vallomása szerint pénzért szerezte meg a végrehajtói posztját – a monori végrehajtói irodában kapott helyet? - kérdezte a bíró. – Lehet – mondja erre a tanú. Arra a kérdésre, hogy hallott-e arról, hogy Sz. Balázs kapott-e pénzt a monori irodája beindításához a tanú a legkacifántosabb körmondattal válaszolt: – Lehet, hogy hallottam, egyik fülemen be a másikon ki, nem lennék meglepve ha hallottam volna ilyet.” Sz. Kálmán szerint a kölcsöneit Schadl György rendkívül lazán kezelte, a baráti kölcsöneiről nem vett fel papírt, szerződést, így neki is adott kölcsön pénzt, majd amikor vitte vissza, akkor Schadl György csak legyintett és mondta, hogy tedd be a páncélszekrénybe.

Mint ismert, az ügyészség azzal vádolja a Magyar Bírói Végrehajtói Kar (MBVK) volt elnökét, Schadl Györgyöt, hogy bűnszervezetet tartott fenn, a jól fizető posztokra saját embereit neveztette ki, akik az irodájuk nyereségének jelentős részét visszaadták neki, amiből ő összesen több mint 900 milliót kaszált ebből. Az ügyészség szerint a végrehajtókat Völner Pálon, az Igazságügyi Minisztériumi volt államtitkára közreműködésével neveztette ki, aki ezért Schadl Györgytől havi 2-5 milliós apanázst, összesen 83 millió forintot kapott. Az ügyészség Schadl Györgyre 10, míg Völner Pálra 8 év börtönbüntetést kért.