Európai Unió;Kína;Magyarország;Ukrajna;mezőgazdaság;méhek;méhészet;Országos Magyar Méhészeti Egyesület;

2024-02-21 20:38:00

Nem mézzel folyó Kánaán: EU-s intézkedéseket várnak a magyar méhészek az ágazat megmentése érdekében

Újra jöhet az ukrán folyékony arany, Kína nyomul. 

Az Orbán-kormány tegnap óta ismét engedi az ukrán méz behozatalát. A tilalom feloldásának kérdéséhez viszonyulhatunk politikailag, érzelmileg és gazdaságilag, ám az egész ügy rövid lényege, hogy ez a magyar piacon nem oszt, és nem szoroz. A tilalom bevezetése korábban leginkább azt a célt szolgálta, hogy a hazai méhészek érezhessék, hogy odafigyel rájuk a kormány, de érdemi hatása az intézkedésnek alig volt – mondta el lapunk érdeklődésére Bross Péter, a Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke.

„A döntés azért vált szükségessé, mert az ágazati jelzések alapján a magyar termelők számára is hátrányossá vált, hogy a feldolgozott mézet exportáló magyarországi vállalkozások az import mézhez való hozzáférés hiányában érdemi versenyhátrányba kerültek nemzetközi versenytársaikkal szemben az európai uniós piacokon és elveszítik azokat a külföldi vevőiket, akik felé a magyar mézet is értékesítik.” - válaszolta a Népszava megkeresésére az Agrárminisztérium. 

Európa a világ második legnagyobb mézpiaca, de sem a kontinens, sem ezen belül az Európai Unió nem képes megvédeni a maga piacát a rossz minőségű méztől a sok esetben hamisítványoktól – nyújtott szélesebb betekintést a mézpiac mindennapjaiba Bross Péter. A kínai méz harminc éve ömlik be az európai piacra, és a mennyisége is folyamatosan nő. A termelők szorgalmazzák, hogy a tagállamokban forgalmazott mézek csomagolásán tüntessék fel, melyik országból származik. Ezt a feladatot az EU húsz éve nem végezte el, noha a fogyasztóknak ezt jogában áll tudni. A rendeletmódosítás elfogadására az Európai Bizottság azért nem bólint rá, mert az európai mézkiszerelők lobbiereje ebben megakadályozza – fogalmazott a méhészeti szakember. Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni: nekik nem érdekük, hogy az EU-n belül forgalomba hozott mézen azt tüntessék fel, hogy az 90 százalékban Kínából, 10 százalékban Argentínából származik – tette hozzá. Mint megtudtuk: rengeteg pénzről van szó.

A mézkiszerelők azok, akik nagy mennyiségben a termelőktől vásárolják fel a mézet, bekeverik, és a nagy élelmiszerláncoknak értékesítik a terméket. Számukra fontos, hogy alacsonyan (kilónként 4-5 eurós sávban) tartsák az európai piacon a méz árát, ami viszonylag könnyen elérhetnek, mert Kínából 1,5 eurós kilónkénti áron szerzik be. A keverési arányokról megtudtuk, hogy egy kiló esetében annak 80 százalékához kevernek 20 százalék ukrán mézet, és így már fogyasztható lesz a mézkeverék. A származási hely pontos megnevezése ellen a mézkiszerelők azzal érvelnek, hogy a keverés után ez százalékosan már nem mutatható ki. Sajnos, ez igaz. Márpedig az ellenőrzés, azaz a mérési eredmények megkerülhetetlen részét képezik az élelmiszerekre vonatkozó uniós előírásoknak. Így most az ide vonatkozó jogszabály úgy szól: az a mézkeverék, ami bármilyen arányban tartalmaz uniós országból származó mézet, származási helyét tekintve EU-s terméknek minősül. Megtévesztő módon.

Magyarországon 1,2 millió méhcsaládot tartanak számon, 20 ezer méhészt, akik közül másfél ezer a hivatásos. Évente 25-30 ezer tonna mézet termelnek meg idehaza, ebből 14-18 ezer tonnát értékesítenek külpiacokon, döntő módon az EU-tagállamokban. A minőségi mézet sehol nem fizetik meg, így a magyar export nem azt jelenti, hogy léteznének igényes piacok. Az eladások kevés kivételtől eltekintve kényszereladások – hallhattuk Bross Pétertől. Francia, spanyol, olasz vagy német méhészet mára gyakorlatilag nem létezik. Az a folyamat, aminek a magyar méhészet ma a részese, Nyugat-Európában már lejátszódott. Az ottaniak hobbiméhészek, legnagyobbrészt saját maguknak termelnek. Ha nem változik a helyzet, akkor jelentősen visszaesik a magyar méhészek száma, a termelés mennyisége pedig leesik 10 ezer tonnára. Az alapvető gond, hogy a hazánkban megtermelt méz önköltségi ára nem szorítható 4-5 euró alá, ami megegyezik azzal az árral, amennyiért Nyugat-Európa élelmiszerboltjainak pultjaira kikerül a méz, tartalmazva a felvásárlók és az üzletláncok működési költségeit, hasznát. Tudunk olyan francia mézkiszerelő cégről, amelyik évente 40 ezer tonna mézet ad el. Ez másfélszer több, mint a teljes hazai termelés - mondta Bross Péter.

Komoly gondot jelent, hogy a magyarok nagyon kevés mézet fogyasztanak, mindössze fejenként egy kilót évente, szembe a görögökkel vagy a németekkel, akik 4-5 kilót. Bross Péter egyértelműen az edukáció hiányára vezeti vissza a magyar állapotokat. A hazai étkezési szokásoknak nem része a méz, az emberek döntő többsége nincs tisztában a méz egészségvédelemben, az egészség megőrzésében betöltött szerepével. Nem árrugalmas termék a méz – mondta el az elnök, vagyis aki fogyasztja, az megveszi bármennyibe is kerül. De nem lesz nagyobb akkor sem a mézfogyasztás, ha olcsóbbá válik.

Több általunk megszólaltatott hazai kiskereskedő elmondta: a Covid-járvány  óta nőtt a hazai fogyasztás, a vásárlók keresik a mézet, mert szeretnének egészségesebben élni. Ugyanakkor nagy gondnak mondták, hogy az alacsony hazai kereslet és nyugdíjak miatt vásárlói körük igen behatárolt.