Szakmailag és jogilag is aggályos az idén két egyetemen is induló gondoskodáspolitikai képzés a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete elnöke szerint. Meleg Sándor úgy véli, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EEKE) gondoskodáspolitikai menedzser végzettséget adó szakirányú továbbképzését, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) okleveses gondoskodáspolitikai szakember szakképzettséget adó mesterképzését elvégzők a szükséges szakmai alapok nélkül kerülhetnek majd szociális intézmények élére. A PPKE például azt írja, a szak „a szociális szférában a vezetőkké válók számára különösen előnyös”, és az EKKE is azt ígéri, a végzők majd képesek lesznek „bármilyen típusú gondoskodáspolitikai, szociális intézmény, szakszerű kliens-, és minőségközpontú szervezésére, irányítására”.
Meleg Sándor felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy az érvényes miniszteri rendelet alapján a képzés időpontjában gondoskodáspolitikai végzettséggel intézményvezetői munkakör egyáltalán nem tölthető be. De ennél is nagyobb probléma, hogy az egy-, illetve kétéves oktatásra jelentkezőktől elfogadják, ha bölcsész, jogi-igazgatási, egyházi-hitéleti végzettségük van, és kifejezetten előnyt jelent, ha diplomájukat nem szociális területen szerezték.
Meleg Sándor kijelentette, ezek a képzések ideológiai indíttatásból születettek, nélkülözve a hazai és nemzetközi tudományos ismereteket, tapasztalatokat. Amíg a szociális munka és a szociálpolitika nemzetközi és hazai szinten is elfogadott, szakmai tartalommal feltöltött kifejezés, a gondoskodáspolitika mögött nincs gyakorlati háttér-, illetve tudományos ismeretanyag. A kifejezést 2021-ben vezette be a kormány, amikor Fülöp Attila államtitkár meghirdette programját. Akkor mindössze annyi derült ki, hogy a cél a „kommunista örökséggel szembefordulás”, a „segély alapú társadalom helyett munka alapú társadalom” kiépítése, a kereszténység társadalmi tanítása, az egyházak szerepének felerősítése. Ennél többet azóta sem lehet róla tudni.
Az alap-és szakellátásban nagyon sok állás tartósan betöltetlen, illetve a státuszokra nem megfelelő végzettségű embereket vesznek fel.
Nincs elég idősotthoni ápoló, házi segítségnyújtó, hajléktalanellátásban dolgozó, gyermekvédelmi szociális szakember, családsegítő. Egy felmérés szerint a bentlakásos otthonokban 30 százalék fölött van a munkaerőhiány.
A nappali ellátásokat ellátó intézmények csak munkaidőben működnek, az idősek, tartósan betegek, fogyatékkal élők ellátása nem-, vagy hiányosan oldható meg a súlyos szakemberhiány miatt. Ahelyett, hogy a kormány ezt a helyzetet kezelné, tovább ront rajta, és izolálja a területet a hazai és nemzetközi szakmában. A helyzet súlyos – mondta. Az például, hogy a kormány elsődlegesen a családtól várja el az ápolásra szoruló hozzátartozó gondozását, megnyitotta a feketepiacot. Azok a kollégák, akik még nem mentek el sokkal jobb pénzért Ausztriába vagy Németországba dolgozni, másodállásban, de mindenképpen a rendszeren kívül vállalnak gondozási munkát, akár havi több száz ezer forintért. Kijelentette: akik elvégzik majd a gondoskodáspolitikai képzést, szakmai és gyakorlati ismeret nélkül, ebben a helyzetben találhatják majd magukat intézményvezetőként. Mindez tovább erősíti a szociális munka és ellátórendszer szakmai pusztítását.
