- Falra festett bölények

Ha az őstörténet-kutatásnak van ikonikus dátuma, akkor az biztosan 1879, amikor Marcelino Sanz de Sautuola üzletember, földbirtokos, amatőr kutató a kislányával, Maríával az Altamira-barlangban felfedezte a rajzokat, a falképeket – mondta Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízott főigazgatója az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című kiállítás megnyitóján az intézmény Széchényi-termében. Az igazgató elmondta, hogy a felfedezés forradalmasította azt a képet, melyet kialakítottunk az őskőkori emberről, a későbbi felfedezések pedig a hitetlenkedőket is meggyőzték arról, hogy nincs akkora távolság a korabeli és a jelenkor embere között. Kiemelte, hogy az Altamira rajzai azt bizonyítják, hogy az őskőkori ember, aki azokat készítette, már rendelkezett a művészi kifejezés és a szimbolikus gondolkodás lehetőségével.

– Ez volt az első művészetünk, és ők voltak az első művészek, az első alkotók. Ebben a kontextusban az Altamira-barlang lényegi szerepet játszik – mondta Pilar Fatás Monforte, az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpont igazgatója. Beszédében kitért arra is, hogy a falképek felfedezése megváltoztatta a legtávolabbi múltunkról alkotott képet, illetve kinyitotta a művészettörténet első fejezetét.

A kiállításra belépve is olyan érzésünk lehet, mintha egy őskori barlangba jutottunk volna be, melyben a lobogó tűz megvilágít egy falra festett nagy testű bölényt. A tárlaton amúgy érdemes balról jobbra haladni, hogy előbb a barlang felfedezését ismerjük meg, majd a konkrét képeket. A teremben nagy méretű fotókon láthatjuk az Altamira bölényeit – egyesek pedig eredeti méretben tárulnak elénk.

Megtudhatjuk azt is, hogy a rajzokat először a híres kutató, amatőr régész kislánya, María látta meg a barlang mennyezetén, majd apja, Marcelino Sanz de Sautuola egy tanulmányt írt, melyben azt állította, hogy a festmények a paleolitikumban, vagyis az őskőkorszakban készültek. (E történetet játékfilmen Hugh Hudson is feldolgozta Antonio Banderasszal a főszerepben.) Az elképzelést akkoriban többen is kritikával illették, de ahogy Franciaországban is egyre több festett barlangot fedeztek fel, az őstörténész szakma végül elfogadta, hogy az Altamira bölényeit az őskőkorban alkották.

A tárlatvezetésen Lengyel György kurátor kiemelte, hogy az Altamira-barlang nincs egyedül Európában, hisz a kontinensen számos olyan őskőkori lelőhelyet találtak, melyekben festmények, karcolatok találhatók a falakon. A régész szerint az Altamira azért emelkedik ki a világ és Európa őstörténet-kutatásában, mert polikróm, vagyis többszínű festményeket tartalmaz. A művek alkotói az állatokat a falakra először felkarcolták, majd körberajzolták, végül növényekből és ásványokból készült, vízben oldott anyaggal felfestették. És kihasználták a szikla domborulatait is, így az azokra felvitt figurák három dimenziósnak hatnak, ha pedig fáklyák fényében nézték őket, akkor olyan érzést keltettek, mintha mozognának.

Lengyel György kitért arra is, hogy az Altamira alakjait három csoportra lehet bontani: elsősorban az állatokra, melyek közül leginkább a bölények tűnnek fel, aztán nonfiguratív jelekre, melyek jelentését csak alkotóik és korabeli kultúrájuk ismerik, illetve sematikusan felrajzolt emberre, de antropomorf, vagyis ember alakú lények is láthatók.

– Az idők során az alkotások a barlangban elkezdtek tönkremenni, mivel nagyon sokan látogatták azokat – jegyezte meg a régész, hozzátéve, a most bemutatott festmények azért tudtak fennmaradni, mert a barlangban hosszú évezredeken keresztül nem változik a mikroklíma, vagyis a hőmérséklet és a páratartalom szinte ugyanaz marad. Hogy a lelőhelyet megmentsék, a szakemberek arról Neocueva (Új Barlang) néven egy milliméter pontos másolatot készítettek, melyet már lehet látogatni – hasonló történt a franciaországi Lascaux- és Chauvet-barlang esetében is.