Érzéki időutazás Temesváron

A temesvári színház 1978 című előadása igazi világszínház. Terében, formájában és tartalmában is szabad. A produkció a szlovén rendező, Tomi Janežič és a temesvári társulat nagyon izgalmas közös munkája.

„Minden nemzedéknek megvan a maga háborúja” – hangzik el a temesvári színház 1978 című előadásában, nagyjából a produkció közepén. Aztán a harmadik részben egy vérrel, sárral teli valóságos háborúba is csöppenünk. A történet azonban nem is itt kezdődik, hanem 1978-ban Temesváron, a román vezér Ceaușescu hatvanadik születésnapján. Az előadás helyszíne is rendhagyó: a Műszaki Egyetem régi Hidrotechnikai karának egyébként használaton kívüli épülete a város szélén. A nézők egy részét a város centrumából busszal szállítják a tömbházhoz.

Az előadás egy tizenkét részes nemzetközi projekt első állomása. A szöveget a rendező, a szlovén Tomi Janežič a temesvári színészekkel együtt a próbák alatt alkotta meg a résztvevők személyes történeteiből. A narrátor, Mátyás Zsolt is temesvári színész, aki az egészet úgy meséli el, mint egy saját sztorit. Az előadás egyik fő erénye, hogy mindent rendkívül szabadon kezel. A teret, az időugrásos, eléggé szövevényes történetet, a színészi játékmódot. Egy családtörténetet kapunk, jellegzetes kelet-európai társadalmi háttérrel. Olyan, mintha egy ismeretterjesztő előadást látnánk, sok mindent menet közben értelmeznek, elmagyaráznak. Olykor maguk a színészek zenélnek, táncolnak, vagy énekelnek. Ám az egész olyan, mint egy erős, néhol szerteágazó szövésű, de hangsúlyozottan szabadon kezelt dokumentumdráma. Egy történelmi időutazás, érzelmes felhangokkal.

Az első részben, mintha egy tanteremben lennénk. A főcsapás 1978. A Ceaușescu-korszak kulisszái, illetve mindennapjai, sőt ünnepnapjai, hiszen a nap, amit körbejárunk, éppen az elnök születésnapja. Elképesztő visszaszökkenni egy diktatúra konkrét időszakába. Azonnal ismerős momentumok villannak be, a személyi kultusz sokkoló, mégis emberarcúnak mutatott, ma már inkább nevetséges torzulásai. Zsolték szomszédja szintén a vezér születésnapján született, ki is hozták neki az ilyenkor szokásos állami ajándékot. Az is érzéki, ahogy az előadás megmutatja, miként éltek a hetvenes években a különböző generációk egy fedél alatt, egy nagy tömbházban a város szélén. Aztán pedig azt látjuk, ki hova jutott, kiből ki lett. Hogyan élték meg a forradalmat, vagy a dédnagyapa miként harcolt Isonzónál.

Úgy is lehet az egészet szemlélni, mint egy hatalmas kirakót. Amikor addig rakosgatjuk a részleteket, amíg egy időben összeérő hatalmas tablóvá válik az egész puzzle. A színészcsapat tagjai – Balázs Attila, Borbély B. Emília, Császár Mónika, Czüvek Loránd, Jancsó Előd, Kiss Attila, Lajter Márkó Ernesztó, Simó Emese, Szőllősi Eszter, Vajda Boróka – nagy játékkedvvel kalauzolják a nézőt ebbe a titkokkal és elhallgatásokkal teli forgatagba.

A harmadik részben filmszerűen rekonstruálnak egy háborús jelenetsort. Gödröt ásnak, művérrel öntik le a katonákat. A dermesztő szörnyűség kézzel foghatóvá válik. Elhangzik egy szomorút jövőt ígérő mondat is: „Az egész Európa nagy temető lesz.” Szerencsére az egész előadás ennél sokkal játékosabb, komfortosabb, megéri a nem rövid előadásnyi, csaknem négy és félórányi figyelmet és kíváncsiságot.

Infó: Simona Semenič – Tomi Janežič: 1978. Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: Tomi Janežič. Követező előadás: március 17-én