Bulgáriában a múlt évben különös alkuval jött létre kormány. A legnagyobb párt, a jobbközépnek mondott GERB (Polgárok az európai Bulgáriáért) megállapodott a szintén jobbközép, Folytatjuk a változást/Demokratikus Bulgária (PP/DB) pártszövetséggel, hogy 18 hónapig együtt fognak kormányozni. A pártvezérek a háttérbe húzódtak. Az első kilenc hónapra Nikolaj Denkov vegyészprofesszor (PP/DB) kapott megbízást, azzal, hogy háromnegyed éves miniszterelnöksége után Marija Gabriel addigi uniós biztos (GERB) követi majd. Ő az első kilenc hónap alatt külügyminiszter és miniszterelnökhelyettes posztot töltött be pártja színeiben. A megállapodás egy két évig tartó válságot zárt le. Ez idő alatt öt választást tartottak, a legutolsót 2023 áprilisában. A júniusi kormányalakítást nyilvánvalóan kikényszerítették az ország szövetségesei. A PP ugyanis eleve azért alakult meg, hogy felszámolja a romlott korrupciós kormányzási modellt, amelyet a kilencvenes óta valamennyi párt gyakorolt Bulgáriában. Ezt úgy lehet leírni, hogy a „régi” pártok bűnszövetségben működtek a szervezett bűnözéssel és a titkosszolgálatokkal. Az egész rendszer működtetését pedig a romlott igazságszolgáltatás – ügyészség, bíróság – garantálta. A politikai versengés eközben úgy zajlott, hogy a jobboldal antikommunista retorikát használt és Nyugat-barátnak állította magát, miközben a másik oldal vezető ereje Bolgár Szocialista Párt (BSZP) és más kisebb erők főleg oroszbarát színben nyilvánultak meg. A spektrum része volt a török-muzulmán kisebbség politikai képviselője, a megkerülhetetlen DPSZ (Mozgalom a jogokért és a szabadságért) párt.
A PP/DB két évvel ezelőtti feltűnését és megszerveződését annak köszönhette, hogy vállalta a konfrontációt a korrupciós gyakorlattal. Ez azt jelentette, hogy a pártot megalapító fiatal technokraták kizárták a „régi pártokkal” való együttműködést. A választásokon a korrupcióellenes erők nem tudtak kormánytöbbséget szerezni, a válság elhúzódott. Ez aggasztotta a Nyugatot, különösen az ukrajnai orosz agresszió után. Bulgáriát az átmeneti időszakban elnöki kormányok irányították, Rumen Radev a közvetlenül megválasztott államfő pedig igyekezett kivonni országát a konfliktusból, s megtagadta a szolidaritást Ukrajnától. Radev lényegében Orbánnal azonos politikát folytat, némileg visszafogottabb hangnemben beszél, ám a bolgár társadalmi emlékezet orosznosztalgiájára is reflektál.
A kormányalku teljes hátterét csak találgatni lehet. A Nyugatnak szüksége van a bulgáriai stabilitásra.
Az ország megkerülhetetlen az ukrajnai NATO-műveletek szempontjából is, s feltehetően az EU is nehezen viselt volna el egy újabb gyenge láncszemet a rendszerben. A politikai-gazdasági rendszer romlottságával korábban is tisztában lehetek, de félrenéztek, mivel Bojko Boriszov GERB-kormánya a felszínen belesimult a brüsszeli elképzelésekbe. Konfliktusok akkor robbantak ki, amikor a korrupció már nyugati érdekeket sértett. Ezt jelzi az ellenállás, amivel akadályozzák az ország belépését a Schengen-övezetbe, s nehézségeket támasztanak a bolgár euró bevezetése elé. A válságot kitalálói a rotációs rendszerrel vélték megoldani. A 18 hónapra alakult kormányt alkotó erők euroatlanti elkötelezettséget vallottak, s ezen az alapon vállaltak a kormányzást. A miniszteri posztok többségét a kisebb reformpártok kapták, azzal, hogy folytatják a korrupciós ügyek feltárást és a rendszer lebontását. Ez az azonban a GERB számára komoly veszélyt jelent. Február elején Boriszov azzal állt elő, hogy ő a kormányváltást úgy képzeli el, hogy Marija Gabriel miniszterelnök lesz, de a külügyminisztert továbbra is a GERB adja. Denkov viszont egyértelműnek mondta, hogy a rotáció egyszerűen hivatalcserét jelent közte és Gabriel asszony között, a többi miniszter pedig marad a posztján. Boriszov azonnal támogatást kapott a DPSZ-től is követeléséhez, s amikor ez a cikk íródik nincs jel rá, hogy megállapodásra jutnának. Ez pedig újabb választást, ismét Radev elnök kormányzását jelentené. Hacsak.
Az elmúlt napokban Denkov és Gabriel is részt vett a müncheni biztonsági fórumon és Anthony Blinken amerikai külügyminiszterrel közösen tárgyalt velük. Az amerikai fődiplomata arról beszélt, mennyire fontos Bulgária NATO számára, mennyire értékelik a stabilitását. Denkov viszont a tárgyalások után azzal bíztatta hazai közönségét, hogy Szófia közelebb jutott Schengenhez és az euróhoz. Ezek fontosak a bolgár közvéleménynek, s a PP/DB azt ígérte, hogy elintézi ezt az ügyet. Ausztria viszont továbbra is vétóval akarja akadályozni a román-bolgár csatlakozást az övezethez. Vannak bolgár sajtóelemzők, akik mindezt úgy olvassák, hogy a szövetségesek kikényszerítik a kormány hivatalban maradását. Hacsak… Hacsak a GERB nem akar a fenyegető leleplezések elől újabb választásba menekülni.
A Közjegyző halála
Január legvégén felesége és gyermekei szeme láttára egy szófiai villanegyedben kivégezték a Martin -Bozsanov nevű bűnözőt, akit többnyire Közjegyző néven emlegettek maffiakörökben. Azóta kiderült, hogy Bozsanov az alvilág, az üzleti élet és az igazságszolgáltatás között ügyködő közvetítő, bróker volt. Ha kellett bírókat fenyegetett, ha kellett ő közölte eljárás alá vont gazdag emberekkel, hogy mennyit kell fizetni a szabadságáért. Bozsanov közvetítő szerepet játszhatott olyan ügyekben, amelyekben benne lehettek fontos ügyészek, sőt a korábbi főügyész is. Egy bírónő szerint a Közjegyző őt megfenyegette, ha nem mond le egy ügy tárgyalásáról. A megölt bűnöző kapcsolatban állt a szófiai különleges büntetőbíróság volt vezetőjével. Bojko Boriszov kormányzása alatt a korrupcióellenes harcra létre hozták ezt a szervezetet, amely a jelek szerint mélyen beépült a maffiarendszerbe. A Közjegyző kivégzése megindította a lavinát, megszólalnak az „ügyfelei”. Bulgáriában az ilyesmi előfordul: tavaly Szófiában öltek meg így egy Alekszej Petrov nevű hatalom- és maffiaközeli üzletembert, az előző évben egy Dél-Afrikába menekült bolgár gengsztert végeztek ki. A gyilkosok és megrendelők máig ismeretlenek.