Meglehetősen sötét képet fest a júniusban esedékes európai parlamenti választások kapcsán az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) páneurópai agytröszt. Egy közvélemény-kutatásokkal és statisztikai modellekkel alátámasztott, "Éles jobbra fordulás: A 2024-es európai parlamenti választásokra vonatkozó előrejelzés" című jelentés éles jobboldali fordulatot vizionál a voksoláson, a kutatás a mandátumok jelentős növekedését jövendöli a két szélsőjobboldali frakció, az Identitás és Demokrácia (ID) és az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) számára.
A Simon Hix és Kevin Cunningham által készített tanulmány szerint az Európa-ellenes jobboldali populista pártok legalább kilenc uniós tagállamban – köztük Magyarországon – vezetnek a felméréseken, és további kilenc államban a második vagy harmadik helyen végeznek – így először kerülhet többségbe a kereszténydemokraták, a konzervatívok és a radikális jobboldali képviselők tömbje az Európai Parlamentben – állítja a kutatás.
Bár az EPP várhatóan továbbra is a törvényhozás legnagyobb frakciója marad, a két szerző arra számít, hogy a populista hangok - különösen a radikális jobboldalról - hangsúlyosabbak lesznek, és minden korábbinál nagyobb szerepük lesz a döntéshozatal folyamatában. Az ECFR abból indul ki, hogy a liberális-centrista Renew Europe (RE) és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (G/EFA) mandátumainak száma is csökken, a populista jobboldalnak pedig reális esélye lehet arra, hogy a történelem során először többségi koalícióba kerüljenek.(Az Európai Parlamentet először 1979-ben választották meg közvetlenül.)
Az eredmények azt mutatják, hogy a két fő politikai csoport, a két tradicionális pártszövetség - az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) – frakciója tovább apad.
Ám mivel az EPP a következő parlamentben is a legnagyobb politikai erő marad, így meghatározhatja, ki legyen a leendő bizottsági elnök. Ursula von der Leyen ugyan hivatalosan még mindig nem jelentette be, hogy kívánja-e folytatni a munkát, de általános vélekedés szerint ez csak idő kérdése, s jó esély van arra, hogy ismét megválasszák a testület élére. Ez azonban aligha lenne a magyar kormány ínyére, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly szeptemberben úgy fogalmazott, von der Leyennel „nagyon rosszul járt a kontinens”.
Az ECFR tanulmányában mind a 27 uniós tagállam közelmúltbeli közvélemény-kutatásai adatait is magában foglalja. A szerzők emellett olyan stratégiai modellt alkalmaznak, amelyek a 2009-es, 2014-es és 2019-es EP-választásokon elért eredményeket is figyelembe veszi.
Ami az egyes országokat illeti, Itáliában Giorgia Meloni pártja, az Olasz Testvérek várhatóan 27 képviselői helyet szerez. Franciaországban Emmanuel Macron Újjászületés nevű pártja jelentős teret veszíthet Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésével (RN) szemben, amely jelen állás szerint 25 képviselői helyre tehet szert. Ausztriában már hónapok óta kitartóan vezeti a közvélemény-kutatásokat a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely várhatóan megduplázza képviselői számát (3-ról 6-ra). A jelentés készítői szerint szintén kétszer több mandátumot szerez a tavalyi potsdami „remigrációs” konferencia kapcsán mostanság nagyon is előtérben lévő német Alternatíva Németországért (AfD), amely összesen 19 mandátumra számíthat az EP-ben. A felmérésnél azonban még nem vehették figyelembe az AfD ellenes németországi megmozdulásokat.
Sötét felhők gyülekeznek Németország felettA jelentés tehát arra a következtetésre jut, hogy az EP-választáson az Unió további jobbra tolódásának lehetünk tanúi. A populista jobboldali koalíció - amelyet az EPP, az ECR és az ID alkot - 43-ról 49 százalékra fogja növelni a mandátumarányát. Más kérdés, hogy nem lehet ilyen egységes koalícióról beszélni és csak hipotetikus összeadni ezen pártok mandátumait. A dokumentum azt állítja, a Fidesznek (amely várhatóan 14 mandátumot szerez) döntő szerepe lehet, ha úgy dönt, hogy csatlakozik az ECR-hez, és képviselői nem a függetlenek padsoraiban maradnak. Ez esetben ECR nemcsak megelőzheti a liberálisokat és az Identitás és Demokráciát, hanem utóbbival együtt az EP-képviselői helyeinek közel negyedét is megszerezheti. Következésképpen – állapítja meg a jelentés – a demokratikus erők „szuper-nagykoalíciója” elveszítené többségét, s a kulcsfontosságú szavazásokon háttérbe szorulhat.
Veszélyben a jogállamisági döntések?
A jobbra tolódás hatással lehet az EU-nak a jogállamiság érvényesítésére irányuló erőfeszítéseire is. A jelenlegi parlamentben szűk többség támogatta, hogy az Unió szankciókat alkalmazzon, beleértve a költségvetési kifizetések visszatartását, ha a tagállamoknál e tekintetben visszalépést tapasztalnak. A döntés elsődlegesen Magyarországot és Lengyelországot érintette. De 2024 júniusa után valószínűleg nehezebb lesz ezeket az intézkedéseket elfogadni.
Mit jelent mindez a jövő Európájára nézve? A szerzők úgy vélik, hogy ennek a drámai jobbra tolódásnak ébresztőként kell szolgálnia a politikai döntéshozók számára, mivel veszélyeztetheti az EU jelenlegi kötelezettségvállalásait, a többi között az Ukrajnának nyújtott támogatást és az európai zöld megállapodást. A legnegatívabb következmények valószínűleg a környezetvédelmi politikát érintik majd. A jelenlegi EP-ben a balközép koalíció általában érvényre juttatta akaratát a környezetvédelmi politikai kérdésekben, de sok szavazást kis különbséggel nyert meg. 2024 júniusa után azonban egy "éghajlat-politikai intézkedések ellenes" koalíció dominálhat.
Több tényező is árnyalja a képet
Több olyan tényezőt is figyelembe kell venni, amelyek még akár jelentősebben változtathatnak a kutatás által jövendölt eredményeken. Figyelembe kell venni például azt, hogy a jobboldali pártok között bizonyos kérdésekben igen nagyok az ellentétek, s nem lehet őket egy kalap alá venni. Manfred Weber, az EPP elnöke ugyan nyitott lenne a jobboldali populista pártokkal való együttműködésre, de csak azokkal, amelyek elkötelezettek Ukrajna támogatása iránt. A Fidesz nem esik ebbe a kategóriába, s Weber kapcsolata kifejezetten ellenséges a magyar kormánypárttal. Nemrégiben Giorgia Meloni olasz kormányfő is ahhoz kötötte a Fidesz felvételét az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójába, hogy a magyar kormánypárt támogatja Ukrajnát.
Ugyanakkor az Identitás és Demokrácia frakciójának tagja a német Alternatíva Németországért (AfD) is, amely jó kapcsolatokat ápol Vlagyimir Putyin rezsimjével és ellenzi a fegyverszállításokat Ukrajnának. Kizárt, hogy e párt is részese legyen egy jövőbeli koalíciónak.
Szintén nehéz elképzelni, hogy helyet kapna a jövő Európájának irányításában az ugyancsak oroszbarát Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), vagy a radikálisan bevándorlásellenes spanyol Vox, amely az ECR frakciójának a tagja.
A következő hónapok európai erőviszonyát is befolyásolhatja a németországi helyzet. Az országban hétről hétre egyre többen tiltakoznak az AfD ellen, egyesek a betiltását követelik, mert a párt több képviselője vett részt egy konferencián, amelyen bevándorló gyökerekkel rendelkező német állampolgárok kiutasításáról is szó volt. A következő hetek eldöntik, hogy a szélsőjobb elleni tiltakozó megmozdulások nyomán elindul-e lefelé a lejtőn az AfD támogatottsága. Ha ez bekövetkezne, az akár más szélsőjobb pártok megítélésére is hatással lehet.
Franciaországban szintén bizonytalan a belpolitikai erőviszonyok alakulása, Emmanuel Macron azt reméli, hogy a fiatal Gabriel Attal kinevezésével új lendületet adhat a liberális frakcióhoz tartozó pártjának, az Újjászületésnek.
Lengyelországban ugyan a Jaroslaw Kaczynski által fémjelzett Jog és Igazságosság végezhet az élen, amint erre a jelentés is rámutat, de felmérések szerint nagyon árt a párt megítélésének a Donald Tusk vezette kormány elleni folyamatos harc. Szlovákiában Robert Fico intézkedései nyomán szintén tüntetéshullám indult, s párt népszerűsége itt is folyamatosan csökken, az NMS ügynökség felmérése szerint például már csak egyetlen százalék a Smer előnye az ellenzéki Progresszív Szlovákiával szemben.
A jelentés azt írja, hogy a Cseh Köztársaságban euroszkeptikus párt végezhet az élen. Ne feledjük azonban, hogy a cseh közvélemény-kutatásokat vezető ANO, Andrej Babis pártja valójában a liberális Renew Europe frakció tagja, s volt kormányfő ugyan mind a parlamenti-, mind a tavalyi elnökválasztás során euroszkeptikus húrokat pengetett, összességében a tagságról túlzás lenne azt állítani, hogy Európa-ellenes lenne.
Spanyolországban ugyan viszonylag jelentős a jobbközép Néppárt előnye Pedro Sánchez szocialistáival szemben, de a tavalyi parlamenti választás tanulsága éppen az volt, hogy a közvélemény-kutatók felülmérték a jobboldali pártokat.
Mindezek azt mutatják, hogy az egyes pártok megítélése folyamatosan változik. Arról nem is beszélve, hogy komoly bizonytalansági tényezőt jelent a részvételi arány, amely az EP választáson általában alacsonyabb, sőt, kirívóan alacsony a kelet-európai egykori szocialista államokban. Nem lehet kijelenteni azt, hogy ez egyértelműen a jobboldali populistáknak kedvezne. Franciaországban például a Nemzeti Tömörülés szavazói nem annyira elkötelezettek a voksoláson való részvétel ügyében, legalábbis ezt mutatta a legutóbbi EP- választás.
A tanulmány szerzői egyébként rámutatnak, hogy a környezetvédő és az euroszkeptikus pártok általában valamivel jobban teljesítenek az európai parlamenti választásokon, mint a 6-7 hónappal korábbi közvélemény-kutatási eredményeik, míg a szociáldemokrata pártok általában valamivel rosszabbul teljesítenek.