A magyar gazdaság helyzetének és jövőjének elemzése során nagyon ritkán veszik figyelembe az oktatás helyzetét. Az uniós források felhasználásáról szólva az Európai Bizottság is többször jelezte, hogy a magyar gazdaság célkitűzései nincsenek összhangban a közoktatás jelenlegi eredményességével, pontosabban eredménytelenségével. Nézzük meg, hogy miért lenne fontos a gazdaság szempontjából az oktatás teljesítményének magasabb szintre emelése.
Neves közgazdászok megállapítása szerint a magyar gazdaság hatékonysága (produktivitása) nagyon alacsony, az EU átlagának felét sem éri el; ugyanakkor az EU-ban itt a legmagasabb a beruházási ráta. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaságnak - az energiahordozókkal való alacsony ellátottsága ellenére - nagy az anyag- és energiaigénye. Alapvetően összeszerelő üzemeket (autógyárak, akkumulátorgyárak) építenek fel hatalmas állami támogatással, ezeknek azonban nagyon alacsony a hozzáadott értékük: az MNB Elnöke szerint maximum 15-18 százalék az ideálisnak gondolt 30-40 százalékkal szemben.
Ezzel párhuzamosan azzal szembesülnek a gazdaság szereplői, hogy elfogytak a munkaerőpiac számára hasznosítható, magasan kvalifikált hazai munkavállalók, ezért olcsó külföldi munkaerőt hoznak be a multinacionális és hazai cégek is. Lenne még bőven munkaerőtartalék, de ők nem elég képzettek. A PISA mérések eredményei azt mutatják, hogy „bővítetten termeljük újra” a gyengén teljesítőket, akik nem tudnak a munkaerőpiac elvárásainak megfelelni. A jövőkutatók állítása szerint azok munkáját, akik a PISA mérések 7 fokú skáláján nem érik el a 4-es szintet, a robottechnológia ki fogja váltani. Ez a 15 éves magyar tanulók 60 százaléka. Azok, akik a minimum szintet, vagyis az egyest sem érik el, még a jelenlegi összeszerelő sorok melletti munkavállalásra sem lesznek alkalmasak. Ők a 15 éves magyar tanulók több mint egynegyede.
A jelenleg zajló két jelentősebb háborús konfliktus a globális világ gazdasági állapotát is megbillentette. Kína növekvő hegemóniája, valamint az USA és Kína között zajló gazdasági küzdelem váltásra kell, hogy kényszerítse Európa gazdaságát. Közelebb kell hozni egymáshoz a részegységeket gyártó üzemeket, és meg kell erősíteni a felsőfokú, valamint a vállalati kutatás-fejlesztést. Ha nem tudunk elegendő képzett munkaerőt előteremteni „hazai forrásból”, akkor még inkább a világgazdaság perifériájára szorulunk: marad az összeszerelő üzemek, a környezetet szennyező akkumulátorgyárak üzemeltetése. Lehet itt Ipar 4.0 szakképzési reformról beszélni, de felesleges, ha a köznevelési rendszer nem tud megfelelő alappal rendelkező gyermekeket biztosítani a szakképzésnek.
A kormány talán érzi, hogy a dolgok rossz irányba mennek, mert létrehozta a Nevelésügyi Kormánybizottságot. A nagy kérdés az, hogy politikai vízióik megszilárdítására állították-e fel a testületet, vagy a gazdasági irányváltást/fellendülést szolgáló oktatáspolitikai intézkedéseket fogják majd elősegíteni a szakemberek bevonásával.
Új NAT-ra szükség van, ebben a többség egyetért. Az erről szóló szakmai vitának most már nem arról kell szólnia, hogy Wass Albert vagy Esterházy Péter, hanem arról, hogy egy adott szöveget hogyan tudnak a diákok a leghatékonyabban értelmezni és feldolgozni. Nem a XIX. századi pedagógiai módszertannak megfelelően, memoriterekkel kell terhelni a diákok kapacitását, hanem azt kell elérni, hogy értsék és szintetizálják a különböző folyamatok közötti kapcsolatokat.
Nem azon kell búsongani, hogy keveset tudnak a fiatalok, és ezért hogyan töltsünk még több tananyagot a fejükbe, hanem arra kell megoldást találni, hogy a mesterséges intelligencia által előidézett kihívásokat hogyan tudja majd kezelni a magyar oktatási rendszer, hogyan lesz növelhető a tanulók kreativitása. Nem ahhoz kellene mereven ragaszkodni, hogy az egységes műveltséget a rendszer minden tanulóval elsajátíttassa, hanem ahhoz, hogy az egyénre szabott oktatás feltételei megvalósuljanak.
Nem a mai, a felső középosztály igényeihez igazodó tantervet kell újragondolni, hanem olyan tantervet kell létrehozni a „nulláról”, amely rugalmas, és megteremti annak lehetőségét, hogy a családi háttérből fakadó lemaradást minden gyermek le tudja dolgozni. Még az is, akit a szociális körülményei visszahúznak.
Ez a befektetés (most nem a tanárok béréről beszélek) hosszú idő alatt térül meg, és sziszifuszi munkát igényel, de ha most nem lépünk, és nem alapozzuk meg a társadalmi kohéziót segítő oktatást, akkor lehet a gazdaságban bármilyen nagyot álmodni, euromilliárdokat beruházni, nem indul el olyan gazdasági növekedés, amelynek hatása a jelenleginél nagyobb védelmet tudna nyújtani a magyar emberek számára.
Most a házi feladat az oktatás új pályára állítása. Ehhez azonban a – stabil többséggel rendelkező kormánypárti - döntéshozók politikai bátorsága is kell.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.