Azt állította Áder János, volt köztársasági elnök (a Kossuth rádióban), hogy Orbán Viktort mindenképpen bele akarják keverni a kegyelmi ügybe, pedig kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy kegyelmi ügyekkel foglalkozzék.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem kell őt belekeverni, mert nyakig benne van. A legnagyobb gondja is kisebb ennél. Még ha ezt a nagy gondját-baját Áder kisebbíteni igyekszik is.
Azt állította továbbá Áder János (ugyanott), hogy a kegyelmi kérvény elbírálása mindig kétszereplős döntés, az igazságügyi miniszteren és az államfőn múlik, külső szereplőnek – legyen az akár miniszter vagy a miniszterelnök – soha nem osztottak lapot.
Ezzel szemben a tény az, hogy már az első Orbán-kormány alatt is osztottak, amikor Göncz Árpád elnök kegyelmet adott Kunos Péternek, az Agrobank elítélt vezetőjének, Dávid Ibolya, akkori igazságügyi miniszter azonban a döntést nem ellenjegyezte. Az akkori beszámolók szerint a miniszter erről tájékoztatta Orbán Viktort, aki a döntésével teljesen egyetértett. Varga Judit volt miniszter ex-férje, Magyar Péter pedig arról beszélt nemrég, hogy a Budaházy-féle kegyelem ügyét is a legmagasabb szinten vitatták meg. Ami magunk között szólva nem is lehetett másképp, hiszen a politikai terrorcselekmények elkövetőinek szabadon bocsátása színtiszta nagypolitikai kérdés volt, annyira, hogy Novák Katalin még közleményben is megindokolta döntését. Egyébként meg a magyar törvények szerint a miniszterelnök bármikor bármely miniszterét bármivel megbízhatja és bármilyen ügyben kérhet tőle tájékoztatást. Hivatalosan. Hát még nem-hivatalosan.
Azt állította Lázár János, építési és közlekedési miniszter (egy másik témában tartott sajtótájékoztatóján), hogy súlyos kérdés és meg fogja osztani a társadalmat, hogy a fővárosi önkormányzatnál még 2010 előtt úgy nevezték ki a bicskei gyermekotthon pedofil bűncselekményekért elítélt volt igazgatóját az intézmény élére, hogy pontosan tudták róla, hogy homoszexuális.
Ezzel szemben a tény az, hogy akár tudták róla, akár nem, a homoszexualitás sem akkor, sem most nem lehetett kizáró ok. Éppen ezért ez nem súlyos kérdés, és nem is osztaná meg a társadalmat, hacsak Lázár és társai nem éppen ezt akarnák elérni a pedofília és a homoszexualitás összemosásával. Nincs hacsak.
Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a parlamentben, úgynevezett azonnali kérdésekre válaszolva a kegyelmi botrányról), hogy a bicskei gyermekotthon pedofil vezetőjének ügyében „a kormány, amikor gyanú merült föl, azonnal megindította a vizsgálatot. 2011-ben ez a vizsgálat még nem vezetett eredményre, de nem adtuk fel, mert 2016-ben ismét eljárást indítottunk, ami eredményre vezetett a kormány által tett feljelentés eredményeképpen.”
Ezzel szemben a tény az, hogy 2016-ban nem a kormány indította újra a vizsgálatot, hanem az egyik áldozat öngyilkossága után egy korábbi áldozattársa tett feljelentést, és így indult be újra az igazságszolgáltatás, nem pedig azért, mert a kormány nem adta fel. De Orbánt a tények sem zavarják; ő tényleg nem adja fel.
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.