Csak így tudták végleg elhallgattatni Alekszej Navalnijt

Az Északi-sarkkörön túli börtönében február 16-án meghalt orosz ellenzéki politikus nagy utat járt be, mire 2020 augusztusában – egyre nyíltabb rendszerellenes felhívásai miatt – megmérgezték őt a hatalom ügynökei (ahogy előtte más orosz ellenzéki vezetőkkel is megtörtént). Aktivistaként a 2000-es évek elejétől számos társadalmi ügyben vállalt szerepet, és már akkor harcba szállt a korrupcióval. Navalnij kezdetben a rendszerellenzéki liberális Jabloko pártban politizált, amíg durva – többek közt a közép-ázsiai vendégmunkások ellen irányuló – szélsőséges nacionalista megnyilvánulásai miatt ki nem zárták. Többféle szervezetet létrehozott és fokozatosan liberálisabb nézeteket kezdett vallani. 2012-ben pártot is alapított, 2013-ban pedig másodikként végzett a moszkvai főpolgármester-választáson, onnantól fogva nem engedték indulni semmilyen választáson.

Takácsy Dorka, a budapesti központú Euroatlanti Integrációs Központ (CEID) kutatója szerint azonban ami munkásságát igazán fájóvá tette a Putyin-rendszer számára, az a hálózatként létrehozott Korrupcióellenes Alapítványa (FBK) volt. Munkatársaival készített, széles rétegek számára is fogyasztható videókban leplezett le Kreml közeli oligarchákat, „a rendszernek tényleg az elitjét”. A Putyin számára titokban felépített fekete-tengeri palotáról készült videójuk – melyet 2021 elején Navalnijnak a mérgezést követő németországi gyógykezelésből való visszatérése és letartóztatása után hoztak nyilvánosságra – óriási nézettségre tett szert.

Navalnij sok bosszúságot okozott a hatalomnak azzal is, hogy ütős szlogeneket talált (a kormányzó Egységes Oroszország pártot például szarkasztikusan a Csalók és Tolvajok Pártjaként kezdte emlegetni). Kiváló szónokként nagyon sok réteget volt képes megszólítani, „az egyszerű munkástól az oligarcháig szinte mindenki találhatott olyat az üzeneteiben, amire tudott rezonálni”. Mindez veszélyessé tette őt Putyin számára, ami végül ahhoz vezetett, hogy a hazatérése után egymást követő bírósági ítéletekkel lényegében életfogytiglan börtönbe zárták.

„Jó eséllyel feltételezhetjük, hogy amíg a Putyin-rendszer fennáll, nem fogjuk megtudni az igazat” halálának körülményeiről – felelte Takácsy Dorka arra a kérdésre, hogy ha elfogadjuk azokat az állításokat, hogy Putyin parancsára ölték őt meg, miért a márciusi elnökválasztás előtt volt erre szükség. „A hivatalos magyarázatok nem tűnnek hitelesnek, ellentmondásosak, egyszerűen nem jön ki a matek, (akkor se) ha csak a kiadott közlemények időpontját nézzük” – mondta. Tudjuk viszont, hogy a már bebörtönzött Navalnij csapata nagyon hatékonyan használta a közösségi média platformokat arra, hogy tematizáljon most egy másik, a hatalom számára kényes témát, a háborút, és úgy tűnik, hogy a rezsim már ezt sem volt képes elviselni.” Közrejátszhatott ebben, hogy a választáson indulni akart az ukrajnai háború befejezését szorgalmazó Borisz Nagyezsgyin. Bár először engedték, hogy megpróbálkozzon ezzel, a Kreml később felismerte, hogy a jelöltállítás során megerősödő támogatottsága veszélyes lehet, ezért elutasították felvételét a jelöltek listájára.

„Gyakorlatilag mellé állt nyilvánosan a rendszeren kívüli, tehát a valódi ellenzék színe-java, Navalnij csapatán kívül Mihail Hodorkovszkij száműzetésben élő volt oligarcha, a külföldön élő sztárpolitológus, Jekatyerina Sulman és mások. És tömegek álltak sorba hóban és fagyban azért, hogy aláírhassák Nagyezsgyin ajánlóívét, „kihasználva a szabad véleménynyilvánításnak ezt a nagyjából utolsóként megmaradt lehetőségét (…), amivel kifejezhették, hogy nem kérnek a háborúból”. Ebből hír lett, az üzenet hirtelen eljutott a nyilvánosságba, „és úgy gondolom, a Kreml megrettent attól, hogy nem tudja teljesen kontrollálni az információs teret az országban”, hiába a nagyon erős cenzúra, a rendkívül elnyomó rendszer, a masszív és agresszív háborús propaganda. „Ezért dönthettek úgy, hogy akkor viszont Navalnijnak mennie kell.”

Takácsy egyetértett azzal, hogy halála egyben az orosz ellenzék perspektíváinak a teljes lezárását jelenti, egyfajta végső figyelmeztetést a többségükben már börtönben, illetve emigrációban lévő másként gondolkodók irányába. „Ez most főként azok számára lehet elkeserítő, akik már az orosz büntetés-végrehajtás markában vannak. Több mint 3100 politikai fogolyról tudunk jelenleg Oroszország-szerte az OVD infó nevezetű jogvédő és civil szervezet adataiból.” Mindegyikük – köztük Ilja Jasin és Navalnij legnevesebb harcostársa, Vlagyimir Kara-Murza is – „teljes joggal érzi magát veszélyben, mert Navalnij halála (…) azt jelenti, hogy a rendszer annyira paranoiásan retteg még a börtönbe zárt ellenzékiektől is”.

„Emberek egészen eszelős dolgokért kerülnek börtönbe – például közösségimédia-posztokért –, miután drákóian megszigorítottak több, a véleménynyilvánításra vonatkozó törvényt, illetve kiszélesítették az úgynevezett álhírterjesztés jogállását is. Gyakorlatilag bármilyen vélemény, ami nem egyezik a Kreml aktuális irányvonalával, álhírnek minősül”. A büntetési tételeket is felemelték. „A rezsim célja ezzel a tervezett bizonytalanságban tartás (…), hogy mindenkit elrettentsenek attól, hogy bármi módon fellépjen a rendszer ellen.”

Navalnij feleségének, Julia Navalnajának az Európai Unióhoz intézett keddi felhívásáról, hogy ne ismerjék el legitimnek a márciusi elnökválasztás az eredményét, az Oroszország-szakértő úgy gondolja, hogy „a Putyin-rezsim – amely már annyi vörös vonalat átlépett az Ukrajna elleni invázióval, és szinte szemrebbenés nélkül dobta a kukába teljes intézményes kapcsolatrendszerét a Nyugattal – ettől már olyan nagy reputációs kárt nem szenvedne.” Kitért arra is, hogy az orosz ellenzék helyzete most már leginkább a 2020-as elnökválasztás után emigrációba kényszerült fehérorosz ellenzékére emlékeztet, megmutatva lehetőségeik korlátait. „Attól tartok, hogy a Navalnaja által vezetni kívánt szervezkedésre is az elszürkülés vár, hiszen arra, hogy hazamenjen (Németországban tartózkodik jelenleg), nincs esély.” Ugyanakkor Oroszország történetének példái azt mutatják, hogy „nem lehetséges kívülről megváltoztatni egy ennyire bezárkózó és elnyomó rezsim működését”.

A Népszava kérdésére válaszolva Takácsy Dorka sajnálkozva állapította meg, hogy az Orbán-kormány politikájában nyilvánvalóan tetten érhető a putyini minták követése, főleg abban, ahogy mindent elkövet azért, hogy az ellenzék érdemi választási alternatívát ne kínálhasson. „Sajnos látunk mintakövetést, még ha korlátozott mértékben is, bár ez valószínűleg nem az Orbán-rendszeren múlik, hanem a külső korlátozó tényezőkön. És határozottan láthatunk orosz inspirációt: ilyen az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvény, vagy korábbról a civiltörvény, amely bizonyos helyeken szinte szó szerinti egyezést mutat az orosz külföldi ügynöktörvénnyel.” Szinte teljes egyezés látható abban az értelmezésben is, amit az Orbán-rendszer használ a nemzeti szuverenitás és az azt veszélyeztető erők meghatározásában, valamint az ellenük való fellépés módjában. „…nemcsak a késztermék, a törvényi szabályozás merít (az orosz mintákból), de a mögötte álló ideológiai egyezés is szembeötlő sok esetben” – erősítette meg.