Hívei szerint Orbán nem egyszerűen „Európa erős embere”, hanem egyenesen Európa vezetője, akinek Olaf Scholz és Emanuelle Macron csak az esernyőjét tarthatná – úgy jobbról, mint balról. (Elképzelték? Na, ugye!) Ilyen nagy volumenű vezető minden száz évben csak egyszer születik és több mint valószínű, hogy őt is Orbán Viktornak hívják. Ez a nagy formátumú politikus – úgy is, mint hérosz – egy személyben testesíti meg a magyar történelem kiválóságait, s tör nemzetközi babérokra. Az ember, aki minden fontos EU-s döntés előtt (és utána is) nemcsak a hazai, de a külföldi újságok címlapjain is virít: ő a tüske a küllők között, a bot a gépezetben, a homok a köröm alatt. Rendszeréről német és svéd iskolások ezrei hallottak már – elrettentő példaként. Államférfiúi tevékenysége során számolatlan meghatározó tettet hajtott végre, lásd még: egy nemesebb világ – ahogy TGM mondta – egy jobb stílus eszméjének megvalósítása, amelyben az olyan konzervatív értékek, mint a becsület, a korrektség és a tisztelet a legfontosabbak.
Hát most mondják meg, mekkora szerencsénk van ezzel az emberrel! Mégis mi lenne velünk nélküle? Ha ő nem lenne, a végén még egy olyan valaki irányítaná ezt az országot, akit jobb esetben csak nem Orbán Viktornak hívnak, rosszabb esetben viszont még érdekek mentén is politizálna magasztos eszmék helyett. Vagy talán olyan embert akarunk, aki saját pártjából ejtőernyőztet potentátokat a köztársasági elnöki székbe, hogy azok kegyelmet adjanak egy pedofilt segítő elítéltnek? Vagy olyat, aki szó nélkül hagyná, ha az orosz tankönyvekben fasiszta lázadásnak titulálnák az 56-os forradalmat? Esetleg olyat, aki az első adandó alkalommal megszegi híveinek tett ígéretét, és megszavazza az Ukrajnának szánt EU-s támogatást, majd mindezt győzelemként állítja be teljesen kiforgatván a valóságot?
Nem és nem, eddig és ne tovább! Senki nem akarhat egy olyan országban élni, amit egy ilyen, guruló Soros-dollárokon nevelkedett ember irányít. Az azért már tényleg nagyon abszurd lenne.