Vera Molnar az egyik leghíresebb Párizsba emigrált absztrakt festőművész, de Reigl Judittal és Simon Hantaïval ellentétben a hazai közönség még csak most fedezi fel. Erre utalt Rieder Gábor művészettörténész nemrég a Kieselbach Galériában az alkotó tiszteletére rendezett kiállításon, ahol Offenbächer Ferenc műgyűjtő kollekciójából több mint ötven alkotáson keresztül tekinthetjük át Vera Molnar legfontosabb motívumait.
A tavaly decemberben kilencvenkilenc évesen elhunyt művészre emellett Budapesten a Vintage Galéria is megemlékezik, illetve a Ludwig Múzeum, ahol nemcsak a fő műveit láthatjuk, de kortárs reflexiókat is, melyek utalnak Vera Molnar művészetére, illetve továbbgondolják azt.
Ihlető Párizs
Az 1924-ben Gács Vera néven született művész életútja hasonlóan alakult mint két kortársáé: a II. világháború alatt kezdte el a Képzőművészeti Főiskolát Szőnyi István tanítványaként, akárcsak Hantaï Simon, Reigl Judit és a későbbi férje, Molnár Ferenc (François Molnar). A diploma után állami ösztöndíjjal kijutott Rómába, de utána nem tért haza, hanem Párizsba emigrált, ahol a nagybátyja, Alexandra Trauner révén felvette a kapcsolatot a modern magyar művészekkel. 1948-ban aztán összeházasodott François Molnarral – ekkortól használta a művész a Vera Molnar nevet –, majd a házaspár úgy döntött, hogy a francia fővárosban marad.
Vera Molnar művészetében már a kezdetektől fontos szerepet játszott a négyzet mint motívum. 1947-es diplomadolgozatát Cézanne-ról és a kubizmusról írta, 1959-től pedig egy elképzelt számítógépet (machine imaginaire) hozott létre, mellyel algoritmikus művészeti feladatokat hajtott végre. Ekkor született munkáit még szabad kézzel rajzolta, de 1968-tól már valódi számítógépen hozta létre azokat. A plotterrel készült művekből mindhárom kiállításon láthatunk példányokat, melyeken a geometrikus kompozíciók algoritmus alapján épülnek fel.
Vera Molnar nemzetközi hírnevét mutatja, hogy 2017-ben a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) Thinking Machine (Gondolkodó gép) című kiállításán is szerepelt, 2022-ben pedig a Velencei Biennálé fő pavilonjában állították ki műveit, ezzel egy időben Murano szigetén az Icône 2020 című üvegszobrát és annak vázlatait, eredeti plotter-rajzait és dokumentációs anyagát mutatták be. Idén február 28-án a Pompidou Központban nyílik életmű-tárlata, ahol a naplóit is kiállítják, melyeket a francia intézménynek adományozott.
Variációk négyzetre
De miben is rejlik Vera Molnar egyedisége, mely kiemeli őt a többi absztrakt művész közül? Rieder Gábor szerint az, hogy az elsők között használta az algoritmikus gondolkodást a művészetében, így hozva létre mintázatokat legfőképp négyzetekből, mely az egyik alapmotívuma volt. Művei azonban nem nélkülözik az emberi tényezőt, hisz az algoritmus által létrehozott formakombinációkból azokat választotta ki, melyek esztétikai értékkel bírtak, és csak aztán vitte fel azokat papírra vagy vászonra. Rieder szerint mindez azért jelentős, mert a mai világunkat is az algoritmusok határozzák meg, melyek a közösségi médiában befolyásolják, hogy éppen milyen tartalmakat látunk.
Egyedisége az is, hogy a képein mindig megjelenik valamilyen szándékolt „hiba”, melyet a művész egy százalék rendezetlenségnek nevezett el, és melynek alapelvét az 1980-ban megjelent könyvében fejtette ki. A sokéves, számítógéppel végzett kutatása során ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy minél kisebb a rendetlenség, annál szebb maga a kép is. Erre láthatunk példát a Kieselbach Galériában, ahol a 2022-es Rectangle scindé rouge (Piros osztott téglalap) című képén három piros téglalap – vagy hat négyzet – jelenik meg, az egyik viszont pár fokkal „elfordul”, így törve meg a tökéletes rendet.
Játékos gondolkodása az alkotótársainak és előfutárainak szánt hommage-okban még szembetűnőbb. Az Á Simon 1-3 című triptichon például Simon Hantaï híres, pilage technikáját idézi meg, mely során az alkotó összegyűrt vászonra vitt fel festéket, majd azt kihajtogatva absztrakt formákat hozott létre. Vera Molnar munkáján is hasonló mintázatot látunk, annyi különbséggel, hogy a formák ezúttal geometrikusak, a művész pedig a sorozat második és harmadik darabján egyre inkább „ráközelít” az egyes alakzatokra.
Kortárs reflexiók
A Ludwig Múzeum tárlatán Vera Molnar hommage-ai mellett láthatjuk kortárs alkotók munkáit is, melyek továbbgondolják a geometrikus művészetét. Samuel Yan mozgó vonalakból álló animációja például az 1968 és 1969 között készült Megszakítások című sorozatból merít ihletet, míg Tamiko Thiel installációjának kiterjesztett valósága Molnar rácskompozícióit idézi meg, melyhez közelítve a látogató is a virtuális tér részese lehet. Szintén izgalmas térélményt nyújt az u2p050 nevű stúdió Táncba hívni egy árnyékot című, egy egész termet kitöltő vizuális és hangzó szobra, melybe belépve a szó szoros értelmében egy négyzetekből épült világba jutunk.
Info: À la recherche de Vera Molnar. Kurátor: Richard Castelli, Máté Zsófia. Ludwig Múzeum, nyitva: április 14-ig. Algoritmus2. Emlékezés Vera Molnarra – válogatás Offenbächer Ferenc gyűjteményéből Kurátor: Rieder Gábor. Kieselbach Galéria
