Hónapokon át mantrázta a kormány, hogy "Brüsszel tartozik a pedagógusoknak". Közben csaknem kimondták, hogy a kormányzattal szembeni harcaik miatt maguk akadályozzák meg a pénz megszerzését, pedig akár milliós fizetésük is lenne. Habár napi tapasztalat, még ma is nehezen hihető el, hogy egy "felelős" politikus ilyen gátlástalanul hazudjon - pedig ez mostanra valamennyi politikus alkalmasságának az alapjává vált.
A mindenkori politika bevett eszköze az olyan meghökkentő dolgok és gondolatok felvetése, amelyek elvonják az emberek figyelmét aktuálisabb, fontosabb gondjaikról. Ezt a fajta váratlan témaváltást Amerikában "döglött macska" stratégiának nevezik, hiszen a sorsdöntő gondokat tárgyalók is elvesztik a fonalat, ha az asztalukra egy döglött macskát, azaz valamilyen felháborító, új témát vetnek. Természetesen ezt a "szellemi terméket" is elő kell állítani. A leggyakoribb módszer a különféle mítoszok teremtése, amelyek skálája végtelenül változatos. Előkerülhetnek korábbi nemzeti mítoszok, felmerül a sosem volt korszakok idealizálása, nemzeti hősök teremtése, vagy egy-egy politikus különleges adottságainak népszerűsítése. Ha mindezek valóságát vizsgáljuk, akkor rádöbbenhetünk, hogy zömük csupán céltudatos manipuláció terméke.
A legújabb korban az ellenségkép létrehozása vált a leggyorsabban terjeszthető, leghatékonyabb közvéleményformáló eszközzé. Ősi, kollektív tudatunk mélyén bennünk él a mindenkori ellenségtől való félelem, amelyet csak aktualizálni kell, hogy higgyünk benne. Ellenségeink lehetnek a pusztító külső erők, a háborúk, a barbárnak tekintett népek., a belső árulók. Csak az aktuális politikai érdektől függ, hogy ki legyen a kiválasztott külső vagy belső ellenség, vagy a tradicionális előítéletekből táplálkozó veszélyforrás, ami ellen vezéreink megvédenek bennünket, ha összefogunk és támogatjuk őket.
Az ezekre épülő propaganda akciók azért sikeresek, mert nem kellenek bizonyítékok. mindenki könnyen azonosul velük. Végeredményük a "mi" illúziójának megteremtése, egyfajta törzsi mítoszvilág kialakítása ellenfeleinkkel szemben. A valóságnak itt már nincs köze a legendákhoz. Ráadásul a valóság mindig bonyolult, megértéséhez olyan átfogó információkra és ismeretekre van szükség, amelyek az egyszerű emberek számára elérhetetlenek és feldolgozhatatlanok. "Akiknek nincs meg a kellő tudásuk, azoknak ahhoz sincs elég tudásuk, hogy felismerjék a tudatlanságukat" (David Dunning). Emiatt a leegyszerűsített üzenetek fogyasztóivá válnak, azt hiszik el, amit szeretnének elhinni.
Egy idő után a propagandisták által teremtett hazug valóság gondolkodásunk meghatározójává válik, fontos eszköze lesz annak, hogy megerősítsen a hitünkben. Abban például, hogy "mimagyarok" különbek vagyunk másoknál, küldetésünk, hogy megvédjük a kereszténységet, nem keveredünk másokkal és így tovább. A lényeg az, hogy a nekünk felszolgált "örök igazságok" a jelenben is tanulságként szolgáljanak.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormányzat sikeres "szórakoztató iparágának" a közbeszéd asztalára dobott "döglött macskáival" mostanra sikerült megmérgezni az ország népének lelkét. Nem menti őket, hogy minden országban hasonló történik, és néha a mostani ellenzék is hasonló eszközökkel próbálkozik. A nagyobb országokban nagyobb hazugságok születtek és születnek, hiszen sikerük csakis a faji vagy a kulturális felsőbbrendűségükön alapulhatott. (Otto English a Hamisított történelem című könyvében bőséges áttekintést ad arról, hogy hogyan lettek "igazsággá" a múlt koholmányai.) Sosemvolt hősökre emlékeznek a szomszédos népek is, igyekeznek elfeledtetni azt az ezer évet, ameddig a Magyar Királyság keretében éltek, ugyanolyan sorsban, mint magyar kortársaik.
A lelki pórázokkal irányított társadalmak ma is éppoly védtelenek a hatalom szándékaival szemben, mint a korábbi korszakokban élők voltak. A hazugságokra épített nemzeti büszkeség a legnagyobb veszélyek egyike, amelyik eddig is tragédiák forrása volt. (Lengyelországban 2018-tól már az is büntethető, ha valaki szerint a lengyelek is bűnrészesek voltak az ottani zsidóság elpusztításában. Törökországban is törvény tiltja az általuk elkövetett örmény népírtás felvetését.)
Lehet-e változás? Aligha. "Könnyebb rászedni az embereket, mint meggyőzni arról, hogy rászedik őket" - írta a már említett Otto English. Ráadásul az igazság kimondása fájdalommal jár és mindenkinek bonyodalmakat okozhat.
Az új világ, a demokrácia alapjait megteremtő polgári mozgalmak jelszava a "Szabadság és tulajdon" volt. Mostanra kiderült, hogy ezek csak a jogi és egzisztenciális kereteit teremtik meg egy jobb világnak. Gondolkodó, művelt, humanista közerkölcsű társadalom nélkül csak a hatalomgyakorlás játékai változnak, a magasabb életszínvonaltól a világ nem válik sem jobbá, sem szabadabbá.
A szerző társadalomkutató, ny. főiskolai tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.