Előzetes politikai megállapodást kötött az Európai Parlament és az Európa Tanács azokról az intézkedésekről, amelyekkel elérhető a levegőszennyezés 2050-ig való megszüntetése (zéró emisszió), és így olyan levegőminőség biztosítható az EU-ban, amely nem káros az emberi egészségre, az ökoszisztémára és biodiverzitásra. Az új szabályzók 2030-ig néhány szennyezőanyagra az eddigiekhez képest szigorúbb határértékeket szabnak meg. Az emberek egészségre a legrosszabb hatással lévő 2,5 mikrométernél kisebb (PM2,5) részecskék határértékét a most megengedett 25-ről 10 mikrogramm/köbméterre (µg/m³), a nitrogén-dioxidét 40-ről 20 µg/m³-re kell csökkenteni. A levegőminőségi határértékeket 2030. december 31-én kell újra ellenőrizni, utána öt évenként. A tagállamok egyes esetekben kérhetnek tíz évig terjedő haladékot, például, ha az új határértékek csak a háztartások fűtési rendszerének teljes átalakításával érhetők el. Az EU-ban a levegőszennyezettség 300 ezer idő előtti halálozásért felelős.
A WHO 2021-es jelentése szerint globálisan 7 millió korai halálozásért felelős a háztartási és a lakóhelyeken kívüli levegőszennyezés, ezeknek több mint a fele a fejlődő országokban történik. A PM2,5 részecskék azért veszélyesek, mert a tüdőn keresztül képesek behatolni a véráramba, és így eljutni a főbb szervekbe is. A szennyeződések azonban nem csak korábbi halálozásokért, hanem a koraszületésekért, fejlődési késlekedésekért, pszichológiai és mentális problémákért, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás rendellenesség (ADHD), szorongás és depresszió is felelősek. A WHO tizenhat év után 2021-ben szabta meg az ajánlott új határértékeket: a PM2,5 évi átlagos mennyisége 10 helyett 5 µg/m³ lett, a nitrogén-dioxidé 40 helyett 10. Azt azonban hozzáteszik, hogy ezek az értékek az egyes országokban - például gazdasági és társadalmi helyzetük szerint - változhatnak.
A számok helyett könnyebben értelmezhető fogalmakkal operál a Chicagói Egyetem Energiapolitikai Intézete (EPIC) által évente készített Levegőminőségi Élet Index (AQLI), amely azt mutatja meg, hogy a levegő szennyezettsége hogyan hat az emberek várható élettartamára. Az elemzésekben arra világítanak rá, hogy mennyivel lehetne hosszabb az emberek élete, ha a levegő minősége megfelelne a WHO által ajánlott, vagy az országok standardizált értékeinek. Az AQLI tavaly augusztusban kiadott jelentése szerint ebben az esetben globálisan 2,3 évvel nőhetne az emberek élettartama. Európai adataik szerint a PM2,5 átlaga 25 µg/m³, ami a WHO ajánlását követve átlagban 8,4 hónappal növelné meg a várható élettartamot, miközben az európaiak 98 százaléka él olyan területen, amelyen a szennyezettség nem felel meg a WHO határértékeinek. Lebontva: Kelet-Európa átlagban szennyezettebb Nyugat-Európánál, emiatt az élettartam keleten egy évvel rövidebb a várhatónál, míg nyugaton ez csak 5,3 hónap. Magyarországon a PM2,5 átlagos értéke 14,1 µg/m³, ha a WHO ajánlásnak (5 µg/m³) megfelelne, az 0,9 évvel hosszabb életeket jelentene. Bár nálunk mindenki a határértékek fölötti területen él, a legrosszabb helyzetben a makóiak vannak, ott 17,8 mikrogramm a finomrészecskék mennyisége köbméterenként, ami 1,2 évvel rövidebb életet jelent.
- Magyarország légszennyezettség tekintetében a rosszabbak között teljesít, ezért már indult is kötelezettségszegési eljárás. Ez 2021-ben zárult, és elítéltek minket, hogy nem tartottuk be a kötelező határértékeket, és nem tettünk meg mindent, hogy javítsunk a helyzeten. Azóta sem javultak az állapotok, ezért sok munkánk lesz az új határértékek betartásával - mondta lapunknak Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője. Hozzátette: jó, hogy új határértékeket szabnak, fontos, hogy a téma napirenden van, de hazánkban folyamatosan gyengülnek a hatóságok lehetőségei. Például a levegővédelmi hatóságok az önkormányzatoktól átkerültek a járási hivatalokhoz, így jóval nagyobb területet kell két munkatársuknak ellátni. Magyarországon mintegy 13 ezer ember hal meg, és csaknem egymillió ember szorul orvosi ellátásra levegőminőséggel összefüggő megbetegedések miatt évente. Ez óriási anyagi teher, a GDP 5-10 százalékáról is szó lehet. A megelőzés sokkal olcsóbb lenne, például a lakossági fűtéskorszerűsítés sokat segítene. Egy korábbi felmérés szerint minden harmadik ember hulladékot éget, aminek az az oka, hogy nem is tudják, ez milyen káros, nem beszélve arról, hogy tilos is. A felderítés, tettenérés azonban nehéz, a konkrét mérési folyamatok ráadásul rendkívül drágák is. Hogy az új értékek betartatása hogyan lesz lehetséges, az kérdéses, a döntéshozóknak is meg kellene érteniük, hogy a keletkező veszteségek emberi életben, egészségben felmérhetetlenek, gazdaságilag pedig biztosan többe kerülnek, mint a határértékek betartása, betartatása.
