Ha a Fidesz-KDNP minden kétséget kizáróan Mária országának felkent pártalakulata a magyarság megmentésére a zivataros évszázadok alatti teljes elvesződéstől, és ezért még az sem nagy ár, ha illiberális államcsínnyel térítik le az államot a macerás demokratizmus útjáról és közben elfoglalják a közmédiát, a választási bizottságot, az ügyészséget, továbbá megosztó pártkatonákkal töltik be a közjogi méltóságok posztjait, akik aztán a nemzeti egység fölötti őrködés vagy a komolyan vehető parlamenti politizálás helyett a de facto állampárti hatalomgyakorlást védelmezik teljes testükkel, miközben a konkrét ellenzékiséget a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak nevezik, míg ők a legnagyobb ellenállást akkor fejtik ki a fideszes hatalmi gépezettel szemben, amikor a kormányfő elé mennek erős szembe-szélben – nos, akkor rendben van, hogy a Városi Civil Alap 87 százalékát gyakorló talpasoknak utalták ki, a létezési stílusgyakorlatokkal birkózó pártalelnöktől a választási hajrában házaló kampánykatonákig, akik pénzzel, paripával és fegyverrel vághatnak neki az idei kettős választásnak. És persze a teljes Bohár Dániel Zrt. meghívásának nagy garral haladókázó „polgári” programokra: emlékezzünk meg itt néma főhajtással e szép jelző akkurátus kinyiffantásáról.
Ha azonban ez mégiscsak demokrácia volna, mint amit állítani látszandanak róla komoly fejek televíziós hírműsorokban vagy kormányinfókon, akkor mégiscsak volnának gondok azzal, hogy milliárdos közpénzeket talicskáznak haza fideszesék. Igen, valóban, lopnak ennél többet is, a leggazdagabb bátoroknak fizikailag nem lehetett annyi idejük, hogy munkával keressék magukat az angol királyi család vagy Mick Jagger fölé négyszer, amennyiben a fölé nem volna túlzás, szívesebben mondanánk elét, mert az nem magasság, hanem távolság, amit hátországszélben caplatva lehet realizálni, nem vetve el persze a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor szerepét sem. Szóval, igen, lopnak többet, de ezek a milliárdok azok a milliárdok, amiket egy szabad ország szabad civiljei költhetnének arra, amit egy átlátható pályázati rendszerben a létező közösségi célok megérdemelnek.
Most akkor képzeljük el, amint Németh Szilárd leteszi a lantot, s vele minden államügyet a sparhelt mellé, egy utolsó szerelmes pillantást vet a nyúljára/nyuljára (egyszer kiszótárazzuk, mi az, ha addig élünk is), befűzi a papírt, és ír egy jókora pályázatot civil tevékenysége igazolására a Miniszterelnökségre. Gulyás Gergely is megérdemelne egy ilyen önfeledt nevetést ezután az embert próbáló másfél évtized után, mozdulhatna végre az összes elfeledett arcizom. De nem. Egy fia értelem nem sok, annyi sincs az akár 37 milliót kasszírozó „civilek” nagy részének támogatásában, a Válasz Online gyűjtése szerint zömüknek még honlapjuk sincs. Nem úgy a tiszaújvárosi Della Lavanda Kreatív Fiatalokért Alapítványnak, ahol épp a honlap nyomán sokasodnak a kérdések: a Tállai András megnyitójával elővezetett falunapozásban mi a kreativitás? Mármint a pénzcsapoláson túl, ha már della. A Lavanda a levendula mellett egyéb összetételben mosást jelent (sőt, gyomormosást), amit végképp nem értünk.