gyermekvédelem;pedofil-botrány;

Pedofília, politika, pénz

Edgar Maddison Welch 2016 december 4-én besétált a washingtoni Comet Ping-Pong pizzéria ajtaján és puskájával belelőtt a falba. Az Észak-Karolinából direkt ezért a fővárosba autózó férfi azonban hiába ragaszkodott hozzá, hogy mutassák meg neki a pincében fogva tartott gyerekeket, ugyanis a pizzériának nem volt pincéje. A rendőrök végül elvezették a magát a pedofília ellenes mozgalom élharcosának vélő fiatalembert, de a sztori ezzel még csak éppen hogy elkezdődött. Az internet sötét amerikai bugyraiból elterjedt rémhír szerint ugyanis a Comet Ping-Pongban voltaképpen gyermekkereskedelemmel foglalkoztak. A Reddit nevű üzenőfalra feltett első névtelen bejegyzést azonnal felkapta a szél, milliók hitték el és adták tovább, hogy a pizzéria egy szexuális ragadozókat kiszolgáló bűnszervezet központja.

Amint kiderült, milyen heves indulatokat szabadít el a gyermekek elleni szexuális bűnözés puszta gondolata, a dologból tüstént politikai termék lett. A futótűzként elterjedt QAnon összeesküvés-elmélet szerint Hillary Clinton volt a sátánista, gyermekek evésére (!) és szexuális céllal való adásvételére szakosodott pedofilmaffia vezére, kuncsaftjai pedig hollywoodi csillagok és a liberális médiaelit, tágabb értelemben Donald Trump összes ellenfele. Szakértők szerint jelentős orosz és kínai segítség is növelte a kampány hatásfokát, de ez ma már történelem.

Ami még nem, az a Demokratikus Koalíció minapi közleménye, miszerint „az orbáni pedofilhálózat fő felelőse Orbán Viktor”, az, hogy az MSZP ifjúsági szervezetének tagjai leragasztott szájú plüssállatokat ragasztottak fideszirodák ajtajára, meg persze az influenszerek által összehívott tüntetés, amelyre 50, 100 vagy még több ezer ember ment ki a Hősök terére. Nagy különbség, hogy az amerikai pizzagate-tel szemben itt nem elképzelt, hanem valódi pedofíliáról van szó, s az ügy eltussolásában a gyermekvédelmi szakma néhány képviselőjén túl részt vett egy közismert egyházfi, legalább egy miniszter, sőt még a köztársasági elnök is.

A pedofília súlyos mentális betegség, a miatta elkövetett gyermekellenes tett pedig ősidők óta és világszerte az egyik – ha nem „a” – legerősebben elítélt bűncselekmény. A társadalom haraggal, szigorú büntetés követelésével, az elkövető kiközösítésével válaszol, ez azonban nem oldja meg az alapproblémát. Pedofil bűnözők voltak és lesznek, a kérdés az, miként tudjuk megvédeni tőlük a potenciális áldozatokat. A mostani botrány is mindenkit felháborít, de azt kevesen tudnák megmondani, hogy a zsigeri reakción, a büntetési tételek szigorításán túl mit akar tenni a kormány, mit tartalmaz a DK tíz- vagy az MSZP hétpontos gyermekvédelmi programja és mit gondolnak a szakemberek.

A dolog végül, mint szinte minden, oda fut ki, hogy hajlandók vagyunk-e elég pénzt fordítani a gyermekvédelemre, vállaljuk-e a terhet akkor is, ha a leginkább veszélyeztetett gyerekek nem a sajátjaink, hanem állami gondozottak vagy a periférián tengődő családokban élnek. Sikerült olyan önző és megosztott társadalmat létrehoznunk, ahol még ebben sem tudunk közösen cselekedni.