Utoljára a Fiducia supplicans című dokumentum kapcsán tapasztalhattunk olyan heves reakciókat a Vatikánnal szemben, mint most. Pedig nagy a különbség. Míg pár hónapja a Hittani Dikasztérium, a melegeknek szóló áldást tette lehetővé egy előremutató iránymutatással, amit a konzervatívok heves ellenállással fogadtak, most Ferenc pápának a háborúval kapcsolatos, csekély diplomáciai körültekintéssel megfogalmazott szavai okoztak felzúdulást. Azzal, hogy azt javasolta, az ukránok emeljék fel a fehér zászlót, azt sugallta, adja meg magát az ország. Nyilván nem ezt akarta mondani, hanem – amint a Vatikán utólagos finomításában közölte – tárgyalásra akarta serkenteni az ukránokat az oroszokkal, de épp a Vatikán diplomatái tudják a legjobban: mindenfajta tárgyalás értelmetlen. A Szentszék által hangoztatott „igazságos béke” kizárólag ezt jelentheti: Oroszország vonuljon vissza a megszállt területekről.
Azért is kell óvatosnak lenni a tárgyalások követelésével, mert az utóbbi két évben azok is kudarcot vallottak kezdeményezéseikkel, akik Moszkvával is jó viszonyra törekednek. Kína tavalyi békejavaslatai, Narendra Modi indiai kormányfő, vagy Luis Inácio Lula da Silva brazil elnök indítványai hamar elhaltak. Putyin ugyanis ragaszkodik Ukrajna elfoglalásához, Kijev viszont nem tűri meg az országban a betolakodókat. A Vatikán is megpróbálkozott a békeközvetítéssel, amint miniszterelnökünk még a tavalyi pápalátogatás során emlegette, Európából csak mi állunk a béke pártján, szemben a gonosz Nyugattal, de később maga Ferenc is elismerte: a megbékélés a mostani helyzetben lehetetlen. Pedig Matteo Zuppi, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Ferenc képviseletében Kijevben, Moszkvában, sőt Pekingben is próbálkozott, de be kellett látnia: a béke illúzió.
A pápa nem először fogalmaz ügyetlenül nemzetközi politikai kérdésben. De most többről van szó. Végzetes hiba lenne Ukrajnát beállítani a tárgyalások kerékkötőjének. Többször kellene határozottabban elítélni az agresszort, enélkül a pápa lerombolhatja azt a tekintélyt, és elismerést, amit méltán szerzett magának.