Nagy Márton, a Davosban megrendezett Világgazdasági Fórumon igyekezett kioktatni Európát. A svájci síparadicsomban, manapság főként médiaeseményként nyilvántartott találkozón, a nemzetgazdasági miniszter igencsak meglepő dolgokkal szórakoztatta politikusokból, közgazdászokból és üzletemberekből álló hallgatóságát. Korántsem azzal, hogy az Orbán-kormányok által érdemtelenül elutált IMF számaira hivatkozott, amikor megemlítette, hogy az Egyesült Államok és Kína GDP arányos költségvetési hiánya 7-8 százalék körül alakulhat az elkövetkező öt esztendőben. Hanem azzal, hogy megrótta az Uniót, hogy ugyanez az adat az európai közösségben - a maastrichti követelményeknek megfelelően - 2-3 százalékos lesz. Vagyis szerinte a magas deficittel számoló világbirodalmak jól sáfárkodnak a büdzséjük bevételeivel, mert a GDP 20-25 százalékánál több pénzt áramoltatnak a gazdaságba "szemben az Európai Unióval, amely a kibontakozó globális támogatási versenyre rossz választ adhat azzal, hogy a maastrichti kritériumokhoz való visszatérést szorgalmazza, ami erősen rontja a fellendülő növekedést, miközben versenyhátrányt okoz az uniós tagállamoknak."
A miniszternek (kormányának) az fáj, hogy a világjárvány sokkját csillapítandó Brüsszel egykor lazábbra vette a költségvetési fegyelemhez való ragaszkodást, aminek most véget kíván vetni. Korábban éppen a magyar miniszter mondta ki, hogy a "vészkormányzásnak" vége. "Ha van növekedés, akkor automatikusan csökkennie kell a hiánynak, a vita csak arról zajlik, hogy ez milyen gyorsan térjen vissza a 3 százalékos szintre.” Emlékeztetőül: a magyar adat tavaly ennek közel kétszerese volt. A tárcavezető arra biztatná az Unió országait, hogy a versenyképességet az eladósodás útján növelje, ami hosszú távon fából vaskarika, hiszen éppen ellenkező hatással jár.
Nagy Márton ars poeticája:: „Az a célom, hogy ami a nemzetgazdasági miniszter fejében van, azt mindenki értse. Ezért kommunikálok, hogy mindenki értse, merrefelé megyünk” Ez nem sikerült!