Peking ugyanis folyamatos nyomás alatt tartotta a tajvaniakat a választási kampány során, s egyenesen a háború és a béke közötti választásnak minősítette a voksolást. Ez távolról sem burkolt fenyegetést jelent arra, mire is számíthat a sziget Kína részéről, amennyiben a függetlenségpárti jelölt arat diadalt. Kína saját tartományaként tekint Tajvanra, s akár erőszakkal is „újraegyesítené” az anyaországgal.
A tajvaniak túlnyomó többsége azonban hallani sem akar arról, hogy hazája Hongkong sorsára jusson, ami a demokrácia végét is jelentené.
A tajvaniak többsége a status quót akarja, vagyis elutasítja mind a Kínától való formális függetlenséget, mind a Népköztársasággal való egyesülést. A tajpeji Csengcsi Egyetem felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 7,4 százaléka szeretné, ha Tajvan csatlakozna Kínához. A függetlenség azonnali kihirdetését pedig mindössze 4,5 százalék óhajtaná. Érdekes kérdés a tajvaniak identitása. Ugyanezen egyetem egy másik felmérése szerint 2,5 százalék válaszolta azt, hogy kínainak tartja magát. Ezzel szemben 62,8 százalék tajvaninak vallja magát, a fennmaradó hányad pedig tajvaninak és kínainak egyaránt.
Tajvant 2016 óta Cai Ing-ven, a Demokratikus Progresszív Párt politikusa irányította, ő azonban nem indulhat többé államfőként, így három férfi verseng az államfői székért. A tajvani választási rendszer sajátossága, hogy azt hirdetik ki győztesnek, aki a legtöbb szavazatot szerzi meg, tehát az 50 százalék plusz egy voksot sem kell elérni ehhez.
A felmérések szerint Lai Csing-te, Tajvan jelenlegi alelnöke áll az élen mintegy 36 százalékos támogatottsággal. Ez pedig nagyon szúrja Kína szemét. A 64 éves politikus ugyanis a tajvani függetlenség híve. Peking számára ugyanakkor az önálló Tajvan kikiáltása ürügy lenne egy katonai invázióra. Az utóbbi időben azonban Lai többször is hangsúlyozta, hogy
Tajvannak nem kell függetlennek nyilvánítania magát Kínától, mert valójában már önálló állam.
Mindenesetre programjának fontos eleme, hogy a sziget még inkább függetlenedjen Kínától és közeledjen a Nyugathoz, elsődlegesen az Egyesült Államokhoz.
Lait az ellenzéki Kuomintang (KMT) jelöltje, Hou Jü-ih követi a felmérésekben, 31 százalék körüli támogatottsággal. A KMT évtizedeken át kormányozta Tajvant jórészt diktatórikus eszközökkel, azt követően, hogy az 1949-es kommunista hatalomátvétel után a nemzeti kínai kormány Tajvan szigetére menekült. Tajvanon csak 1996-ban tartottak először demokratikus választásokat. A KMT hagyományosan barátibb viszonyt ápol az anyaországgal, Hou pedig a Pekinggel való szorosabb kapcsolatokat és a Washingtontól való nagyobb távolságtartást támogatja. Ez csökkentené a Tajvani-szoros két oldala közötti feszültséget és fellendítené a tajvani gazdaságot is, érvel. Hou kritikusai azonban óva intenek a túlzott kínai függéstől. A Kínával való egyesülés a Kuomintang jelöltje számára sem opció.
A felmérések szerint a 2019-ben alakult Tajvani Néppárt jelöltje, Ko Ven-je esélyei elenyészőek. Ennek oka, hogy Ko és Hou sok kérdésben hasonló álláspontot képvisel, még ha Ko elsősorban a fiatalabb és városi szavazókat szólítja is meg – Hou-ra pedig inkább az idősebbek és a vidéki lakosok voksolnának.
Ha Lai Csing-te, a kormányzó DPP Kína-kritikus jelöltje nyeri a szombati elnökválasztást, Kína fokozhatja a nyomást Tajvanon. A katonai beavatkozás esélye azonban csekély, szakértők szerint Peking megvárja, Lai májustól milyen politikával folytat majd.
