Rendkívül tetszetősek azok a Török Gábor-féle magyarázatok, amelyek a politikai haszon, illetve kár alapján elemzik az elmúlt napok történéseit, s arra jutnak, hogy a Novák Katalin kegyelmi ügyében a Fidesz saját témája – az elmúlt évek cinikusan gyerekvédelemnek nevezett, szexuális másság ellen irányuló kampánya – kapott gellert és fenyegetett azzal, hogy visszaüt magára a kormánypártra; s ezért döntött úgy Orbán Viktor, mérlegelve a lehetséges kimeneteleket, hogy beáldozza a köztársasági elnököt és a kegyelmi döntést ellenjegyző Varga Juditot. Mert a költség-haszon elemzés azt mutatta, a politikai kár így a legcsekélyebb, s a következő hónapok kampányában e téma már nem lesz előtérben. Szóval, rendkívül tetszetősek e magyarázatok, mégis elterelik a konkrét ügyről a figyelmet.
A kegyelmi ügyben ugyanis felfeslett a NER mindent behálózó sűrű szövete, vethettünk egy pillantást a kulisszák mögé, s ez alapján úgy tűnik, hogy az ügy valódi felelőseit nem az igazságügyi minisztériumban és az elnöki hivatalban kell keresni. A politikai felelősöket sem. Valószínűleg sosem derül majd ki, hogy a Novákért imádkozó Balog Zoltán református püspök, vagy a miniszterelnök családi köreiig érő bicskei térség – ahová a felcsúti kisvasút is elérhet – lobbija miatt írta alá az államfő az ominózus kegyelmi kérvényt. Ahogy az sem, hogy leszóltak-e Nováknak és Vargának, hogy tessék aláírni, vagy jó NER-katonaként maguktól is tudták, honnan fúj a szél. Ami a kulisszák mögül kilátszik, az a teljes gátlástalanság, a moral insanity, amit csak megközelítő pontossággal ad vissza a fordítás: „erkölcsi elmezavar”. Bármelyik lehetőség vérfagyasztó, akár Balog akár Orbán, akár más volt az igazi megrendelő. Mert azt mutatja, hogy a NER szövete behálózza az egész társadalmat és annál is erősebb, mint eddig sejtettük.