Attól, hogy egy országban nő tölti be a köztársasági elnöki pozíciót, még nem lesz jobb a nők helyzete. És attól, hogy ez a bizonyos köztársasági elnök ősszel megrendezi a Női Államfők Budapesti Csúcstalálkozóját a nemek közötti egyenlőtlenségre és a béke előmozdítására fókuszálva, még nem valósul meg a teljes egyenjogúság és a világbéke sem.
Persze egyetlen vezető sem veheti magára mindennek a terhét, és az is tény: szimbolikus jelentősége van annak, ha egy országban nő ülhet az államfői székben. Még akkor is, ha ez a tisztség jelenleg Magyarországon szintén csak szimbolikus.
A valódi nemi egyenjogúság megvalósulását inkább akadályozzák azok a nők, akik leginkább azért kerülhetnek pozícióba, hogy rajtuk keresztül az egyébként főleg férfiak által irányított országvezetés azt mondhassa: lám, nálunk egy nő is elérhet ilyen magasra. Novák Katalin láthatóan lubickol a női egyenjogúság és persze a béke élharcosának szerepében, miközben gyereket nevel, ablakot most és sajtos stanglit süt. Közben néha azért kicsúszik a száján olyasmi, hogy a nőknek nem kell versenyezniük a férfiakkal, és ne higgyék, hogy ugyanannyit kellene keresniük, mint nekik.
De mégis honnan tudhatjuk, hogy egy nő kinevezése valójában csak kommunikációs, hovatovább propaganda célokat szolgál? Ez ügyben érdemes a miniszterelnök jól ismert, évtizedes bölcsességét kölcsönvenni, és azt figyelni, amit a női politikus csinál, és nem azt, amit mond. A nők jogainak élharcosaként tetszelegni addig a pillanatig visszás, amíg az ország politikai, gazdasági és kulturális vezetésében drámaian alacsony a nők aránya. Vagy amíg a gyerekekről és idősekről való gondoskodás terhének nagy része még mindig kizárólag a nők vállát nyomja. Egy olyan országban, ahol évek óta nem ratifikálják a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményt. Ahol a nők jóval kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és előbb terjed el a 2008 óta változatlan összegű családi pótlék megszüntetésének, mint megemelésének a híre, holott ez az a juttatás, amely a többi támogatással ellentétben, anyagi helyzettől függetlenül szinte biztosan a nők pénztárcájában landol.