A Celio Régészeti Parkban egy korábbi edzőterem épületének az átalakításával jött létre a Forma Urbis Museum, amely az ókori Róma gigantikus márványtérképének megmaradt töredékeit mutatja be. A Forma Urbis Romae – más néven a severusi márványtérkép – 203-211 között Septimius Severus (193-211) császár uralkodása alatt készült, 1:240 arányban ábrázolja az ókori Róma templomainak, fürdőinek, köz- és magánépületeinek, insuláinak, bérházainak alaprajzait, neveit, külön jelölve az oszlopokat, lépcsőket is. (Matteo Cadario régész a térkép születését 205 és 208 közé datálja. Szerinte a térkép méretaránya 1:260 vagy 1:270, és birtokösszeírási célokból rendelték meg.) A térkép déli tájolású volt, 18 méter széles és 13 méter magas, 150 márványlapra vésték fel, Vespasianus fórumán a Béke templomának a falára rögzítették. Ez a fal máig fennmaradt a Szent Kozma és Szent Damján-templomhoz tartozó épületegyüttes részeként – a falon látható lyukak sorozata mutatja, hogy az egyes márványlapokat fémbilincsekkel rögzítették.
A severusi márványtérképet az V. században több ezer darabra bontották, részei szétszóródtak a városban, amelyeket az évszázadok során különféle építkezéseken hasznosítottak – a nagyobb darabokat beépítették más épületekbe, a kisebbeket mész készítésére használták fel. A Forma Urbis egyes töredékeit 1562-ben egy fiatal építész és szobrász, Giovanni Antonio Dosio fedezte fel a Szent Kozma és Szent Damján-templom közelében. A reneszánsz tudósoknak végül a térkép mintegy 250 darabját sikerült összeilleszteni és azonosítani, olyan nevezetességek felismerésével, mint a Colosseum és a Circus Maximus. (Felismerhető a térképen a Traianus császár fórumán emelt Ulpia-bazilika is, amelynek rekonstrukciós munkálatai 2021 óta folynak a világ 100 leggazdagabb emberének egyike, Aliser Uszmanov üzbég-orosz oligarcha másfél millió eurós adományának köszönhetően.) A márványtérkép 1742 óta a Capitoliumi Múzeumok gyűjteményének része, legutóbb 1903 és 1924 között mutatták be részleteiben a Palazzo dei Conservatori kertjében, majd 1939-ig a Caelianus Antiquariumban volt látható néhány jelentősebb darabja.
A legnagyobb kirakósjáték – a puzzledarabkák felkutatása és értelmezése – mintegy 460 éve folyik, a XX. század második felében kapott új lendületet.
A térkép fragmentumaiból huszonnégyet 1996-ban a Johns Hopkins Egyetem professzora, Pier Luigi Tucci tudott elhelyezni régészeti és irodalmi források felhasználásával, míg 2002-ben a Stanford Egyetemen kutatási projektje tizenhárom töredéket illesztett össze mintafelismerő algoritmusok segítségével. A térkép töredékesen is létfontosságú a régészek számára – mutatott rá a Stanford Egyetem professzora, Jennifer Trimble –, mivel ez az egyetlen forrásuk arról, milyen volt az ókori Róma elrendezése, felépítése, hogyan működtek együtt a különböző terek és épületek, milyenek voltak az egyes utcák és városrészek. A modern Róma az ősi maradványok fölé épült, az ókori város szövetéről pedig csak részleteket árulnak el a műemlékek romjai, vagy a városszerte végzett – építkezéseket megelőző, feltáró – ásatások.
A severusi márványtérkép töredékeinek mintegy 10-15 százaléka került elő az évszázadok folyamán, 1200 töredéket sikerült megmenteni. Utóbb 2005-ben a metróépítkezés során, 2014-ben a Vatikán tulajdonában lévő Palazzo Maffei Marescotti épületéből is előkerült a Forma Urbis Romae egy-egy darabja.
A Forma Urbis töredékeit a most megnyitott múzeum nagytermének padlóján Giovanni Battista Nolli földmérő 1748-as Pianta Grande térképének felnagyított kópiájára – mint planimetrikus alapra – helyezték, mindezt üvegpadló védi. Így a múzeum látogatói hosszabb időt tölthetnek a térkép szemlélésével, amelynek megértése időigényes, annak terjedelme és töredékes állapota miatt.
