Habár a sport igazi örömforrás, és alapvetően határozza meg egy gyermek egészséges testi és lelki fejlődését, még mindig túl nagy számban fordulnak elő olyan esetek, amelyek során érzelmi, fizikai, netán szexuális bántalmazás áldozatává válnak – derül ki a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Sport Programjának "Gyerekek biztonsága a sportban" címmel 2022-ben elvégzett, tavaly év végén publikált kutatásából. A felmérés – melyben részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság is – nem tekinthető reprezentatívnak, noha mintegy 6450, 18 évnél idősebb válaszadó részvételével készült, közülük 5076-an voltak gyerekként igazolt sportolók.
Az anyag egyik fő megállapítása, hogy a gyerekek a bántalmazás elszenvedésekor még nem fogják fel, hogy ami velük történik, az bántalmazás, viszont felnőtté válva már másképp látják a dolgot.
A válaszadók csupán 7,9 százaléka nyilatkozott úgy, hogy már gyerekként tisztában volt a bántalmazással, viszont felnőttként 36,4 százalékuk gondolta úgy, hogy megengedhetetlen eseményeket kellett elszenvedniük.
„Továbbra is vannak, akik úgy gondolják, hogy a siker érdekében, a jobb eredmények, a jellemfejlődés szempontjából a bántalmazást el kell tűrni” – mondta lapunknak Stáhly Kata, az alapítvány munkatársa. Három fő, a következő sorrendben súlyosbodó bántalmazást különbözethetünk meg: az érzelmit, a fizikait és a szexuálisat. A válaszadóik csaknem 20 százaléka nyilatkozta, hogy rendszeresen zavarba hozták vagy megalázták, 44, százalék alkalmanként tapasztalt verbális abúzust, ami leginkább kiabálás vagy szitkozódás formájában valósult meg. Az agresszor a legtöbb esetben az edző volt (39,4 százalék), illetve a csapattársak egy csoportja (33,6 százalék).
„Az érzelmi bántalmazás esetében nehéz megítélni, hogy hol van a határ a szigorúság, a motiválás és a bántalmazás között. Ennek felismerése gyerekként különösen nehéz” – magyarázta Stáhly. A fizikai bántalmazás ritkább. 12,1 százalékukkal esett meg, hogy erősen lefogták vagy megrázták; 10,3 százalék szenvedett el pofont, ütést; 4,7 százalékukat konkrétan megverték; 2,1 százalék pedig fojtogatást is átélt.
A szexuális zaklatás típusai közül nyilván a verbális határátlépés a leggyakoribb, amikor testiséggel kapcsolatos „viccelés”, megjegyzés, provokáció történik.
A kutatásban nyilatkozók 22,6 százaléka tapasztalt ilyesmit. A legdurvább a szexuális aktus, 4,8 százalék volt kénytelen ilyesmit átélni, ugyanennyien néztek kényszerűségből pornófilmet és 4,2 százalékukat kényszerítették önkielégítésre. A gyerekként áldozattá vált válaszolók 7 százaléka az edzőt nevezte meg elkövetőként, 4,9 százalék a csapattársak egy csoportját, 4,1 valamelyik csapattársukat, 4 százalék egy csapatnál dolgozó felnőttet.
„A szexuális abúzust elszenvedők majd 40 százaléka soha senkinek nem beszélt a történtekről. A válaszadók között voltak idősebbek is, egy hatvanas évei közepén járó nő például azt mondta, talán most már jobban hisznek a gyerekeknek, mint az én időmben…” – mesélte Stahly.
Fölvetettük neki Pass Ferenc, Hosszú Katinka gyerekkori edzőjének esetét: a szakembert 33 év után menesztette a Bajai Spartacus, miután „félreérthető” üzeneteket küldött egy 15 éves lánynak, aki nem is a tanítványa volt. A pszichológus leszögezte, nem tudja, mi szerepelt az üzenetekben, de egy felnőtt ilyen esetekben ritkán fogalmaz véletlenül félreérthetően.
„Ez igenis egy szexuális határátlépés” – mondta Stáhly, s hozzátette, Magyarországon kevés tényszerű információ áll rendelkezésünkre a sportbéli bántalmazásokról, ezért készült a felmérés, egyúttal ez egy segédeszköz, egy gyermekvédelmi útmutató, amely a szülőt, gyereket, edzőt egyaránt segítheti, függetlenül attól, hobbiból mozog-e a fiatal, vagy versenyszerűen teszi.
„A sportszervezeteknek, egyesületeknek van ugyan etikai, gyermekvédelmi szabályzatuk, de azok jobbára elvi megállapításokat tartalmaznak, azok nem térnek ki, mi a teendő konkrét bántalmazás esetén. Mi a Nemecsek programmal igyekszünk ezen a helyzeten javítani."
