A Trafó nagytermében nem lehetett figyelmen kívül hagyni a tömeg morajlását, a teltházas Off Beat Echo elnevezésű eseményen sokan a színpad közvetlen közelében ültek le, de voltak, akik már az ajtóban állva várták a koncert kezdetét. Majd amikor az estet megnyitó Simon Márton, költő fellépett a színpadra valaki az ajtóból bekiabálta: „Álljatok fel, mert nem férünk be”. A színpad előtt lebzselők a parancsszóra valóban felálltak és még több ember zsúfolódott be a már így is túlzsúfolt térbe.
„A ChatGPT szerint nem őszinték a verseim” - mondta Simon Márton az est jégtörőjeként egy Slam Poetry keretében. Marci előadásában megvolt a potenciál arra, hogy ütős kezdés legyen, mivel a szlemmer múltjából eredően előadásmódjában hozta a tőle megszokott minőséget, de a szöveg túlzott direktsége a telefonokkal és instaposztokkal teli világunkról ezt kissé megtörte.
Majd Marci felszólította a közönséget, hogy mindenki indítson el egy boldog számot a telefonján, mert az egyik barátja, aki jelen van nagyon szomorú, és fel kell vidítani.
Először a nézők zavarban voltak, de ahogy felfénylettek a telefonok egy dalháború vette kezdetét, egy boldog szám sem volt kihallható, egy pillanatra csak a közösség zavara volt érzékelhető és a zajparádé. Aztán felcsendült a zene a színpadon, a telefonok elhallgattak és megkezdődött Kocsis Bencének (művésznevén OIEE), az Off Beat Echo megálmodójának és WaTa, a dj pszichedelikus kavalkádja. Az elektronikus beatek, Kocsis Bence éneklése, a tölcsérszerű vászonra kivetített Karcis Gábor által készített animációk és a fel-felvillanó fényoszlopok tökéletes harmóniában álltak egymással teljesen végig koncerten, így akaratlan is beszippantotta a nézőket a látvány. Sasu kortárs táncelőadása pedig csak mélyítette az élményt: egy fehér lepedővel előadott tánca közben, mintha megszűnt volna embernek lenni, egy amorf, alaktalan lénnyé változott. Majd a lepedő nélkül és belépett a közönség soraiba, amely mint Mózes előtt a tenger, ahogy beljebb és beljebb haladt, szétvált előtte. Két dal erejéig az Irrie Maffia énekese, Sena Dagadu is megjelent a színpadon, akinek sejtelmes áriája egy dzsungelben élő őslakos nép imadalává avanzsálta a számokat. Simon Marci az eseményen vissza-visszatért egy-egy slam, vagy egy általa írt népdal eléneklése erejéig, azonban az ő fellépései a koncert többi eleméhez képest kevésbé voltak maradandóak, illetve az eddig hallott magas színvonalú slamjeihez képest ezen az eseményen kissé alul teljesített. Az összképen azonban ez mit sem változatott. A koncert folyamatosan jutott el a a záró számnál megszületett katarzisig: a tölcsérszerű vászon alól eltávolították a tartóállványt, majd Sasu, a táncos belépett a tölcsér alá, és a fejére húzta a leplet. A tölcsér – amire közben folyamatosan különféle videókat vetítettek - és az emberi test összeillesztésével, mintha egy animációs film élő szereplős változata tárult volna a nézők elé.
Kocsis Bence formációnak sajnálatos módon ez volt az első és egyetlen fellépése a Trafóban, remélhetőleg a jövőben újra színpadon láthatjuk egy másik helyszínen ezt a csapatot, mert ezt a koncertet kár lenne nem megismételni.
