– Józsi, beférek még hozzátok? A jó kurva anyjukat!
A megszólított bólintott, a negyvenes férfi pedig beült ötödiknek az autóba, s elindultak Kaposvárra. Előtte még tisztázta, nem a buszsofőröknek címezte kirohanását, hanem a buszosokkal packázó hatalomnak, ami miatt kimaradt az apró, alig háromszáz lelkes somogyi zsákfaluból, Patalomból reggel hét óra előtt egy perccel induló járat a megyeszékhelyre. A megállóban csak két tanácstalan középiskolás maradt, akik, bár hallottak róla, hogy a volánbuszosok sztrájkja miatt várhatón nem indul majd a reggeli busz, amivel iskolába szoktak járni, azért próbálkoztak. Némi tanakodás után aztán úgy döntöttek, nem próbálnak bejutni a főútvonal mellett fekvő Magyaratádra, ahonnét lenne csatlakozásuk Kaposvárra, hanem megvárják a következő járatot.
– Szóltunk a suliban, hogy lehet, nem fogunk beérni az első órára, rendes volt az osztályfőnök, nem akarta, hogy hajnalban jöjjünk, vagy begyalogoljunk Atádra, ami azért vagy 3,5 kilométer, megígérte, igazolja a hiányzást – mondta egyikük. Ő – társával ellentétben – hallott arról, miért léptek ismét sztrájkba a buszsofőrök, s állította, megérti őket, hiszen a megélhetésükről, meg munkakörülményeikről van szó.
– Többször előfordult, hogy reggel ugyanaz a sofőr vitt be, mint akivel este aztán hazajöttem
– magyarázta. – Ami azt jelentette, hogy legalább 14 órát dolgozott aznap. Ami nem normális, sőt, veszélyes, tuti kidöglött a végére, és azért nemcsak a saját életével játszik, hanem az utasokéval is.
Szentgáloskéren a hat óra után néhány perccel induló busz maradt ki a hétközi menetrendből, s noha a faluból Ráksin és Mernyén át is el lehet jutni a megyeszékhelyre, a járathiány igencsak megnehezítette a bejutást Kaposvárra. Aki meg tudta oldani, vagy kocsiba ült, vagy legalább kivitette magát a 67-es útig, Mernyére, ahonnét aztán, ha a megszokottnál 40 perccel később is, de bejutott a városba, így az iskolába és a munkába. Néhányan a hajnali enyhe mínuszok ellenére nekivágtak a cirka 3 kilométeres sétának a ráksi elágazóig, ahonnét felfértek az Igal felől Kaposvárra tartó buszok valamelyikére. Igaz, így is elkéstek a munkából vagy az iskolából, de legalább beértek. A buszosokat azonban a félezres településen sem hibáztatta senki, főleg, hogy a legtöbb sofőrt régóta ismerik a helyiek, s így pontosan tudták, hogy – miként egy helybeli asszony megjegyezte –, „nem hawaii-i nyaralásra kell nekik a több pénz”.
– Akik ilyen felelősségteljes munkát végeznek, azokat meg kell fizetni
– tette hozzá. – Az országgyűlési képviselőknek, meg a minisztereknek folyamatosan emelgetik a fizetését, az emberek meg egyre szegényebbek. Minden másfélszer drágább, mint két éve, ami akkor jó fizetésnek számított, az most szart sem ér…
A Bárdudvarnok kaposdadai településrészén élőknek is meggyűlt a baja a megyeszékhelyre jutással hétfő reggel. Az amúgy alig több, mint 10 kilométeres, fél órás utazás vagy nagyjából háromnegyed órát csúszott, miután kimaradt a hatórási járat, akinek viszont mindenképpen az eredeti érkezési idő környékére be kellett érnie Kaposvárra, az vagy elgyalogolt Kaposszentbenedeken át a barcsi útig, szerencsésebb esetben autóval vitette be magát. Sokan, ha már kocsiba ültek, ezúttal a városig furikáztak, s itt hallottunk először epésebb megjegyzést a sofőrökre:
egy hatvanas férfi szerint ugyan érthető, hogy több pénzt akarnak, de meg kellene érteniük, hogy az orosz-ukrán háború és a brüsszeli szankciók miatt nincs rá pénz, ráadásul az unió is szemétkedik,
nem adja oda Magyarországnak a neki járó támogatásokat, így, a kormány hiába adna, ha egyszer nem tud. Illetve nem annyit, amit a sofőrök akarnak, pedig nekik az ország érdekeit is nézni kellene, nemcsak a magukét:
– De hát ilyen önző világban élünk – tette hozzá lemondón legyintve.
– Az ilyen megnyilvánulás a kivétel – mondta Katona László, a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) somogyi elnöke. – Az utasok szinte kivétel nélkül megértőek, tudják, hogy a méltatlan körülmények miatt sztrájkolunk.
„Lázár János most miért nem találja a pénzt?” – Sztrájkolnak a Volánbusz sofőrei, hétfőn jön a nagy csapásSomogyban hétfőn a 3500 járatból 890 nem indult el, közülük sok a reggeli csúcsidőben, ami jellemzően a nem főútvonal mellett fekvő kistelepüléseken okozott problémát. A sztrájk támogatottsága a tavalyit is meghaladt, akkor 10 százalék felvette a munkát, ezúttal viszont a teljes állomány a munkabeszüntetésre voksolt,
így a 250 megyebeli sofőr csak a kötelező járatokat vitte.
– Meglepően jó volt a fogadtatása a sztrájknak, az emberek inkább a hiányos tájékoztatásra panaszkodtak, mert sokan még tegnap sem tudták, melyik járat marad ki – mondta egy negyvenesforma buszsofőr. – Megértik a helyzetünket, hiszen látják, mennyit dolgozunk:
napi 18-20 órát vagyunk a munkahelyen, rendszeres, hogy valaki hajnali 3-4 óra között viszi az első járatát, az utolsót pedig éjjel 11 után. El lehet képzelni, milyen állapotban.
És innen nézve lehet, hogy somogyi szemmel első blikkre jók a fizetések, de havi szinte 100 órával töltünk többet a munkahelyen, mint egy átlagember. Hivatalosan kilenc órát lehet vezetni, a járatok között persze hivatalosan pihenőidőn vagyunk, vagy rendelkezésre állásin, utóbbi azt jelenti, hogy bármilyen probléma esetén indulni kell az aznapra betervezett útvonalak mellett egy ad hoc fordulóra. És van belőlük elég, a forgalomirányítók napi szinten egy A4-es lapot írnak tele a váratlan eseményekkel, s elhiheti, nem lóbetűkkel.
A sztrájk megítélését jól mutatja, hogy hétfőn délelőtt a kaposvári hosszú pihenőhelyen – ahol a sztrájk miatt megtelt a parkoló, s az átlagosnál háromszor-négyszer több busz várakozott – egyszer csak megjelent egy városi terepjáró, a sofőr kiszállt, s minden kommentár nélkül odaadott egy nagy rekesz kólát a sofőröknek, majd visszapattant az autójába és odébb állt. Másutt rendőrök álltak meg a falusi végállomáson a visszaútra várakozó busz mellett, s jegyezték meg a sofőrnek, szóljon, ha valaki keménykedik a kimaradó járatok miatt, jönnek, segítenek megnyugtatni a kedélyeket.
Erre azonban sehol sem volt szükség.
Nincs bérmegállapodás, hétvégén itt az újabb országos Volán-sztrájk